Minden Egy

Minden Egy

Vannak fogalmak amikről beszélni nagyon nehéz, csak körbeírni lehet. A szeretet szavunk elcsépelt közhelyé vált, helyette olykor a hatalom szót használtam, mert lényegén semmit sem változtat a dolgoknak az hogyan nevezzük.

Kedves látogató, nézd meg videón vagy olvasd, ahogy neked szimpatikusabb.

Három megszabadító megértés

Létezik egy hatalom, amely mindennél erősebb, nincs benne irányítás és nincsenek benne vezetők vagy alárendelt szereplők, egységes és teljes. Összekapcsolja az embereket szétválaszthatatlanul, cserébe nem kér semmit, nem fogyaszt semmit és nem kerül semmibe. Érezhető, de megfoghatatlan. Amikor tetteid tiszták és őszinték, ezt érzed, az egész világ előtt megismételnéd bármennyiszer és fáradhatatlanul, nincs benne unalom, ismétlés tompasága, mindig örömtelien és vibrálóan új.

A büszkeség és a gőg látszólag különbözővé tesz a többi embertől, mert képes a tudatban megteremteni egy olyan állapotot, amiben többnek érezteti magát. Ez a túlzás kiemeli a tudatot a nyugalmából és bizonygató játékba kényszeríti. Ez lehet bárkinek, de főleg a jólétben, anyagi gazdagságban élők legnagyobb, észrevétlen ellensége, a büszkeség amivel megkülönböztetik magukat a többiektől. Aki többnek hiszi magát embertársánál az elbukott az élet egyenlőségének vizsgáján. Ezt a játékot játszva egyre mélyebben bonyolódnak megteremtett színjátékukba elfelejtve a valódi gazdagságot, ami nélkül szenvedésük a tudatukban folyton lejátszódó elvesztése lesz vagyonuknak és elképzelt különbözőségüknek, amivel többnek gondolták magukat társaiknál. Ez a büszkeség nehezen felismerhető szenvedése, ami nem a valóságot láttatja, hanem helyette egy szebb, jobb, pozitívabb színjátékot tart fent és játszik folyton. Aki nem ismeri fel ezeket, az folyton észrevétlen láncán fog csüngeni a büszkeség szenvedésének. Aki viszont képes megérteni és megvalósítani a következő három bölcsességet, az maradéktalanul mentesül a szenvedés ilyenfajta formáitól.

Minden egy

Ez a valódi hatalom amiben átéled egységét a létezésnek, amiben mindennek helye van. A nagy egészbe minden beletartozik és hasznos alkotó eleme. Éles és tompa, puha és kemény, mind része a testednek, különböznek de egészet alkotnak, így a világban minden jelenség, még ha különbözőek is, egységet alkotnak, részei egy nagy egésznek. Minden része egy nagyobb egésznek időben és térben is.

Így minden egy veled és te is egy vagy mindennel, csak más távlatból kell szemlélned. Vagy benned él vagy te élsz őbenne. Magasan felülről nézve egy vagy a környezeteddel. A hatalma ennek az erőnek az, hogy mindig tágul, mindig önmaga részének lát mindent, senki sincs rajta kívül. Így magába foglalva a nagy egészet, egységére tekint a jelenségeknek, nem különbözőségükre. Ahogy a bolygó idejének ezen szakaszán is együtt osztozunk, ugyanúgy vagyunk egyek a létezés talaján és emberi kapcsolatainkban is ugyanígy osztozunk az idővel ami összekapcsol minket.

A dolgokat saját természetük irányítja

Nincs többé fontos szerepünk amiben jeleskednünk kéne, nincs szükség a kiemelt szerepünkre, mert megannyi szálon fut egyszerre ugyanaz a történet, hogy ki hajtja végre, teljesen mindegy. A mindent mozgásba hozó hatalomnak a része vagy te is, magával ragad a mozgása, minden tetted őbenne zajlik, így az ő tette a te tetted is. Minden végbemegy rajtad vagy másokon keresztül és nincs szükség tudni azt, hogy kinek az érdeme mert mind egy erőben forogva hozzuk létre gondolataink és tetteink sorozatát. Belső és külső kényszerek hatása alakítja az embert élete útján, amiben felismeri, hogy nem az útja változik, hanem ő maga változik ugyanazon az úton haladva. A világ kékre festi helyetted az eget és elhozza tél után a tavaszt, ez veled is megtörténik és nélküled is meg fog majd.

Egylényegűség gyönyörteljes intenzitása

Minden lény amikor boldog, ugyanazt a boldogságot érzi, ugyanaz az érzés jeleik meg tudatában és szívében a lénynek, így hát ki mondhatja sajátjának ezt? Ez is benne a szép, hogy nincs mit megszerezni belőle, nincs mit felhalmozni ebből a hatalomból, mert olyan módon nem is létezik, mikor el van különítve az egésztől. Az egésznek pedig a lényege a magja, ami mindig azonos minden lényben. Amikor boldogság jelenik meg akkor nem mi hozzuk létre azt, hanem folyamatosan az egylényegű szeretet boldogság birodalmában létezve, kinyitjuk azt az érzékszervünket amivel észlelni tudjuk. Olyan ez mintha a napsütésben ülnénk kint a mezőn, lehunyt szemmel. Amikor kinyitjuk a szemünket látjuk a ragyogó fényeket, amikor becsukjuk újra eltűnnek, de nem hoztunk létre ezzel semmilyen fényt, csak eddig úgy hittük, mert nem láttunk túl önmagunkon.

Amikor megnyílsz mint egy virág a réten akkor ahogy az illatok betöltik az egész mezőt, egyik virág sem akarja csak a saját illatát érvényesülni. Minden illat egyszerre van jelen, egymástól nem elkülönülve hanem összefonódva egységet alkotva. Emberként mikor boldog vagy az olyan mint a virág illatával, boldogság nélkül pedig olyan mint a virág illat nélkül. Mindenkinek azonos a lényege, amivel ugyanúgy érzi az örömöt, haragot, vagy közömböset, ez a képesség enged egylényegűvé válni. Egymást az azonosság szeretetében látva, a valódi gazdagság sokszínű illata borítja be a jelenségek világát, amiben minden jelen van ami az igazi érték, így nincs szüség többre vágyni. Minden ember megérdemli ennek a gyönyörnek a tapasztalását. Ha megértjük, hogy a boldogság bizonyos módon független tőlünk és magától létezik, akkor képesek vagyunk úgy örülni más örömének mintha a sajátunk lenne, így olvad fel a határ ember és ember között amiben hasonlóan érzünk minden lény iránt és az lesz a fontos, hogy minél több lény tapasztaljon boldogságot és nem pedig az, hogy ki okozta és kié legyen az amit nem lehet birtokolni csak megosztani és másokat hozzá segíteni.