Létkerék a gyakorlatban 2.rész

Létkerék a gyakorlatban 2.rész

A spirituális utat járók, ha nem tévedtek el az egó sűrűjében, akkor rátaláltak az önismeret elkerülhetetlen lépcsőfokaira. Nincs valódi út, ami önismeret nélkül képes lenne spirituális felemelkedésre, az önismeret az üzemanya, amivel haladni lehet, nélküle nincs haladás. Természetesen nem a magunkról alkotott gondolatok és információk halmazára gondolok, hanem valódi ismeretre. Önmagunk mélyebb megismerését belső ösvénynek is lehet nevezni, mert egy utazás a belső lényegünk felé, amiben fokozatosan világosodnak meg a minket működtető erők. Ezek az erők lehetnek ösztönből, megszokásból vagy tudatosságból létrehozva és még további számtalan lehetőséget fel lehetne sorolni, ami az embert működteti belülről. Nem is ezek száma a fontos, hanem hogy észrevesszük-e ezeket az erőket.

A három állat

A következők fejezet a létkör közepén található három méregről szól, ami mindennek a gyökere. Ez az erő, ami az egész kereket mozgásban tartja, tehát minden működés és mozgató erő lényege. Eredendően ez az emberi természet legtisztább lényege is. Viszont amíg az egóhoz és az illúziókhoz való ragaszkodásunk erős, addig ez az erő tiszta oldalát nem tudja megmutatni, mert az Én és az érdek fátylán keresztül jelenítjük meg, szabad lehetőségeinket pedig szűklátókörűségünk okán korlátozzuk. Így az egó hatalma alá kényszerítjük ezeket az erőket, ezért elkezdik lerombolni és fájdalommal sanyargatni az egót, amit felépítettünk. Amikor majd elengedjük megalkotott énünkhöz való kötődéseinket, újra megjelenik az eredendő erő a tiszta formájában.

A képen látható disznó a közömbösséget, a madár a vágyakozást, a kígyó a haragot szimbolizálja. Mindhárom gyűjtő elnevezés, ami alá számtalan változatuk besorolható. Ebből a három érzelemből bontakozik ki minden érzelem. Olyasmi mint a pozitív, negatív, semleges, avagy proton, elektron, neutron megnevezések. Ezekkel a megnevezésekkel viszont egyáltalán nem azonosíthatjuk, csak a megértés és megjegyezhetőség kedvéért párhuzamot vontunk.

A harag, vágyakozás és a közömbösség, a három állat a kép közepén egymás farkába harapva, azt szimbolizálja, hogy egymásból erednek, hol az egyik hatása alatt vagyunk, hol a másik. Megjelenítésük mindig ezen három állat képével történik a kép közepén, ezzel is fontosságát szemléltetve. Némely esetben nem egymást kergetik, hanem a disznóból jelenik meg a madár és a kígyó. Ezek mögött az az érv rejlik, hogy minden a közömbösségből ered, ami maga a nemtudás, tehát ebből eredeztethető a vágy és a harag.

A vágy madara

A madár azért lett a vágyakozás szimbóluma, mert folyton élelemet keresve repked, magok után kutatva. Néha kakas vagy egyéb madárszerű lényként is ábrázolják és a vágyakozás minden formáját szimbolizálja, amiben megszerezni, elérni, gyűjtögetni, megvenni, megenni, meginni, birtokolni, kötődni, irányítani szeretnénk a dolgokat. Magunkra vonatkoztatva ide tartozik egy jobb munkahelyre, jobb házra, életkörülményre, újabb telefonra, jobb, egészségesebb ételekre, elismerésre, tudásra, megbecsülésre, tiszteletre stb. való vágyakozás. A folyton vágyakozás vörös fénye elvakít és csak a vágyunk tárgyát látva hajszoljuk ennek az elérését. Majd amikor elérjük, teljesen érdektelenné válunk, szinte örülni sem tudunk neki, hogy megszereztük, máris másik vágy került a célpontunkba. Folyton egymást generálva születnek a vágyak anélkül, hogy boldogságot hoznának, mindig újabb és újabb kerül előtérbe. Ebben a vak hajszolásban azt is felismerhetjük, hogy mindegy mi a vágyunk tárgya. Nem számít, hogy gyarló vagy szent amit üldözőbe vettünk, mert a vágyat nem a célpont szüli, hanem a vakság lánca, amivel összekötjük vele magunkat.

A kígyó haragja

A kígyó az állatok között egy olyan mentalitással rendelkezik, hogy a méregfogát azonnal belevájja abba, aki közel megy hozzá. Mérge sokszor halálos, mégis indok nélkül azonnal harap vele. A benne lévő agresszió oly nagy, hogy nem kell hozzá semmilyen érv, hogy haragos legyen, a természete alapvetően elutasító. Ezért lett a harag és minden hasonló negatív érzelem szimbóluma. Ez az elutasításra, megszüntetésre, akár megölésre kényszerítő méreg az életünkben. Minden, ami nem tetszik nekünk, ide tartozik. A vággyal ellentétben, nem elérni szeretnénk valamit, hanem valamit, ami már jelen van, azt szeretnénk megszüntetni. Ez a méreg úgy tart fogva, hogy a helyzetünk lehet bármely kedvező is, de ha tartalmaz egy apró részletet, ami nekünk nem tetszik, akkor megteremti a szenvedést, amivel nem látunk majd mást, csak a haragunk tárgyát. Itt is mindegy, mi a tárgya, a szenvedésünket az elutasítás okozza. Ezt is nevezhetjük egyfajta vakságnak, a tágas tér jelenségeiből csak azt veszi észre, amit nem szeret, összekapcsolódik utálatának tárgyával és ugyanúgy kapcsolódást alakít ki, mint a vágy, csak ellentétes, elutasító kapcsolatot. Ilyenkor a kellemes dolgokkal már nem tudunk kapcsolatban lenni, mert kizárólagosságot kíván a harag szemlélete. Nem lát meg semmi mást, pont mint a kígyó, aki folyton a célpontjára szegezi tekintetét mielőtt támadni készül.

A disznó közömbössége

A nemtudás szimbóluma a disznó, nemtörődömsége folytán, mert felfal mindent, ami az útjába kerül, nem válogat, közömbös, csak felfal mindent, minden egyízű neki és nem érdekli semmi. Folyton lefele néz és ha egyszer mégis felemelné a fejét, hogy az égre tekintsen, érdeklődését kifejezve, akkor is a nagy fülei eltakarnák a látványt, így nem változna semmi. Az érdektelenség a fő szakterülete. Magunkon is ezt érezzük, amikor ez a méreg hatalmába kerít. Ilyenkor saját helyzetünkkel sem vagyunk tisztában, nem is karjuk tudni, mi van velünk, mert minden mindegy. Nem tudjuk, mit okozunk másoknak ezzel a viselkedéssel és nem is érdekel, kivonjuk magunkat látszólag az élet körforgásából, de ez is csak önbecsapás. A nemtörődömség vaksága elvakulttá teszi, nem lát rá önmagára, úgy menekül a szenvedésből, hogy megszünteti saját érzéseit, megszűnik a rossz, de megszűnik a jó is. Nincs vágy és nincs harag, de megteremti a mozdulatlansághoz, az élettelenhez a kötődést. Az ilyen ember nem akar választani, csak sodródik, hiába nem küzd helyzete ellen, elméjét mégis a zűrzavar uralja, mert mindentől való leválasztottságához kötődik ezáltal.

Összegzés

Ez a három erő az, ami az életünket uralja, erre hívja fel a figyelmünket a kép azzal, hogy a középpontba helyezte őket. Minden bajnak ez a forrása, hogy általuk vezérelt tetteket hajtunk végre, így megmérgezik azt, ahogy nevük is utal rá, hogy mérgek. A vágy, a harag és a közömbösség nem jó tanácsadó. Minden tettünk, ami ebből ered, csak árthat nekünk és a környezetünknek, viszont az ellenkezője is igaz, hogy minden tettünk, amit nem vágyból haragból vagy közömbösségből hozunk létre, az hasznára lesz a környezetünknek és önmagunknak is.

Az egó vaksága az önismeret hiányában folyton vonz, taszít, vagy közömbös. Ezzel teremti meg folyton egymásba kapcsolódó szenvedéssel teli életének az alapját. A legértékesebbek azok a cselekedetek, mondatok és gondolatok, amik mentesek a három méregtől, keress hát minél több ilyet és valósítsd meg. Ez is egy válasz lehet arra, hogy miért fontos az önzetlenség, erény, együttérzés és szeretet, mert ezekben közös az, hogy nincs bennük a vágy, harag, és közömbösség.

Ha van kedved tovább ismerkedni a képen látható tanításokkal, tarts velem a következő részben is!