Nehézségek, majd megtörténésük csodálata.

Nehézségek, majd megtörténésük csodálata.

Nem is olyan könnyű a nehézségről írni, amikor az ember boldog. Tehát ez is lehet egy nehézség ha úgy fogjuk fel. A késztetés hogy erről írjak onnan ered, amikor a jó és rossz egybeforrva felismeri egymástól való függőségük játékát. A szénből is “szenvedés” árán lesz gyémánt és szokták mondani, hogy nyomás alatt érik a pálma. Ha még néhány saját tapasztalatunkat is ide képzeljük akkor felismerhetjük, hogy a nehéz helyzetekben fejlődött bennük a lélek és  a megértés a legtöbbet. Többet mint kényelmesen a fa alatt teázva elméleteket villogtatva az agyban. A valódi tudás a megpróbáltatásokban jelenik meg az életben.  Nagyon különböző ha valaki átélt egy élményt vagy csak beszél róla az elsajátított információk alapján.

Tehát minden, amit nehézségnek nevezünk valójában értékes idő, mert a fejlődésünket szolgálja, a bölcsességünket gyarapítja. Amikor pedig nem érezzük a terhet, akkor szárnyalunk és energiát, tetterőt halmozunk fel, megerősítjük azokat a gyökereinket, amik a megszerzett bölcsességeinkből erednek. Szokták ezt tapasztalataink feldolgozásnak is hívni. Ha így nézzük a jelenségeket, akkor képes megszűnni a folyton ragaszkodó vágy a jó felé és magunk mögött tudhatjuk a félelem vagy elhatárolódás érzését a negatív dolgoktól. Pusztán csak megtanulunk gyönyörködni a dolgok puszta megtörténésében. Mert tapasztaljuk , nem csak megértettük, hogy nem ellenünk van és nem is értünk.

Röviden csak úgy mondanám, hogy ez vagy nekünk jó vagy értünk van.

A jelenségeket ezzel a hozzáállással még nem változtattuk meg csak magunkat húztuk ki zavaró érzelmekből amiben elsüllyedve vakok leszünk a életre, csak saját szenvedésünket látva. Ha lázad bennünk egy elmés érzelem, hogy nem így van ez minden esetben, akkor nem teljesen értettük még meg a dolgokhoz kapcsolódás hátrányait, nem ismertük fel az alapvető különbségét és egységét a jelenségeknek, így valóságnak hitt elképzeléseinkhez erős láncokkal kötöttük magunkat. Ilyenkor gyakran okoljuk az elképzeléseinket és próbálunk változtatni rajta, pedig nem velük van feltétlenül a baj hanem az erős kötelékkel amivel magunkhoz láncoltuk. így valódi megértésnek nem lehet helye lényünkben sajnos.

A nehézségek helyes megéléséhez fontos az a tapasztalás, hogy értünk vannak, a szellemi fejlődésünkért és a tudatosságunk megteremtésében játszanak fontos szerepet. Önmagukban nem rosszak, csak a mi elképzeléseink által. A helyes elképzelés kulcsa a negatív képektől való megszabadulásban rejlik. Felszabadító könnyed érzés lengi át ilyenkor a lényt aki megjelenítette maga körül ezt a fényt. A szabadság “földöntúlinak képzelt” érzetei jelennek meg. végleg magunk mögött hagyva a törekvést a jó dolgok felé, mert felismerte az ember belsője hogy mindent a gyönyörteljes élet jár át. Ennél többre pedig nincs amire vágyni érdemes lenne. Mindenben meglátni és feloldani vágyódásunkat, mert valójában semmiben nincs ott. Aki ezt felismerte, csak az képes észrevenni és gyönyörködni a világ finoman változó sokszínűségében. Fokozatosan megértve a mindent átható működését az eddig felfoghatatlan bonyolult létezésnek.