A Dao a teljességhez vezető Út

A Daót én úgy hívom hogy a világok világa, mert minden ember egy sajátos személyes világegyetem, akik találkoznak egymás világegyetemeivel, és mindez benne a valódi világegyetemben. Tehát találkozás a létezés valóságával, aki tartalmazza és szülte mindazt, amit világoknak neveztünk az imént. Ez igaz a Nagy Dao-ra (világ) és a Kis Dao-ra (ember) is! Ha ez nem nagyon érthető az csak közelítés a jó megfogalmazáshoz, mert szavakkal nem kifejezhető emberi elmével nem megérthető mégis minden dolog belőle ered. Magam számára egy verset fabrikáltam véges szavakkal a végtelen megértésére, nekem segített hátha segít másnak is!

Három dombon áll három fa, három fán három alma, három almában három világ.
Három világban egy alma függ azon a fán mely egy dombon áll, s ez az a világ, amelyben az a három fa is áll.

Mindarról, amiről beszélni fölösleges, hiszen nem megérinthető szavakkal, nem hiszem, hogy hallgatnunk kellene. Mert így csak ellenkező irányba léptünk a kettősség világában, de a Dao azért nem megfogalmazható, kimondható, mert nem az ellentétek világából ered, hanem az ellentétek, kettősségek világa ered Őbelőle. A beszéd és hallgatás a szavak egyoldalú megértése mind a dualisztikus világ tartalma. A Dao túl van ezeken, Ő a teljesség. Tehát ha valami nem mondható rá akkor Ő nem az ellenkezője annak, és ez fontos, mert aki a teljesség felé törekszik nem fogja megtalálni sem „jobbra” sem „balra”. Járkálhat oda vissza reggeltől estig mégsem ér el sehova. A megoldás sem igazán kifejezhető így általam, de mivel most ez egy személyes szemszögemből való írás ezért leírom hogy pont a személyes szemszög feloldása által jelenik meg az egyensúly és a teljesség amikor középen jobb és bal között rögzítjük magunkat majd kiterjedünk mindkét végletet teljesen magunkba olvasztva, egyesítve.

Egyszerűsítve, ha egy egyenes valamely részénél áll a szemszögünk, akkor mindig csak egy pontból látunk ki belőle, ahol épp vagyunk. A számegyenes minden centijét tapasztalhatjuk pontként, de akkor csak egy viszonyítási alap marad. A csoda akkor történik amikor magunkba tudunk fogadni két pontot két különböző helyen az az két szemszöget egyszerre tudunk képviselni és élni. Ilyenkor ez a két szemszög ellentétesnek tűnik és paradoxonok fognak körülöttünk lebegni. Ilyen esetben láthatjuk meg az egyenest a pont helyett és túlléphetünk a saját szemszögünkön.

Ha nincs szemszögünk ahonnan kitekintünk akkor a teljességet látjuk. Ezért tudja kevés ember követni a Daót mert azt veszi alapul, hogy honnan jön ki ő most és hová tart és ezek mind-mind csak tényezők és viszonyítási pontok az egyenesen. Majd ha mind mind összeolvad és szemszöge kiterjed mindara amit tapasztalni képes és nem a viszonyát nézi a dolgokhoz, hanem egyesíti magában a dolgokat a szélsőségeket az ellentéteket Yint és Yangot, akkor jelenik meg csak a teljesség előszele. Még annyival egészíteném ki saját kis pont és szakasz példámat, hogy egyenes még nem térbeli objektum hanem síkbeli. A teljességünk megélése, amikor a három kincs mint három szélsőség kiegyensúlyozódik majd egyesül a pontok és egyeneseken túl egy síkká, majd térbeli formává.

Hogy ezt hogy lehet elérni? Egyszerű, csak mindig tudjunk változni a magukkal ellentétes dolgokba, miközben azt is tapasztaljuk akik átváltozás előtt voltunk. Tehát a Dao-t az értheti és az beszélhet róla érdemben, aki látja a teljesség felé vezető úton saját magát aki volt és aki lesz majd mind egyszerre a jelen mostjában.