Workshop Bécs
Volt szerencsém találkozni Liang De Hua-val és tanulni tőle egy háromnapos foglalkozáson. Nagyon közvetlen és őszinte embernek ismertem meg. Nem voltunk sokan, így többször közvetlenül vele lehetett párban tanulni a technikákat, amiket tanított. Ez nagyon hasznos és pótolhatatlan élményként maradt meg. Két tanítványa volt vele, akik nem közelítették meg még az Ő tudását, viszont nagyon érthetően elmagyarázták és segítettek megtanulni minden részletét a gyakorlatoknak.
Továbbra is az volt a kutakodásom lényege, hogy milyen módon kelti életre ezt a művészetet, honnan jön az a nagy “erő”, ami látszólag erőlködés mentes. Na és persze, hogy miként tudom megtanulni. Kiválóan megmutatta és elmagyarázta, mégis csak pici lépéssel kerültünk közelebb ahhoz, hogy meg is tudjuk csinálni. Sokszor volt sikerélményem, de aztán Hua-va párban sosem működött semmi. Ez mondjuk érthető is lehet. Közben szerencsére sok mindent kijavított és többször mondta, hogy úgy csináljam, hogy ne használjak erőt, ne süllyedjek mélyebbre és ne forduljak, ne húzzam, ne toljam, ne vezessem oldalra. Vagyis semmit ne csináljak, eléggé nem hagyott megoldást. Néhány sikerélményem volt, akkor valóban nem csináltam semmit, ezért nem tudom mitől működött, hiszen én semmit nem csináltam.
Elmondása szerint mindenkivel nem lehet megcsinálni ezeket a dobásokat, pontosabban mindenkivel meg lehet, de nem mindenkin ilyen látványos. A videókon az interneten, természetesen olyanokat választ mindenki, akin látványosak a dobások, ezért tűnnek néha túlzásnak az esések (és persze van egy csomó csaló is). Ehhez szükség van arra, hogy erőből megfeszített izommal támadjon az illető. Aki régóta gyakorol belső stílust, nem lehet olyan messzire hajítani, mint aki feszes módon közelít.
Aki közelről tapasztalja a képességét érezheti, hogy valami csoda van a dologban, pedig nincs, legalábbis én továbbra is azt gondolom, hogy nincs, hacsak nem nevezzük csodának azt, hogy valaki rettenetesen jól használja az emberi testét és a gravitációt. Ami kell hozzá, egy teljesen belső munka által átalakított test és izomműködés, és egy ellenfél aki nem tudja ugyanezt. Nem igazán a technika trükkössége számít, akik ismerik a Taiji technikáit – a forma mozdulataira gondolok – tudják, hogy nincs bennük nagy fondorlat és csavar, egyszerűek mint a faék. Viszont egy képesség által életre kelnek.
Többféle bemelegítést, rávezetést mutatott, de nem igazán erre helyezte a hangsúlyt. A Yang stílus képességeit, számomra új gyakorlatokkal fejleszti, de érződik, hogy ugyanarról a Yang stílusról van szó, amit Adam Miznertől tanultam, viszont mégis különböznek. Gyakran üzengetnek egymásnak egyébként, amit itt tudtam meg.
A gyakorlatokat, amivel elvileg megtanulható a Taiji “erő” helyes használata egyszerűen átadta és azt mondta, hogy ha akarjuk továbbadhatjuk. Minden nagyon közvetlen, nem tart vissza semmilyen részletet, szabadon lehet kérdezni bármikor, jó hangulban teltek az edzések. A gyakorlatok birtokában senki ne gondolja, hogy azonnal tudni fogja azt, amit Ő.
Az angol szavakat olykor felismerhetetlenül ejti ki, de hamar meg lehet szokni, mivel egyszerűen fogalmaz könnyű érteni (ahogy a videókon is hallható). Mindenkinek ajánlom aki érdeklődik a Taiji után, sok videója van fent az interneten is.
A legfontosabb amit tőle is és Adam-tól is megtanultam, hogy létezik egy olyan képesség, amit nem lehet elképzelni, amíg nem tapasztaltad, a Taijiquan lényege, ami nélkül az egész művészet teljesen más irányt vesz fel, ha kihagyják belőle. Ha ez a lényeg benne van, akkor az egészségre is érezhetőbben hat, mint ahogy enélkül elképzelni lehetne.
Szóba került, hogy egyszer Budapestre is elhívnánk ha jönne, de nagyon sok megkeresése van, és kevés szabad ideje, amiben inkább a kutyáját sétáltatja a hazájában, persze semmi sem kizárt, egyszer összejöhet.
Szép napokat és laza vállakat!
