Miért hasznos az Ego?

Miért hasznos az Ego?

Úgy gondolom hogy az Ego egy olyan ajándék amivel nem csak magunkat, hanem a világot is megismerhetjük. AZ Ego-t én röviden nézőpontnak nevezem. Egy speciális, személyes, szubjektív nézőpontból szemléli a dolgokat, s mivel teljes azonosulásban van a saját nézőpontjával ezért minden meglátásait magából indítja. Ha nem lenne ez a furcsa szerencsés találmánya a létünknek, akkor nem látnánk a dolgokat és azok sokszínűségét. Viszont ha képesek vagyunk az Ego nézőpontját kiterjeszteni 360 fokos perspektívát alkotva akkor ráláthatunk a teljességre is, ezáltal megszűnik a pont amiből kifelé tekintettünk, helyette kívülről láthatjuk önmagunkat és belülről a világot. Ez egy természetes folyamat, kialakul a személyiség, majd kötődünk hozzá, kiterjesszük, felneveljük, majd észrevesszük korlátait és feloldjuk a formákat, amikhez kötődik. Csak a képessége marad meg a tulajdonságaink megjelenítéseinek, de már nem azonosulunk és kötődünk a személyes jellegekhez, viszont nem is veszítjük el, vagy szorítjuk háttérbe a jellegek alkalmazását. Mintegy élvezve hogy mindig azt a ruhát ölthetjük tiszta önvalónkra amelyiket döntésünk alapján szeretnénk. Így valósul meg a szabad akaratunk, a szabadság egyik belső fokozata, amiben nem irányítanak az események, és nem sodornak elképzeléseink zsákutcájába minket, hanem mi szabadon dönthetünk hozzáállásainkról a dolgok és történések felé. Ez a szabadság belülről ered. Ego nélkül ez a szabadság nem elérhető. A tudatlanságban időzve erre az ízre vágyunk, mert érezzük hogy megvan a lehetőségünk, a képességünk rá, csak még teljességében nem vagyunk képesek tapasztalni. Ez azért van mert kialakított Ego-inkal magunkat annak képzeljük, amit lemásolt formákból és mintákból épített személyiségként önmagunknak gondolunk. Erre a formára és külalakra figyelünk, elveszítve a valódi lényegiségünket. A valódi lényegiségünk útja pedig az Ego-n keresztül vezet a teljes megismerés felé, aminek alapja, hogy képesek vagyunk helyzeteket és önmagunkat kívülről szemlélni. Ebből a nézőpontból nézve felszabadulhatunk önmagunk ragaszkodó rabsága alól, aminek könnyed érzését láncaink levetése után fogjuk igazán tapasztalni. Előtte elképzelni sem lehet, ezért nem is érdemes. A folyamat csak annyiban merül ki ismét, hogy kövessük a dolgok természetes folyamatát, miközben használjuk minden érzékszervünket és képességeinket, közben csodálva a szépségét a világnak hogy mindent finoman észrevétlen véghezvisz előbb vagy utóbb.