Melyik vagy te? A kéz, ami markol vagy amit markol? Az univerzum a lábaidnál és mégis köteléket építesz hozzá. Végtelen számú lehetőségek kínálkoznak folyton és te a biztonságodra fordítod hosszú távú berendezkedésed?

Szabadságot a jelenségeknek

Mindenki természete szerint él és tolerálja a másikat.

A probléma abban gyökeredzik, hogy vékony szálon magunkhoz kötjük a fontos dolgokat, anélkül, hogy helyette szabadságot adnánk a jelenségeknek. A játszóterünk hatalmas, bármi megtörténhet benne, de ebből csak az ártalmas, amihez kötelékünk van, mert ennek mozgása mozgat minket is

Ilyen kötelék például ez az írás is. Maradhattam volna a csend tökéletességében, amiben nem nyúlok a szavak tökéletlenségével egy íráshoz, amiben olvasók józan eszére hagyatkozva mondatokat formálok. Ez félreértések számtalan változatához vezethet.

Függés és függetlenség lehet, hogy ugyanazon a láncon függ, de csak az egyik kívánja megtartani kapcsolatát, míg a másik feltételezi annak megszűnését vagy fennmaradását, ugyanazzal a jó értelemben vett mindegységgel. Mert nem fektetett nagy vágyat az esemény ilyen vagy olyan kimenetelébe.

A szabadság egyszerűsége

Nincs olyan szabad ember, mint aki minden jelenségek változását és ugyanolyanságát is el tudja fogadni könnyeden erőlködéstől mentesen. A mulandóságnak alkot, nem tétlen, de nem támaszkodik feltételekre. Művének egy részét a véletlen, egy részét a helyzet szüli, csak a maradékot teszi hozzá maga.