Rabul ejtő láng

Rabul ejtő láng

A hétköznapi élet minden pillanata próbálja megragadni és fogva tartani a tudatot és az elmét, így a folyamatosan beérkező ingerek, folyamatosan távol tartják a tudatot a befelé figyeléstől, az önmagára figyeléstől. Mivel mindig jön új és érdekes külső inger, így sosem ismeri fel önmagát a tudat, csak a külső világból merített sémákat utánozza le és ismétli. Ilyenkor sosem lehet egyedi és sosem ébredhet rá valódi természetére, mert folyton rabja az ingereknek. Az ingerekhez tapadás táplálja és tartja életben ezt a tűzet.

Ilyen ingerek a televíziós és internetes csatornák, a közösségi média csatornái. Ezek nem rossz dolgok alapvetően, de a belefelejtkezés lángra gyújtja a kötődést és megszokást, folyton melegen tartva az újdonság csillogó kötelékével.

Nem kell minden filmet megnézni, nem kell minden cikket elolvasni, nem kell minden csatornát követni és nem kell minden könyvet sem elolvasni, mert annyi van már, hogy nem elég rá egyetlen élet.

Választani kell, mire költjük értékes szabadidőnket!

Erre válasz, a sok tanítás

Engedd el, ami fogva tart, üresedj ki az ingerektől, fürödj meg az ingerszegényben, nézz rá az érzékszerveidre, amik tűzben égnek. A meditáció, az ami eloltja a tűzet, de nem bántja és nem szüntetheti meg az érzékszervet, csak új látásmódot kínál vele. Nem a helyzettel van a baj, hanem a helyzetre adott téves reakcióinkkal.

Minden tisztán ragyog majd előtted, ha képes vagy elengedni.

Boldogan derűs jókedvet!