Folyamatos foglalkozást javaslok szellemünk művelésére, mert olyan finom a tudatosság jelenléte eleinte, mint egy tollpihe, amit a sárból kell kiemelni. A foglalkozás nem is elég, helyette a helyes foglalkozás lenne a megfelelő. Aki olykor képes ráébredni a létezésére, az tudja mi a helyes foglalkozás. Ha a tollpihét kiemeltük a sárból, folyamatosan emelni kell, mert szép lassan visszaszáll és elsüllyed. A művelés rendszeres kell legyen, mint a mindennapi evés, különben tévelygés, bizonytalanság veszi körbe lényünket. Remélem világos, hogy nem a tudás felhalmozásáról beszélek és végtelenszámú ismeret megjegyzéséről. A tudatosság vagy a létezés azon szintjének eléréséről beszélek, amikor egyik felébredési élményünket már megéltük. Ahonnan nézzük a világot, amit látunk a valóságból, ahogyan felfogjuk és éljük az életünket a világban. Ez nem független a tanult tudástól, de nem is csak abból áll. Egy példában úgy mondanám, hogy az élet tudatosságának több szintje jelenik meg, ha megfigyeljük, hogy egy tölgyfa, tücsök, kutya, alvó ember, szakács, filozófus, szellemi tanító, felébredt mester, test nélküli isteni lény, és az univerzum egyik atyja, beszélgetnek a tisztáson ahol összetalálkoztak. Mindenki a maga szintjéről látja a valóságot és önmagát, egészen odáig elhatolva, ahová eljutott a létezés  tudatosságával. A példa szereplői nem ugyanazt fogják felfogni a beszélgetésből, ha egyáltalán képesek beszélgetni egymással. Más a látóköreik perspektívája. Visszafelé mindenki képes belátni az utat, de előrefelé, csak következtetni és sejteni lehet. Ezek a sejtések is inkább csak inspiratívak, mint valóságosak.

Aki a létezésében meghaladta a növény és az állati tudatosságot , ő az alvó ember szintjén tart. Aki gyakran álmodja, hogy magasabb szellemi tudatossággal bír, attól mert képes álmodozni és gondolkodni róla. Viszont ezek a tevékenységek nem képesek emelni, inkább eltakarni. A megtanult mechanikus sémák, amiket megtanultunk, reakcióink cselekvésre, humorra vagy rossz eseményekre, mind berögződött, betanult, lemásolt, programok. Amikor ezek futnak, hihetjük, hogy életünket éljük, halad és mi dönthetünk és változhatunk benne. De sajnos nem. A legnagyobb tévedés az, hogy úgy hihetjük, hogy megtehetjük, de valójában pedig nem. A tudatlanság és tudattalanság, tudatos-talanság, jellemzői, hogy abban a hitben érezzük magunkat, hogy tartunk valahol és a tudatosság tulajdonságunk, bármikor rendelkezhetünk vele, ha épp nem is lengi körül minden pillanatunkat, mégis megtehetné ha akarnánk. Ez a téves felfogás képes elfordítani attól, hogy szellemi felébredés felé vegyük az utunkat. A szellemi felébredés több lépésben zajlik, nem csak a valóság meglátását jelenti, hanem önmagunk létezésére és működésére való ráeszmélés is. Ez által megnyitva az utat a megszokott mechanizmusok és programok felszabadulása alól. Csak ezután leszünk képesek az életünket valóban élni. Mindaddig robotokként funkcionálunk. Egy két ilyen felismerés segíthet az úton való elindulásban ,de nem vezet végig. Sajnos még vissza lehet aludni. Ezért használtam az elején a felfelé szálló tollpihét példának. Ha nem emeljük akkor süllyed. Szerettem volna ha ezekkel a mondatokkal felismertethetem magunkban a tényt, hogy alszunk, amikor ébernek hisszük magunkat. Ezzel megnyitva az utat a felébredés lehetőségeinek. Amiket a továbbiakban is igyekszem elérni és megvalósíthatóvá tenni mindenki számára, egyenlőre csak felvilágosító elméletekkel. Tudatában hogy nem ez a legjobb módszer.

További Szép Fénytől Sziporkázó Létezést Kívánok Mindenkinek!