Azt a mindennapi jelenséget vizsgáljuk, ami örökké megtöri az ember teljességét az észlelés terén. Legyen szó akármelyik érzékszervről, amivel befogadni képes. Leglátványosabb a látás, ezért ezen szeretnék bemutatni egy példát, de vonatkoztatható minden érzékszervre, sőt a befogadás minden aspektusára is.

Sokan okosnak hiszik magukat és körültekintőnek, ezáltal úgy élik meg az eseményeket, hogy ők mindent tudnak, minden részletre kiterjedően. Bizonyára mindenki találkozott már ilyen esetekkel. Szokták okoskodóknak hívni őket. A működésükkel csak az a baj, hogy nem látják, hogy nem rendelkeznek a minden tudással, hanem csak részletét látják a helyzetnek. Ez még önmagában nem lenne baj, viszont azt hiszik, hogy az a teljes kép amit ők látnak. Tehát egy részlet tekintetében vonja le a következtetéseit az egészre nézve. Ezeknek az embereknek nem lehet bebizonyítani, hogy tévednek. legalábbis nagyon nehéz. Íme egy példa ami segíthet nekik. De hasznos ha önmagunkra vonatkoztatjuk mások helyett, mert önmagunkat kell megváltoztatni és nem másokat.

Az alábbi ábrán nézzük a szőlő problémáját. Az észlelőnek nincs tudatában, hogy létezik, még nem találkozott vele. Mivel gondolatait és tudatát három meghatározott dolog tölti ki 100%-ig, így azokat veszi észre elsőnek és nem is folytatja észlelését. Helyette abból gazdálkodott, ami elsőnek beugrott. Jelen esetbe ez a narancs ,alma és hagyma. Sokféle gyümölcs adott a helyzetben, de a feltételezett személy csak eddigi tapasztalatait próbálja meg mindenre ráhúzni. Véleményét a három mintájából határozza meg. Sajnos nem enged helyet az újnak, így nem látja a teljességet. Azt hiszi teljességnek ami a tudatában már megfogalmazódott a részletek által. Így nem képes látni a szőlőt, paradicsomot, paprikát, stb. Nyilván más személyeknek más lesz, ami kitölti a tudatát. Egy többszereplős beszélgetés ezért tud színes és érdekes lenni, mert itt-ott több ismeretlen tényező torzítja a megértést. Ha azt képzeljük, hogy mi magunk nem hordozunk ilyen mintákat mint a narancs ,alma és hagyma, akkor azt kell mondjam nagyot hibázunk. Ezek a minták már gyerekkorban megszületnek, később is kialakulhatnak, de mindig tudattalanul történik. Csak akkor lehet észrevenni őket ha már a hatása alatt vagyunk. Aki éber és tudatos, az nem gyárt újabbakat, de a régieket fel kell ismerni ahhoz, hogy fel tudja számolni őket. Ebből ered, hogy milyen ruhákat, színeket és ételt szeretünk. Mert a legtöbb egy élményre vezethető vissza a múltból.

A körültekintés és észlelés lényege, hogy ne csak azt vegyük észre amihez van mintánk a múltból, hanem legyünk képesek felfedezni új mintákat, lehetséges igazságokat a sajátunkon túl is! Minél több mindent képesek vagyunk észrevenni egy helyzetben, annál inkább mentesülünk a beszűkült gondolkodástól. Az okoskodó ember nem szívesen hallgatja meg mások véleményét, inkább a sajátját hirdeti. Érzi, hogy bizonytalan magában, így kénytelen hangosabban, határozottabban fellépnie. Az is megeshet, hogy különlegesre színezi mondandóját, esetleg túlzásokba is bocsátkozik emiatt. A bölcs ember jól ismeri a saját véleményét ezért nem kell erőltetnie. Szívesen meghallgatja a másikét még akkor is ha ismeri azt. Mindig tartalmazhatnak új részletet a már ismert tények is. Aki Bölcsen jár el az is csak bizonyos mértékig látja a teljességet. Viszont feltételezi, hogy van a látásmódjánál több benne, így hagy helyet az újnak. Tudja magáról, hogy nem lát még mindent, ennek fényében fogalmazza meg igazát. Ez a különbség balga és bölcs között. Mindez abban dől el, hogy önmagán is túl lát. Tudja mit lát és mit láthat. Mindig tovább tágítja észlelését és tudatát annál, ami neki épp a 100%-nak tűnik. Ezért türelme örömmel  végigkíséri észlelését és bővíti a végtelen felé.