Ha valakinek arról beszéltem, hogy a boldogság elérése milyen könnyű, szinte magától van jelen és nem kell semmilyen erőfeszítéseket tenni érte, akkor legtöbbször falakba ütköztem. Nem mindenki gondolta így. Viszont a sok mondatnak mégis volt értelme, mert hallottam már vissza,  más megfogalmazásban hasonló mondatokat. Tehát mikor beérik valakiben akkor ő is így tapasztalja. Ezzel kapcsolatban írtam ezúttal egy kis útmutatót.

A áramlás szó helyett szívesebben használnám az azonosulást, de most mégsem teszem. A címből adódóan szeretném ezt a három szót definiálni.

Könnyednek lenni, annyit tesz mint erőfeszítés nélkül mozgásban lenni, elérni vagy megvalósítani, tehát aktívnak maradni, de nem megfeszülni. Sétálás közben is halad az ember és közben mást is tud csinálni. Rohanás közben már megfeszül a cél érdekében, így nem maradhat könnyed. A vitorláshajó könnyed, mert a szél viszi, nem erőlködik. A léghajó ha emelkedni akar elég a súlyokat kidobni. Ahogy a tiszta személyiség eléréséhez sem kell semmit tenni csak elengedni a terheket a hamis szerepeket. Az érzést felszabadultság, felemelkedés és könnyű szív jellemzi. Ezért mondom, hogy nem nehéz ezzel a módszerrel elérni semmit. Mert magától történik, ha nem állunk ellen tudattalan részeinkkel.

Boldogság alatt azt értem, amikor lelkes tiszta életöröm izzik, különösebb kiváltó ok nélkül. Magától való, mert ha oka van, akkor ahhoz kötött az élettartalma. Ez a boldogság nem egyenlő azzal, amit hétköznapi értelemben a nagyobb örömök halmazának tekintünk. Nem összege, időben egymás után következő szerencsés örömteli eseményeknek sorozatának. Még az is lehet, hogy létezik olyan ember, aki nem tapasztalta azt a Boldogságot amiről írok. Mert egyik jellemzője, hogy örökké jelen van, kisebb vagy nagyobb intenzitásban. Van egy kiváltó oka létrejöttének, de ez csak annyi mintha rádöbbennénk, hogy a fény hordozza, ami mindig is itt volt csak nem láttuk, mert a formákat néztük a fényben és nem a fényt. Valójában más oka nincs a jelenlétének. Minden anyaghoz, tárgyhoz, személyhez, eseményhez kötött boldogság, nem az amiről beszélek. Amiről beszélek az Eredendő Boldogság ami a létezésből ered. Magam sem értem pontosan, de tapasztalni van szerencsém.

Az Áramlás meghatározása fizikai értelemben egy mederben vagy csőben, folyadék vagy gáz haladását jelenti. belsejében sebesség változás és súrlódás jön létre, de mondhatjuk, hogy akadálytalan a mozgás, a formában amiben halad. Filozófiai értelemben is ugyanezt értem áramlás alatt. A külvilág a meder és a belső világ a folyó! Ez is önmagát fenntartó természetes és könnyed aktivitás. Aki életét az áramlásba helyezi, akadálytalanná válik és megérkezik oda ahová a meder vitte. Nem feltétlen a céljához! A világegyetem, a természet a meder, amiben az ember áramolhat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az áralmás alatt nem egy megvalósítandó célt értek, hanem egy lehetőséget, ami segítség lehet sokszor az életben. De folyton áramolni nem szükséges az embernek, hiszen nem növény. Testét tekintve nem csak folyadékokból áll, hanem csontból és izomból is. Az akaratot nem is említve! A helyzetekben néha ellenállni vagy irányítani szükséges, nem csak elfogadni. Később erről is írok majd, most nem tartozik ide.

Két tulajdonsága van az Áramlásnak:

1. Önmagának teljesen alkalmazkodóvá tétele minden helyzetre, saját irányainak felolvasztása, megadni, engedni, hagyni, alakulni. Megfoghatatlan, ezáltal akadálymentes hozzáállás a jelenségekhez. Önmegadó, mindig azonosulva megadja magát a jelennek. Csak azoknak az erőknek enged, ami épp jelen van így saját erejét nem használja, de pont ebből nyeri erejét, hogy nem használ erőt és így is mozgásban van.
2. Mindent elfogad mindennel azonosul mindennel egy, semmitől nem különbözik vagy válik el, nincs jellege vagy iránya, mert minden irány önmaga lesz. Mindennel egyet ért és mindent magába foglal válogatás nélkül. Egybeforr a létezés személytelen oldalával és az összes személyessel is.

Valójában ez a két tulajdonság is szinte egy!

Akik problémákkal szembesülnek az élet színterén azok az áramlással, ha könnyeden tudják művelni, elérhetik az ok nélküli Boldogságot. Hiszen minden lehet forma, cső és meder, ha mi magunk vagyunk a folyadék vagy a gáz, ami benne áramlik. Semmit nem kell tenni azért, hogy áramoljunk. A világ magától is működik, mi csak apró részletei vagyunk ami keringhet benne. A könnyedségért nem lehet erőfeszítésekkel menni. Az erdők és tavak maguktól szépek, nem kell tenni érte semmit csak észrevenni. Minden megy a maga útján és nem áll meg, ha mi meghalunk vagy megszületünk benne. Nem is függ tőlünk, ezen a szinten. Úgy vagyunk porszemei a hatalmas világnak, hogy ugyanúgy részei vagyunk, mint minden más és az egész szempontjából, mi is a minden vagyunk benne. Lényegünk azonos mert a létezésben gyökeredzik. A boldogság nem célunk, hanem tulajdonságunk. Miközben “felnőttünk” elveszítettük, de nem végleg.

Akik nem érzik, sok erőfeszítést tehettek azért hogy elveszítsék, így mentesültek tőle. De a visszaszerzésének módszere és ideje, egyetlen pillanatban van elrejtve a szemük elől. Aki nagy elhatározásokkal a Boldogság nyomába ered, nem fogja elérni. Mindaz aki el akarja érni és ezért könnyedséget nélkülözve munkába kezd, nem fogja elérni. Mindaz aki megakad a medrében, még nem képes folyni, mint a víz és kikerülni a köveket, ezért nem fogja a könnyedséget elérni. Így aki a boldogságot keresi már tudja, hogy semmit sem kell tenni és elérni. Nincs hova megérkezni, mert mindaz amire vágyik, épp most történik. Látom magam kívülről ahogy ezt mondom és arra is emlékszem, amikor én hallottam hasonlót mástól. Nem mindig ilyenkor válik valóra bennünk, hanem amikor beérik. Ehhez kinek sok hiányzik, kinek talán ezek a sorok is elegendőek. Vagy már túl van rajta. De a lényeg változatlan marad, ha megértjük, ha nem. Az észt meghaladó tudást nem én találtam ki. Én csak buzdítalak rá, de csak ha érted miről beszélek. Mert meghaladni valamit, nem azt jelenti hogy elvetni. Hanem tovább menni a korlátain, de nem elveszíteni, hanem belefoglalni egy nagyobb tágabb meglátásba.

Kívánom neked a könnyed Boldogságot!