Létkerék a gyakorlatban 4.rész

Létkerék a gyakorlatban 4.rész

A világok színjátékai kitöltik gondolataink teljes terét, amiben úgy létezünk mint a néző, aki azonosul a színdarab szereplőjével és ezzel megfelejtkezik saját életéről. A színjáték folyton változik, mindig újabb felvonás követi az előzőt, mindig érdekesebb és sajátosabb, ezért folyton rabul ejt azzal, hogy kitölti gondolkodásunk terét, így kiszorítva a további lehetőségre nyíló szabadságot.

Olvasd tovább vagy nézd meg videóban.

Folyton változnak a világok, a tudatunkban, ami alig észrevehető a tudatosságot nélkülöző embereknek. A különböző világok teljesen mást nyújtanak, egyik sem hasonlít a másikra, de még így sem vesszük észre őket, annyira tompa az észlelésünk, tudatosság hiányában. Viszont képesek vagyunk megtanulni észlelni ezeket a változásokat, pusztán azzal, hogy szemléljük. Az egyhegyű figyelem, az önismeret, a tudatosság, mind segítség ezen az úton.

A Hat világ

A létkerék ábrázolásában a harmadik felosztás, belülről kifelé haladva a karma fekete és fehér félköre után, hat különböző részre osztja a kereket. Ez a hat világ vagy birodalom.

A létkörben a világok ismerete a legszembeötlőbb és talán leghasznosabb tanítás. Ha ezt a gyakorlatba tudjuk ültetni, akkor nagy lépést tettünk önmagunk megismerésében. A hat világ azt mutatja be, hogyan van jelen hat különböző tudatállapot, ugyanabban a tudatban. Hogyan váltják egymást és hogyan ismertetik meg önmagukat a tapasztalóval. Minden világnak van egy csapdája, egy olyan érzelmi kötelék, ami fogva tartja azt, aki belép birodalmába. Egy ilyen világ a gyűjtőhelye, a hasonló érzésekben szenvedőknek. Rabság ez az érzés, minden világ egy érzelmi börtön igazából. Egy olyan börtön ahonnan nem lehet kijutni, ha a kulcsát nem leltük meg a szabadulásunknak. Ebből következik, hogy minden világ magában hordoz egy órási bölcsességet, ami hatalom a szenvedés fölött. A szabadulás bölcsessége ez, ami a hat világot szülő fészekből szabadít meg. A zavarodottság hat fészke vagy hat alma. A magyar nyelv szójátékát kihasználva, a hat alom az, amiből születik a hatalom. Mert aki mindet végigjárta, az képes a szabadulásra és annak van hatalma, önmaga felett.

A hat világot gyakran ábrázolják úgy, hogy minden világban egy Buddha alakot is megjelenítenek, aki kezében tartja az adott világ szenvedésének enyhítésére szolgáló szimbólumot. Ezzel is kifejezve a mérhetetlen együttérzést mellyel minden lény javára cselekednek.

A világok ahová születünk folyton

Két értelmezése van ezeknek a világoknak, az egyik mikor hús-vér testünket elhagytuk, majd a bardó okozta változások után újra megszületünk, egy másik világban találhatjuk magunkat, ezek közül a világok közül. Ez lenne az az értelmezés, amit most nem tárgyalunk. Helyette a másikat vesszük szemügyre, amiben nem szükséges elhagynunk a testünket, hanem csak a tudatunkban váltunk szemléletet vagy világot. Egy életen belül is megtapasztalhatjuk mennyiszer változik a tudatunk, a fent és a lent között, hat lépcsőfokon keresztül. Ez a megközelítés azért szerencsés, mert azonnal tudunk vele dolgozni, az önismeretünk és fejlődésünk szempontjából. Hasznos gyógyír lehet ezáltal problémáinkra.

Ha képesek vagyunk megfigyelni, akkor észrevehetjük, hogy mindannyian egy életen belül számtalanszor tapasztaltuk már magunkat ezekben a világokban.

A három alsó világ

A poklok birodalma

A legalsó világ, ami a hat részre osztott kerék alján helyezkedik el, a harag, szenvedés és poklok birodalma, az elutasítás tetőfoka, ami minden hasonló szenvedést magába foglal, ami a haragból ered. Az érzelem amikor képesek vagyunk másoknak ártani, ebben az alomban vagy ha úgy tetszik álomban születik. Mindannyiunk tudatában létezik ez a hely, senki sem mentes tőle, csak lehet, hogy ritkán jár ide, vagy lehet, hogy megszelídítette már ezt a birodalmat. A kép ezen részén embereket darabolnak fel, majd újraélesztenek azért, hogy újra széttépve ismét szenvedést tapasztalhassanak. Léteznek a tüzes forró szenvedések és a hideg jeges szenvedések nyolc-nyolc különböző változatai, majd további két szenvedés. Ebben a birodalomban mindent betölt a fájdalom és az ebből eredő harag, amiben másokat és önmagunkat is taszítónak vagy elpusztítandónak látunk.

Érezhető a hasonlóság a kerék közepén lévő kígyóval, ami gyökér érzelmére utal ennek a világnak. Minden hasonló szenvedés helyet kap itt és, tovább bonyolódik, fokozódik vagy egészen észrevehetetlen finom szintekre is beszőheti magát, ami majd csak egy kis aggodalomként jelenik meg a továbbiakban. De sajnos később, ahogy növekszik és erősödik, egyre vissza fordíthatatlanabbul hozza, drasztikusabb oldalait is.

Finom szintjei ennek a világnak, mikor valami olyan helyen vagyunk, ahol nem szeretnénk lenni, vagy olyan dolgot kell tennünk hamarosan, amit nem akarunk megtenni. Ha valaki eltörte a kedvenc tárgyunkat, vagy megkarcolta az új autónkat, akkor érezhetjük nyomasztó bűzét e birodalomnak. Ha képesek vagyunk minden helyzetet úgy szemlélni, mintha a történések nekünk nem okozna károkat, még akkor se, ha a saját testünkkel történik, akkor mentesülhetünk eme szenvedéstől, kidob minket ez a világ. Az elutasításból eredő szenvedés is csak a tudatban gyökeredzik, mert nem tudja elfogadni azt, ami megtörtént úgy ahogy az van.

Az éhes szellemek birodalma

Az éhes szellemek a vágyakozásból szőtték birodalmuk minden pillérét és apró részletét. Olyan világ ez, amiben nem veszed észre azt, ami van, csak azt látod, amit szeretnél, hogy legyen. A vékony nyakú, nagy pocakú lények ábrázolása arra utal, hogy szinte semmilyen falat nem megy le a torkukon, pedig a hasuk hatalmas, üres és várja az ételt, de hiába. A lángnyelvek, amik olykor megjelennek ezeken a lényeken, azt szimbolizálják, hogy égő fájdalom minden falat. Telhetetlenség és folyton sóvárgás valami olyanra ami elérhetetlen. Ha véletlenül mégis elérne valamit egy ilyen lény, akkor egy másodpercig sem tud örülni és eltelni az élménnyel, azonnal a következő elérendő cél felé fordítja tudatának teljes spektrumát.

Képesek vagyunk magunkra ismerni ebben a működésben? Mindannyiunkban ott lapul a folyton “éhezés” valami jobb dologra. Finom szinteken ez a birodalom úgy köti meg a lakóit, hogy olyan mondatokat szül hogy: “Majd ha ezt elérem boldog leszek” vagy “csak akkor lehet boldog ha ez és az megtörténik.” Az ilyen ember mindig a jövőben él és sosem elégedett azzal ami van. Nem értékeli amije van, csak akkor amikor elveszíti, így újra vágyakozhat utána. Folyton “éhes” a vágyakozásra, arra ami nincs. Hol kisebb hol nagyobb dologban, de velünk is megesik, hogy észrevesszük hogy ennek a világnak a birodalmában kalandoznak gondolataink.

Számtalan változata van a vágynak, ami a kerék közepén lévő madár szimbólumának gyökeréből ered és hálózza be szinte szerethető, helyeselhető vágyakkal a tudatot. Természetesen mind illúziószerűen fonja magába a szabad teresség összes atomját, egy mozdíthatatlan, kötött, nehéz racionálisnak vélendő realitássá, így megszilárdítva a rabságát az éhes szellemeknek a vágyakozásban.

Az állatok birodalma

Az alsó világoknak nevezett birodalmak közül utolsó, az állatok birodalma. Ki gondolná, hogy a cuki cica, delfin és malacka szintén egy szenvedéssel teli birodalom lakói? Gondolhatnánk azt is, hogy boldogan és jól elvannak, de sajnos ez csak a mi látásmódunk szüleménye lenne. A cuki cica folyton felriad álmából egy apró hangra is és ugrik, menti az életét, mert félelme amiben tápláléka lehet más állatoknak, folytonos. A delfin nem képes saját ösztöneit felülírni, így nem rendelkezik a gondolkozás és változtatás képességével, amivel életterét biztosítaná, gyümölcsözővé és félelemtől mentessé téve. Ha az ember egy akváriumba teszi, akkor kénytelen sorsát ott folytatni, nem tud változtatni rajta. Ahogy a malacot is levágják és megeszik, ezért folyton félelem és rettegés áldozata az állatvilág. Néha, amikor úgy tűnik kivételt találunk erre a tézisre, akkor a nemtudás áldozataiként látjuk meg őket, akik nem tudják mi történik velük. Ilyen eset egy madár vagy ez őz példája, aki az autóútra téved és pillanatra szembenéz a reflektor okozta fénnyel, majd érthetetlen módon elpusztul az ezt követő pillanatban. fogalma sincs róla mit rontott el, ezért legközelebb is ugyanez történik majd. Egy ösztön állapot ez, amiben nem jön létre változás. Az izzó gyertyaláng és a molylepke példája is ugyanezt tanítja, belehal abba, hogy nem volt tisztában azzal, amit csinál, nincs tanulság, csak értelmetlen zűrzavar, közömbösség és elmúlás.

A kerék közepén lévő disznó szimbolizálja ennek a világnak a gyökerét és belőle ered minden további hasonló, de sokszínű zűrzavart okozó tudatállapot.

Volt már úgy, hogy magunkat olyan helyzetben találtuk amikor nem tudtunk dönteni? Nem láttuk a helyes irányt, nem jelezte semmi azt hogy merre kéne fordulnunk. Majd tovább fokozódott a helyzet és úgy éreztük már nekünk minden mindegy. Feladtuk, beletörődtünk vagy pontosabban fogalmazva nem számított már semmi. Akkor voltunk már ennek a birodalomnak a foglyai. Mert ez a kör alakú tudat egy szeglete, így mindenkiben ott van, nem lehet elkerülni, a teljességben ez is részünk. Ha nem találkoztunk vele, az nem azt jelenti, hogy még nem kerülhetünk a hálójába. Kivéve ha megvalósítottuk a bölcsességet, ami átalakítja zavarodott természetünknek eme szegletét, a tiszta jelenlét folyton mindent átható spontán bölcsesség Buddha természetét.

A három felső világ

A félistenek birodalma

Sokszor úgy tűnik ez az a hely amit el kell érni, istenekként már benne vagyunk a tutiban, itt végre megpihenhetünk, hátra dőlhetünk és élvezhetjük az életet. Nem akarom lelőni a poént, mert azt a végére tartogatom, mégis elárulom, hogy ilyen rész nem lesz, nincs olyan, amire oly sokan várnak, hogy már csak élvezni kell az életet, mert mindent elértünk. Legalábbis nincs ilyen világbirodalom. Ez nem lehet végcél, talán csak mellékhatás. Amikor a helyes úton haladunk, eltölt az a tapasztalás, amiben ezt belsőnk visszaigazolja, ilyenkor elégedettséget érzünk és hálát, vagy valami hasonlót, de nem ez a cél, nem ide kell eljutni, ez mindig jelenlévő támogatónk lehet az úton, de nem végcél.

A félistenek birodalmára az jellemző, hogy mindent elértek, a felhalmozott jó karmájuk oly sok, hogy minden béklyó felszabadult a tudatukban és úgy élhetnek majdnem, mint az istenek, csak egyetlen dolog hiányzik. Nem is nagy dolog, pusztán csak annyi, hogy még nem istenek, csupán félistenek. Mit is jelent ez? Lehet hogy csak egy fogalmi dolog és nincs is mögötte valós különbség, mégis ennyi elegendő ahhoz, hogy ezt a világbirodalmat beborítsa az irigység, féltékenység szenvedése és minden ebből születő további finom vagy erős kötelék egy tudatállapothoz, hogy nincs meg mindened, nem vagy elég jó. Pedig majdnem megvan, 99.9999999% ban megvan minden, csak egyetlen dolog nincs, hogy ez még nem az istenek birodalma, csak a félisteneké. Így kialakul a versengés a harc az istenek birodalmáért, ami mögött egyetlen zavaró érzelem áll, ez pedig az irigykedés.

Az irigykedés a vágyból született, arra vezethető vissza. Amikor mindenki többre vágyik és néhányan el is érik azokat, de te nem. Akkor megjelenik a zavar, hogy nekik miért lehet? Nekem miért nem? Egyik méreg így szüli a következőt.

A félistenek harcban állnak az istenekkel emiatt, ez látszik a képen is, a felső háromból legtöbbször szemből nézve, bal oldalt található az ábrázolásuk. Arról könnyű felismerni, hogy nyilazzák az isteneket akik a középső legfelső cikkelyben foglalnak helyet. Annyira olyanokká akarnak válni, hogy folyton bizonygatják, hogy már ők is istenek, nem csak félistenek. Ez az irigykedő zavar, nem csak versengést eredményez, hanem olyan fokú irigységet, ami nem akar jót, látszólagos vetélytársainak, pontosabban igencsak rosszakaróik lesznek. Erről tanúskodik a képen látható fa, aminek gyökere az ő birodalmukból ered, de lombkoronája az érett gyümölcsökkel átlóg a megirigyelt istenek birodalmába. Sajnos ezt nem tűrve fejszét ragad egy félisten és képes kivágni az egész élettel teli dús gyümölcsöző fát. Azért, hogy másnak se legyen belőle gyümölcse, ha nekik sem lehet.

Ismerős ez a mentalitás? mindannyian voltunk már ennek a tudatállapotnak a hatása alatt, amikor másoktól elirigyeljük amit elértek vagy amijük van, ezért képesek vagyunk elpusztítani azt, csak azért hogy nekik se legyen, ha nekünk sem lehet. Ez rettenetesen önpusztító hozzáállás, nem tudunk mások örömének örülni ilyenkor. Az irigy tudat szintén egy börtönt épít maga köré, amiből nem lehet szabadulni, csak a tiszta önzetlen beteljesítő cselekvés által, amiben felismerjük hogy mindazért tenni lehet, ami valódi érték és mi magunk is képesek vagyunk elérni.

Istenek birodalma

Mindenki azt gondolná hogy ez a legmagasabb világ így ezt kell elérni. Akkor szólok hogy bár a jókarma felhalmozása által a legmagasabb világ ez, mégsem itt található mindaz, ami majd kiutat jelenthet számunkra a szenvedés folyton változó kerekéből a megszabadulás felé. Minden birodalom valamilyen szenvedéssel teli, itt sincs másképpen, habár a szabadság és lehetőségek tárháza itt már szinte végtelen. Az istenek birodalmában minden pusztán egyetlen gondolattal megteremtődik, minden úgy van, ahogy szeretnénk és szinte minden a vágyott tökéletes állapotként jelenik meg. Mi lehet akkor itt a hiba, mi okoz itt majd ismét szenvedést és később börtönt a szabad tudatnak? A harag a gyökere ennek a világnak, de észrevétlen és átalakulva. Amikor nagyon régóta szenvedünk már attól hogy valamitől meg szeretnénk szabadulni, közben látunk másokat akik már elérték ezt, de mi magunk még mindig láncainkat cipeljük, akkor képes a tudat egy olyasmi változásra, ahogy a vágyból irigység lett az előző birodalomban, így most itt a haragból büszkeség vagy gőg lesz. Ha nem mentesülhetek attól amitől szeretnék, akkor kénytelen vagyok eljátszani hogy mentesültem tőle, mert már mindenki mentesül, így én sem maradhatok így. Ez a zavaró tényezője a tudatnak, ami képes megteremteni azt a színjátékot, amiben eljátsszuk azt, ami nincs, de szeretnénk, hogy legyen.

A tökéletes istenek, akaratlanul kialakítják a tudatukban, hogy elérték a tökéletességet, ami által ők akik elérték, nem olyanok, akik még nem érték el. Ez a megkülönböztetés és mások fölé helyezés okozza ennek a birodalomnak a szenvedését. Mivel rengeteg jó karma szükséges ahhoz, hogy ezt a birodalmat a tudatában valaki tapasztalja, így akár okkal is gondolhatja, hogy ez neki már kijár. Sajnos ez ugyanaz a büszke, magát mások felé helyező hozzáállás, ami a szenvedés forrása. A sok jó karma lassan kopik el, de egyszer elkopik és akkor el kell hagyni ezt a csodás birodalmat. Ez az egy probléma, képes ezt a világot is a szenvedés sajátságos tanulószobájává tenni.

Ha meg ígérnék neked, hogy egymillió évig az istenek birodalmában élhetsz tökéletes boldogsággal, amiben minden gondolatod valóra válik, amit csak szeretnél, akkor hogy éreznéd magad? Tudva hogy egyszer lejár az időd. Egyszer eljön a vége a jólétnek, nem marad állandó és biztonságos a helyzeted.

Sajnos az istenek belefeledkeznek a jó dolgukba, nem fordítják erejüket saját maguk tovább fejlesztésére és másokat sem segítenek, elfoglalja őket a sok szép és jó dolog ami körbeveszi őket. Így megteremtik az aláhullás elkerülhetetlen bekövetkezését, ami a mulandóságuk jellemzője lesz. Emiatt méginkább bizonygatják csodás helyzetüket, amivel tovább fokozzák a büszkeség kiemelt szerepével járó zavarodott kötődést ahhoz, hogy feljebbvalók a többi lénynél.

Finom szinteken a mai világban ez a gazdagok birodalma, amikor nem kell nézned hogy lessz e mit enned a hónapban és van e pénzed az albérletre és bérletekre, helyette azzal töltöd az idődet, hogy a legkülönlegesebb ételeket egyed és olyan ruhád, autód legyen, ami igazán hozzád illik és mások előtt majd jó színben tűnsz fel vele. Minden tárgyaddal el akarsz bűvölni másokat, mert ez saját magad különlegességét bizonyítja majd. Az ilyen dolgok beszerzése, fenntartása, sok időt vesz igénybe. Igaz, hogy mindenre bőven van pénzed, de ezek mind időt emésztenek fel. Így telik majd el az istnek birodalmában a hasznos szabadságod, amit csak különleges és lenyűgöző dolgok felhalmozásával töltöttél el, nem is magad miatt, inkább mások lenyűgözése volt a cél, persze ezt lehet hogy észre sem vetted.

Az istenek a szabadságukat és szinte végtelen erőforrásukat sajnos nem állítják mások szolgálatába, hanem magukkal és sajt dolgaik bizonygatásával eltöltik az időt, így aláhullanak majd a lentebbi világok valamelyikébe, csak idő kérdése.

Az emberek világa

Ha ember vagy kedves olvasó, akkor most rólad van szó, most értünk abba a birodalomba, amiben te is meg születtél és élsz nap mint nap. Bejártunk öt világot, ez lett az utolsó, voltunk lent és voltunk fent, de mielőtt újra lefelé zuhannánk ahol már jártunk, létezik egy világ mondhatni középen, ami nincs fent, de nincs lent sem. Az emberek birodalmára is jellemző a szenvedés lehetősége, de itt különleges a helyzet egyetlen szempontból, hogy innen bejárható az össze világ. Nem kell újraszületni ahhoz, hogy megtapasztaljuk a többi világ szenvedését, mert minden szenvedés megtalálható az emberek világában. Itt minden jelen van egyszerre, minden szenvedés és minden megszabadító megértés. Lehet hogy nem hangzik jól, hogy az összes többi világ szenvedése is jelen van itt, plusz az emberek szenvednek még a kettősségtől, a hidegtől, a melegtől, az éhségtől, a változástól, öregedéstől, betegségtől és még sorolhatnám. De ezzel szemben, jelen van minden világnak a megszabadító bölcsessége is, nem csak az egyiké, hanem az összesé egyszerre. Ez fantasztikus lehetőség.

Így válik ez a birodalom a szabadság bölcsőjévé, ahonnan elérhető a megvilágosodás, a Buddhaság. Maga Buddha is példa volt erre életével, amit ezeken a létkerék ábrázoláson is láthatunk, amikor jobb felül újával mutat, a bal felül lévő tiszta korongra. Ez a megszabadulás szimbóluma. Az emberek birodalmából érhető el, a kör, amit a démon a kezében tart, hogy teljesen kitisztuljon, mint egy fehér korong, amiben nincs többé kötöttség, börtön és zűrzavar. Léteznek olyan ábrázolások ahol szívárványfolyosó nyílik az emberek világából kifelé a körön kívülre, mert a legfontosabb ismeret az hogy innen érhető csak el a megszabadulás. A többi világ érzelmei olyan sajátosak és egyedülállóak, hogy nem hagynak lehetőséget egy átfogó teljes képre, így folyton szenvedő vagy más birodalomba ugráló tudatokat hoznak létre.

Tudtad, hogy az emberek világában lehetsz vegetáriánus szerzetes és hentes is? Átgondoltad már milyen szélsőségeket tartalmaz ez a világ? mi végre létezik ez? Érted van, neked kínál lehetőségeket, arra hogy tágítsd a tudatod. Legyen olyan a tudatod, amiben a változásra épül minden és nem zár ki semmit, mert mindent képes magába foglalni úgy, hogy egészet alkot. Elfogad, nem áll ellen, nem törekszik valamire és nem közömbös. Minden amihez kötjük magunkat, merevvé tesz. Fogadjuk el a folyton változó, szélsőségek között ugráló bizonytalanság, egyszerű, spontán elégedett létét. Amiben nem vágyunk igazságra és nem félünk, nem reménykedünk, csak hagyunk mindent a maga önazonos természetében és ezzel dolgozunk mások javára. Azzal dolgozunk ami van, abból építünk ami van, mellőzve a félelmet és a vak hitet, szívből tevékenykedünk folyton, amíg rövid időnk le nem jár.

Mit üzenhet ez neked?

Ez a világok tanítása, nincs végső állomás, sem lent, sem fent, nincs végső állapot egyáltalán. Addig vándorlunk míg a középút, az egyensúly, kimozdíthatatlan tökéletessége önmagától kidob a rendszerből. Lást hát meg milyen értékes dolog az emberi lét, mégis milyen gyorsan elmúlik. Lehetőségeit szinte pillanatokra kínálja fel számodra, ne szalaszd el ezeket. Nem lesznek ezek a lehetőségek folyton felkínálva. Karmánk által sodródunk, kötődéseink által szenvedünk, de az egyetlen lehetőségünk itt van és most. Ez a szöveg éppen erre hivatott, épp ezért a pillanatért vár oly sokat, épp ezért a pillanatért született és hal meg majd, akár célba ért akár nem. Ez a te pillanatod, a jelenben, mihez kezdesz vele? Hogyan fogsz élni ezután? Minden kizárólag csak rajtad áll!