Hogy miért is épp a tea?

Hát, erre nem tudok válaszolni. De azt tudom, egy tea kiváló lehetőség arra hogy meghívjuk egy barátunkat, és innen már csak apró lépés egy jó beszélgetés. Mi is lehetne jobb, mint együtt teázni és beszélgetni? Ezért is gondolom, hogy a tea, összehozza az embereket. Ha régen láttuk, ha nem ismerjük, ha boldogok vagyunk, vagy csak úgy, meghívhatjuk az illetőt egy teára. Miről beszélgessünk, hogyan kezdjük el? Azt is rábízhatjuk a teázásra. Aki először teázik így, sok érdekességgel találkozik majd, amire lehet válaszolni. Aki pedig ismeri a teázásnak efféle módját, már úgy sem kell keresni a közös témát, hiszem bizonyos hogy van.

Mit értünk teázás alatt?

Amit én teázásnak nevezek, hangulatában többet nyújt, mint hátradőlni karosszékben, kockás pokrócba kuporodni, lesni a kandalló tüzét és kortyolgatni valami mézes-citromos gőzölgő nedűt. Aki ennél többet nem tud elképzelni az rossz oldalra tévedt. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy az előbb említett hangulatkép nem lenne ideális egy kis kikapcsolódáshoz. Dehogynem. Semmiképpen sem tartom rossznak, ha valaki citrommal javítja fel a teafüvet majd mézzel édesíti el. De természetesen azért írom e szavakat, hogy bevezessem az olvasót egy olyan világban ahol a teafű önmagában adja mindazt, amit finomnak nevezünk.

Lehet hogy elsőre szokatlan a tiszta íze egy növénynek, ha már édes, sós, ízekhez szoktattuk az ízlésünket. Merjünk továbblépni, mert mindig van folytatás.

Szokták mondani, hogy nem a mennyiség számít hanem a minőség, ez a válasz arra a kérdésre, hogy miért váltja fel a nagy kerámiabögrét egy pici csésze, aminek a mérete egy félbevágott tojás héjnál sem nagyobb. Az ízekre jobban oda tudunk figyelni, ha elkortyolgatunk egy kevéske teát, mintha egy húzásra lenyelünk fél litert. Ez nem a folyadék és hatóanyag bevitelről szól. Tovább fokozzuk az eseményt azzal, hogy picinyke kannában készítjük a teát, ami jó esetben minden teázónak egy csészényit képes tartalmazni.

Ezután a kör után újrafőzzük, annyiszor ahányszor a tea megengedi. Áztatásról szó sincs, a módszer lényegi eleme, a teafű gyors leöntése. Így nem kiázik a tea, hanem a forró víz érintőleges hatására, kioldja magából az ízét. Mikor ezt újra megtesszük, egy hasonló de mégis különböző teának fogjuk tapasztalni az ízét. Ezeket még fokozza, hogy felruházzuk métöbb tartalommal, például ahogyan ülünk, tarjuk a csészét, miként fogjuk meg az eszközöket és még azt is, hogy mire gondolunk eközben. Ezek a részletek teszik majd az egyszerű teázást egy szertartássá és a szertartás megélése tesz tudatossá, avagy belekényszerít a jelen csodálatos és időtlen terébe. A továbbiakban erről a teázásról lesz vetve a szó, amit nevezhetünk tradicionális kínai vagy Gong Fu Teának is.

A teaszertartás

Nem lehet elmesélni vagy leírni az élményt, ezt mindenkinek meg kell tapasztalni. Mindig más ragadja meg az illetőt aki először kipróbálja, de egykét dolog azonos. Béke, nyugalom, lelassulás lengi körbe az illetőt, időtlen állapot amiben nincs semmi rossz, csak finom tea, néhány szól és a gondolatok is ritkábban jelennek meg. Ez az ami kezdete lehet egy nyugodtam életnek. Ha nincs egy szabad órám akkor biztosan nem fogok teázni, mert ebben nem lehet sietni, ebben nincs stressz, nincs cél, nincs teljesíteni való, ez önmagáért van.

Hol teázzunk?

Ha lehet mindig csak teaházban, persze ez nem könnyű, de mondhatni más a hangulata és íze az egésznek egy megfelelő környezetben. Én mindig építek egy teaházat ahol lakom és ott teázom, tudom ez nem kis luxus, de valahogy eddig mindig összejött minden erőlködés nélkül. Kínában nagyon sok pavilont építenek a teázóknak, ott könnyen találni kellemes teázó helyet egy szép parkban vagy kertben. Légyegében bárhol lehet teázni, egy csupasz hegytető is megteszi, de ha tehetjük válasszunk hangulatos szép környezetet hozzá.

Honnan szerezzük be a hozzávalókat?

Az alábbi webshopot ajánlom, például a zöld teák közül a Long Jing a kedvencem.