Tehát az aki képes látni a formákat, az képes túllátni a formákon. Ez a tézis még nem teljesen helytálló, de nézzük most azt az oldalát amelyik helytálló. Amúgy is javasolt a dolgok használható oldalát nézni a haszontalan oldala helyett ha épp dolgunk van vele.

A formátlan világba bejutni – nevezzük most így – nem könnyű, mert bármit megcélzunk a gondolatainkkal, máris visszajutottunk a formák világába. Mégis hallhatunk róla, hogy nem hasztalan a próbálkozás, talán beszéltünk is olyanokkal, akinek ez már sikerül, sőt bátorkodom állítani hogy mi magunk is voltunk már ilyen látásmódban.

A formákon túljutni egyáltalán miért szükséges? Bárki nekem szegezhetné ezt a kérdést és nem jogtalanul. A válaszom viszont már a tapasztalataimból ered, ami nem biztos, hogy meggyőző lesz bárki számára. Mert azt állítom, hogy nem szükséges és hasznosságát sem hirdetném. Nehéz azért ezt így felvállalni, mert valójában jómagam nagyon érzem a fontosságát. Mondhatnám emberi összetevőinknek egyik fontos tudati tapasztalása lehet ez. Mégis erőt veszek magamon és azt mondom, hogy aki nem érzi, hogy ezzel foglalkoznia kell, az nyugodt szívvel lapozzon túl ezen a cikken.

A továbbiakban mivel már csak olyan olvasóm maradt akik önmagukban meglelték a vágyat a formátlan megismerésére, kifejtenék egy módszert amivel a tapasztalásaink közé beszerezhetünk néhány idevágó élményt. Nem lesz nehéz a gyakorlat, inkább roppant egyszerű. Ezért magán a kivitelezésen lesz a hangsúly és nem a titkos formulák megismerésén. Javaslom ehhez a legtisztább nyitott derűs kíváncsi hozzáállást, ami képes az esetlegesen eddig felállított határaink felett úgy átrepíteni minket, hogy észre sem vesszük, hogy volt határ, amit átléptünk. A formátlan belül ugyanúgy jelen van, mint kívül. Kezdjük a külső világban a munkát. A belsőben meglelni azért találom nehezebbnek, mert könnyebben alakul észrevétlen lényük befolyásai által, míg a külsőről észrevehető ha visszapattanunk mint kapufáról a labda. A gyakorlat szemlélődést igényel, aminek alapfeltételeit teremtsük meg magunk. A szemlélődés egy olyan tudati tevékenység amiben képesek vagyunk felismerni dolgokat, mentesen az illuzórikus szubjektív gondolkodás rabságától. Ez alatt értem azt is, hogy egy már megismert dolgot, vagyunk elég bátrak teljesen újra értelmezni, ami így akár ellentétessé is válhat eddigi tapasztalatainknak. Akik meditáltak már helyesen életükben, azok nyilván tudják miről beszélek. Tehát jöjjön a gyakorlat: Szemléljük az időjárást. A gyakorlás ennyi. Kifejthető bővebben is, de a lényege ebben a mondatban rejlik. Mi is az időjárás? Nem a napsütésre gondolok csak vagy az esőre, mert ez mind az, ami már forma. Ne azt nézzük miben jelenik meg az időjárás. Tekintsünk a forma mögé, ahogy az első mondatomban céloztam rá, túl kell látni rajta! Igyekszem nem leírni és nem részletezni tovább a gyakorlatot. Legyen ez a felfedezés mindenkinek minél egyedibb és személyes. Ez utóbbi mondatom remélem érdekesen cseng ebben a témában! 🙂

Segédletek:

• Ha azt látjuk, hogy milyen szépen süt a nap vagy a falevél hullásában gyönyörködünk, esetleg az esőcseppekben, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
• A végtelen boldogság jár át és szinte sírni támad kedvünk az örömtől és mindenkit megölelni, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
• Ha azt érezzük hogy kiterjed a tér és mindent mozdulatlan nyugalom hat át, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
• Ha elveszítjük eddigi látásmódunkat, a szavakkal való beszédet, mintha kiemeltek volna minket egy teljesen új világba ami felfedezetlen, minden ízében új, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
• Ha megfoghatatlan üresség és vibráló színes élet egyszerre az összetevője minden dolognak, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
• Ha jelenlét érzésünk erősebb mindennél, amit megfogni vagy gondolni lehet, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
• Ha lehetőségeink korlátlanná válnak, amit elérhetünk egy végtelen szabad univerzumban, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
• Ha úgy érezzük hogy mindent elértünk amit el lehet és mindenünk megvan ami kellhet, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
• Ha úgy érezzük hogy istenek vagyunk, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.