A két bármi, ami csak akkor létezik ha párját és vizsgáljuk, nem csak önmagát. Valójában egyik sem létezik önmagában, semmivé foszlik minden aminek csak az egyik oldalát vizsgáljuk. Így értelmezve láthatóbbá válik a teljesség, aminek tulajdonsága folyton az hogy nem nélkülöz semmit, nem hagy ki semmit, nem hiányzik belőle semmi. Mindennek van párja vagy ellentéte a világban, minden amit megragad tudatunk két részre bomlik, akarva és akaratlanul. Hasztalan egyoldalúan vizsgálódni tehát és amikor teljességre bukkanunk akkor is feltételezni kell hogy csak az egyik oldalát látjuk Yin-t vagy Yang-ot az egész helyett. Ez a folyton kettőségre bomlás vagy duális szemlélet, ami mindent áthat. De vajon miért minden ilyen kettősség játékának eredménye?

A két bármi

Yin és Yang bármi lehet, nincs fogalom, ami megkötné, hogy melyik lehet csak az egyik. Mindig a másik szemszögéből létezik az egyik és mindig csak az egyik szemszögéből létezik a másik. Egymás nélkül értelmezhetetlenek. Léteznek alap irányok, mint hideg és meleg, sötét és világos, felfelé és lefelé. Viszont ezek megváltoznak, amikor világos és még világosabb, fentebb és még feljebb, hideg és fagyos viszonyulások is megjelennek.

A kettősség

Valójában nem létezik a kettősség, nem olyan a világ, mint ahogy az előző sorokban leírtam, hanem a világ teljes. A tudatunkban létezik a megismerő, aki rendelkezik a kettősség szemléletével, összehasonlít, megkülönböztet, hogy ismeretében bizonyosságot találjon és fogalmai által alkothasson róla megnevezett tulajdonságokat. Igazából csak féligazságok születnek, részekre osztott töredékek.

Ellentétek megismerése által megérteni a teljességet lehetetlen. Csak a teljesség megértésével ismerhető fel annak két oldala.

E mondat okán már sokan tévedtek és kerülték el azt, hogy tágabb értelemben vizsgálhassák a valóságot. Pedig még némi logikát is rejt magában.

A Harmónia

Yin és Yang fogalmak egyesítésével ismerhető meg a harmónia, mert ha hiány van valamelyikből akkor nem rendelkezhetünk a teljességgel. Ezért harmóniáról csak akkor beszélhetünk amikor tökéletes egyensúly van a kettő között. Ennek pedig egyszerre és nem egymás után kell megtörténnie.

Ha egy gerendát először hosszúra vágok, majd azután rövidre, akkor még nem lesz megfelelő arra, hogy a tetőt tartsa.

Folytatás hamarosan…