Önmagát kibontja

Önmagát kibontja

Az élet és változás csendes folyama felhívja figyelmedet egy kis kedvességre, ami egy észrevétlen ajándék számodra. Ha jelenléteddel megtöltöd a teret amiben élsz, felismerheted a dolgok egymásba alakulását. Mintha egy kerék forgása lenne, ami sosem áll meg és mindig hoz valami újat. Ez a változás folytonossága, de ezt már ismerheted. Nem erről szól az írás, hanem a szándékosságnak tűnő folyamat, ami vezérli ezt a kereket. A jelenségek úgy bontják ki magukat, mint egy virág a szirmait, mint egy ajándék, ami neked szól. Nem személyeskedő, inkább lényed legmélyének ajándék. A jelenségek kibontják magukat, megmutatva ezzel neked az utat. Nincs másod, mint ami éppen történik veled. Minden önmagát bontakoztatja ki és nincs ami felfedezetlenül maradhatna. Megismerteti magát a világban egymással minden, ha képes vagy észrevenni.

“minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad.” Dao De Jing  道德经  16. vers

Nem szükséges hát tenni, sürögni, tevékenynek lenni a hasznosságért. Legalábbis azelőtt, hogy felismernénk a mindent átható tevékenységet. Aki összhangban tevékenykedik a mindent áthatóval az felismeri benne a szándékot. Aki felismeri a mindent átható szándékát, az ajándékokkal halmozódik el folyton folyvást. Minden összhangban történik vele és rajta kívül is minden erő érte és vele mozog. Nem ábrándos céljait támogatja, hanem a valódiakat. Így szűnik meg lassan a kívül és belül illúziója.

“Én feszítettem ki ezt a világegyetemet láthatatlan alakomban; minden élőlény énbennem lakozik, s nem én tartózkodom bennük.” Bhagavad-gíta, IX. ének

Nem mond ez az írás semmit, hanem elvárja, hogy észrevedd magad. Minden folyton a lényedért tevékenykedik, neked hordoz kincset. Minden, amit jónak vagy rossznak címkézel. A világ erői érted munkálkodnak. Ha önös céljaid húzod tiszta munkájára, lepereg majd róla. Ha meghagyod kristály tisztaságát, mindent megtalálsz benne. Amiért régóta elindultál, hogy megtaláld, megleled ott ahonnan elindultál, magad körül és belül, mintha sosem kellett volna keresni.

Nincs semmi, ami nem érted lenne teremtve, de nincs semmi, ami képzelt személyednek szólna. Ez hát a különbség abban, hogy neked szól vagy érted van. Csak azon múlik megtaláltad e önmagad és valódi céljaid. Ki vagy te? Pontosabban kinek hitted magad eddig? Mert minden segítséget hordoz számodra, hogy megismerd a valóságot. De ahelyett, hogy megtennéd, kitalált illúzióidat próbálod életben tartani vagy elérni. Pedig mennyi kegyben és adományban részesültél emberként, ha csak ezred részét észrevennéd, hálától olvadna el szíved. A lehetőség benned van. Tisztelem nagyságod, bármivé válsz, azt szabad akaratodból teszed vagy abból, ami elhomályosítja szabad akaratod. De ez utóbbi pont azért létezik számodra, hogy felfedje a valódi szabadságod.

Ez történik akár akarod, akár késlelteted, mert ez az Út. Az Út pedig mentes sok mindentől, amit az elején járva hittél róla, holott tartalmazta is előtte.