Súly és súlytalan váltakozása.

Súly és súlytalan váltakozása.

Az újrakezdőknek és újrahaladóknak szánom ezt az írást. A Taijiquan mozgás művészetében olyan jelentőséggel bír a súly és súlytalan, vagy üres és teli váltakozása mint a szív dobbanás egy ember életében. A begyakorolt mozdulatok, mint járás, futás, formagyakorlat stb. alapvetően nem tartalmazzák, csak akkor ha beleépítjük. Minden mozgás az izmok működésbe lendítésével kezdődik és mivel ez is hoz eredményt itt véget is ér. A lényeg pedig ott folytatódna, hogy az izmokat ellazítani is szükséges. Magától ez nem történik meg, csak az, hogy nem dolgozik úgy, mint amikor szükség van rá. A tudatos ellazítás fontos eleme minden mozdulatnak. Ahol nincs tudatos ellazítás ott valószínűleg feszülnek az izmok, amit vagy az idegrendszer vagy a következő mozgásra felkészülés tart aktívan. Ellazítva biztosan nincsen, csak ha szándékosan dolgozunk (ami most nem is munka) vele.

A lábakban mint váltottan működő dugattyú van jelen az üres és teli, de nem csak annyiban nyilvánul meg, hogy feszítjük és ellazítjuk. Ez annál többről szól, önmagában nem gyakorolható be, csak ha a középpontot is hozzávesszük a megvalósításhoz. Nem a bambusz dönti el, hogy jobbra vagy balra dőljön, hanem a szél mozgatja és annak eredménye a meghajlása. Így a középpont mozgásának eredménye a súly és súlytalan lábak váltakozása.

Ez egy váltakozó ritmus, ami úgy jelenik meg, hogy nem monoton és nem ismétli önmagát, egyedi alkotás a test középpontjának mozgatása közben. Amikor először fedezed fel akkor játékos egyszerűséggel eszmélsz rá, majd megszokod, elfelejted, de újra vissza kell térjen és be kell fedje az egész tested, az egész mozgásod. Nélküle nincs harmónia és egyensúly. Meg lehet nélküle csinálni a formagyakorlatot, de nem érdemes.

Gyakorolj sokat, vagy keveset, de helyesen! 😉