Hinni és tapasztalni

Hinni és tapasztalni

Miért ne higgyünk el bármit, főleg ami személyiségünk és utunk formálása közben tűnik fel? Mert minden hit mögött tapasztalat sorakozik fel. A dolog két részből áll, a hitből és a tapasztalatból amiből ered a hit. Ha valamit elhiszünk akkor miénk a kettőből az egyik, az elmélet, a rövid megfogalmazása a tapasztalásnak, de nincs birtokunkban a tapasztalás.

A helyes nézet az, hogy mindenkinek egyedi tapasztalásai vannak, amikor valamivel kapcsolatba kerülsz akkor a tapasztalattal lépsz érintkezésbe vele, nem a szavakkal és a róla alkotott fogalmakkal. Tévedés lenne pusztán a szavakban hinni, mert azok egyedi módon a tapasztalatokból erednek.

A helyes megoldás az, hogy minden, amit hallasz vagy hinni készülsz azok csak címkéi és hírvivői a tapasztalásnak amivel még nem kerültél kapcsolatba. A szavak mögött rejlik a lényeg, elhinni bármit fölösleges, mert olyan mintha akkor fogadtunk volna el valamit mielőtt megtudtuk volna mi az.

A vallási hit fogalmát most engedjétek meg, hogy elkerülhessem, nem szeretnék ebbe bonyolódni, csak pusztán a hit mint mentális elméletek befogadása és beépítése amiről írok. Jó néhány félreértés alapja, hogy olyanban hiszünk, amiről nem bizonyosodtunk meg tapasztalásainkkal. Kérdezhetnétek, hogy mi van azokkal a dolgokkal amiket nem tudunk megtapasztalni? Mivel nincs rá lehetőségünk, így kénytelen vagyunk enélkül elhinni. Hát valójában rajtunk áll, hogy elhisszük-e vagy sem. Sok ilyet elhittünk már, pedig nem kellett volna. Ez mind bizonytalanságot eredményez, mert használhatatlan részei életünknek, pusztán kötődést eredményez, ami mögött nincs megélés.

Mondandóból nem következik az, hogy mindent elméletet meg kell vizsgálni és tapasztalni a világban, csak az következik belőle, hogy amiben hiszel vagy hinni szeretnél, azt vesd a tapasztalat próbája alá, ne engedj magadba olyan elveket amiket nem vizsgáltál és nem ellenőriztél le. Néhány elmélet mellett jó elmenni, elkerülni.

Ami pedig a legfontosabb, hogy hagyjunk mindenki mást is így gondolkodni vagy másképpen, a saját hite szerint. Nem szükséges egyezni vagy hasonlónak lenni a hitünknek, nem kell meggyőzni mást arról, hogy mi gondolkodunk helyesen, jobb meghagyni mindenkinek a szabadságot amiben lehet minden az ő hite szerint. Bármennyi hitelmélet megfér egymás mellett, ami elfogadja a többi hit létezését és el kell hogy fogadja hiszen már létezik számtalanféle.

A jelenségeket vakon elfogadni vagy elutasítani, nem a helyes út. Vizsgáljuk meg legjobb tudásunk szerint, mert úgyis csak azzal tudunk kezdeni valamit, amivel vannak vagy lesznek saját tapasztalásaink, minden más csak információ egy valaki által megélt élményről. Ezek az információk tévutak rengetegjét okozzák. Könnyű eltévedni az ilyen történetekben.

Ha mindenben a tapasztalatot látod és nem a róla formált elméletet, akkor te is tapasztalt leszel elmélkedő helyett. A valóságról formált vélemények helyett a valóságot tekintsük megvizsgálandónak, így utunk egyszerűbb és könnyedebben vezet valódi eredményekhez.