Milyen elégedett az akinek mindene megvan ami fontos számára, és milyen kevés fontos dolog van, ami a megelégedéshez kell. Mennyire tisztán lát az aki tudja számára mi az ami fontos és mi az ami lényegtelen. Milyen helyesen cselekszik az, aki elkerüli azt ami lényegtelen és nem gabalyodik bele. Milyen magas szintre emelkedhet valaki, ha csak azt műveli, ami fontos számára. Milyen egyszerű dönteni, ha tudjuk merre akarunk haladni. Milyen könnyű és derűs az élet, amikor ennyi lehetőséget hordoz számunkra.

Csak az lehet gazdag, aki megtalálta mi a valódi kincs.

Mennyi tévedés halmozódik fel a gondolatainkban, amikre várat építünk, aztán csak várjuk, hogy az idő majd lemossa a csalódottság oldószerével. Közben igyekezve kerüljük, hogy sorsunk ezáltal negatív hangulatot öltsön, mindez erőfeszítésbe kerül, ami felőröl bennünk sok energiát, de úgy érezzük megéri feláldozni, mert mindent erre az egyre tettünk fel. Aztán váratlan színben újra megérint a csalódottság illata. Minden, amit illúzióból építettük, egyszer majd szertefoszlik, de ezt nem vagyunk képesek elfogadni. Erőből akarjuk fenntartani azt, ami változásra van ítélve.

Csak az lehet gazdag, aki megelégszik és nem vágyik már többre vagy másra.

Ha elégszer csalódtunk már, nem építünk újra semmit ugyanabból az anyagból. Talán el is döntjük mit érdemes építeni és mit nem. Azt, hogy merre tartunk, képesek leszünk eldönteni látva abból, hogy honnan jutottunk ide még könnyebb meglátni magunk előtt a helyes utat. Minden csalódás ha nem akarjuk kitörölni magunkból, bölcsességgé formálódik. Így láthatóak meg hasztalan játszmáink az életben, amikhez ragaszkodunk, személyiségünkre fogva sok fölösleges dolgot változtathatatlan tényként kezelve. Majd ezek elveszítik erejüket és szertefoszlanak, ahogy a vágott virág elszárad elhullajtja leveleit majd szertefoszlik teljesen. Így hagyjuk magunk mögött felesleges dolgainkat, gondolatainkat, meggyőződéseinket, szinte mindent, ez elengedhetetlen és elkerülhetetlen. Egyszer mindenki megtapasztalja majd, nem lehet megúszni vagy elkerülni ezt a lépcsőfokot. Ilyenkor viszont mindent elengedve tisztán és világosan kivilágosodik az, ami igazán fontos és valódi. Minden, ami a valódi gazdagság egyeletlen és elengedhetetlen összetevője, tisztán és borotvaéles valódiságában kirajzolódik előttünk, megjelenik.

Csak az lehet gazdag, akinek semmi olyanja nincs, amit ne tudna odaajándékozni másnak.

Csak ekkor értjük meg, mi az igazi gazdagság, hiába volt ez is a sok száraz dolog között az életünkben mindig jelen, nem vettük észre, de mostanra bebizonyosodott, hogy mindig is ott volt, érezzük és tudjuk. Most vált fontosság, reméljük nem csak az utolsó pillanatban.

Csak az lehet gazdag aki olyat talált amit soha nem tud már elveszíteni.