Szellemi nagylelkűség

Szellemi nagylelkűség

Az anyagi javak és a pénz világában mindenki tudja milyen nagylelkűnek lenni, de nem csak ezen a világon belül létezik a nagylelkűség. Adni figyelmet és elfogadást, türelmet és megértést éppoly nagylelkű dolog, mint pénzt vagy ajándékot adományozni. Sok mindent adhatunk, ami nem anyagi.

Ez nem egy elmélet, ez egy gyakorlat minden ízében.

Figyeltél már valakit beszélni úgy, hogy ittad szavait, de nem szavainak fontossága miatt, hanem csak azért, mert neked mondja? Közben minden szavát meghagyod annak, aminek mondva van, hasonlítás és viszonyítás nélkül a saját gondolataidhoz. Még arról sem kezdesz gondolkozni, hogy ez jó vagy rossz, igaz vagy sem a saját értékrendszered szerint. Eszedbe sem jut hozzátenni vagy elvenni a tartalomból mielőtt végig nem hallgattad, csak éberen figyelni, hogy valójában és teljességében megértsd, amit mondani szeretne.

Figyelmet és türelmet ajándékozni már nagylelkűség!

Egy másik emberben mindent meghagyni annak ami, anélkül hogy akár csak gondolatban is változatnál rajta, sem hozzátenni, sem elvenni belőle. Minden önmaga erejéből az ami és ehhez nem nyúlni, egy olyan nézőpont, ami nélkül nem jöhet létre a kapcsolódás. Nem azt mondom, hogy légy cselekvéstől mentes, passzív, hanem azt, hogy ha még nem láttad meg azt, ami a cselekvésre ösztönösen késztet, akkor nem tudsz szabadon cselekedni, mert nem vagy mentes az ösztönös reakciók kötelékétől. A kötelékek szerint nem önmagad szerint cselekszel, viszont azt fogod hinni. Ez nem szabadság.

Erre példa lehet egy beszélgetésben a saját igazad, a mondandód, amit megfogalmaztál és álláspontod képviseli. Oly kevés ember képes ettől megválni és nem kötődni hozzá, pedig nagyon kellemes érzés újra alkotni a saját igazad a többiek igazának fényében. Valamiért kötődünk ahhoz, amit alkottunk és meg is próbáljuk védeni, akármilyenre is sikerült. A szellemi nagylelkűségben ez teljesen szertefoszlik, nem létezik többé. Az lesz az igazad amiben a többiek igaza is benne foglaltatik. Elfogadni más véleményét nem fáj senkinek, pontosabban nem kellene hogy fájjon. A beszédben alkotott mondanivalók olyanok mint a filmek, meg lehet nézni őket, de valójában sosem történtek meg, csak el lett játszva.

Engedjük meg az embereknek, hogy játszanak és adjunk hozzá teret és adjunk hozzá abból, amiből nekünk sok van és persze mondjuk sokszor “nem”-et és “igen”-t, ahogy csak szeretnénk, mert szellemi nagylelkűségből nem kell másmilyennek lennünk, mint amilyenek vagyunk, ezt nem kell és nem is lehet eljátszani. Leegyszerűsítve ez is egy kötődés elvágásáról szól, amivel közelebb kerülünk önmagunkhoz, távolodva az ösztönös lénytől.

Természetes módon az önismeret eredménye.

Igazán szeretni az képes aki szabad, aki szabad, az nem köti magát apró jelentéktelen dolgokhoz. Aki nem köti magát jelentéktelen dolgokhoz az nem szenved miattuk. Aki nem szenved, az legyőzte önmagát. Aki legyőzte önmagát, az már sokszor veszített önmagával vívott csatában. Aki már sokat veszített, az tudja mi a helyes és mi nem az. Aki pedig ezt tudja az többé már nem lesz kicsinyes.