Ha a boldogság végtelen, akkor viszont a szomorúság is végtelen kell legyen, hiszen egymás hiányából fakad függőségük és örök kapcsolatuk. Nem tudom röviden bizonyítani ennek okát, és nem is motivál semmi erő arra, hogy megtegyem. Tapasztalatból eredő ténynek tekintem, mert fél állapot mindkettő. A szomorúságot aki tapasztalta és nem ragadt bele, ismerheti mulandóságát. A boldogságot aki tapasztalta, de nem minden pillanatban melengeti jelenléte, szintén ismerheti változékonyságát. Hosszú idő óta megy a játék kettejük között, de csak annak az embernek lehetnek ilyen tapasztalatai, aki nem látta még a színfalak mögött rejlő valóságot az eredetéről  ennek a kettő tényezőnek. Forrásaik, ahonnan erednek, az egy. Ezt hívom valódi boldogságnak vagy Derűnek. A valóság szó is illik rá, mert már független a személy által átitatott nézőpontok szennyeződéseitől, túl van a kettőség illúzióján. Ha Létezésünk érzékelését képesek vagyunk abba a forrásba helyezni, ahol a szomorúság és boldogság egyek még, akkor láthatjuk eredeti természetét a derűnek, ami sosem múlik, mert sosem keletkezett, mindig jelen van amíg a tudat képes összekapcsolni a nézőpont nélküli érzékeléssel. A nézőpont az, ami képes elhomályosítani ennek az érzékelését. Nevezhető személynek, egónak vagy bárminek, ami az egyént elkülönítve tapasztalja a környezetétől, világától.

Nincs módszer ennek az elsajátításához, illetve van, de engedjük el mind, mert minden módszer hátráltat annak az elérésében, amit nem kell elérni. Hiszen mindig is jelen van, csak fel kell ismerni és érezni a mindent alkotó erők között. Végy egy nagy lélegzetet és amíg kifújod a levegőt, addig érezd át, mert nem szükséges több idő a megvalósításhoz. Minden más gondolat csak elterel a valóditól.

Mindentől meg kell válnod ahhoz, hogy ezt megtapasztald; viszont ha megtaláltad a forrást minden érzelem és érzet részed lehet, nem kell utána megválnod semmitől, mert a középpont köré rendeződve már nem hitetik el önállóságukat és kizárólagosságukat. Így a semmiért cserébe a mindent kapod. Csak egy felismerés szükséges hozzá, amiben mindentől függetlenné válsz és az egységbe kapcsolódik tudatod.

Nem te létezel, hanem a tudatod. Nem a test vagy, hanem a pillanat, amit átélsz. Minden, amit ezen kívül tapasztalsz, az is ennek eredménye. Ha tudatában vagy ennek a felismerésnek, akkor tudsz változtatni és élni, amúgy csak kiszámolható folyamatok eredménye vagy. Nem birtoklod a szabadságot. A szabadság nem más, mint a létezésed eredménye. Sokan hiszik, hogy szabadok, de valójában személyiségük börtönéből jelentik ki ezt. A valódi szabadság a tudat kivirágzásának eredménye. Nem kell hozzá más, mint tudatosságban megmártani a folyamatokat, amik végbemennek az életünkben. Felismerés és ráeszmélés a valóságra, amiben felülről  látjuk életünk eseményeit és nem mozgatnak a zavaró érzelmek, zavaró gondolatok. Ezek után következik a szabadság. Mindenkinek van ilyen képessége, ha kifejleszti. Ha nem ezzel azonosulsz, akkor mindig csak egy részletét látod a világnak. Pedig a teljesség most történik, épp ebben a pillanatban.