Életünk ezen bolygón, olyan mintha egy vízcsepp lenne az esőben, nagy sebességgel száguld majd becsapódik a talajba, ahol véget ér vízcsepp lenni. Csak egy ideig tud különálló vízcsepp lenni, amíg zuhan az essőben a többi vízcsepp között. Saját környezetünk ugyanígy csak egy idei tud olyan lenni amilyennek tapasztaljuk. Önmagunk sem tudunk változatlanok maradni, a világ is folyton változik körülöttünk, de azt kevesen tudják hogy ez az állandótlanság egyetlen különleges és megismételhetetlen pillanata. A cselekvésre kijelölt idő, a lehetőségeink egyetlen potenciális de múló alkalma.

Az időérzékelésünk foglyai vagyunk, mert nem vesszük észre, hogy amit időként tapasztalunk az pusztán elménk fátyla.