Nem az a kérdés, hogy létezik-e egy olyan valóság, amiből most semmit sem látsz, hanem az, hogy hajlandó vagy-e megismerni? Platón ismert hasonlatára építve, képes vagy-e elhatározni magad, hogy ledobd láncaid és kimenj a megszokott barlangodból, amiben eddigi életed élted le. Mindegy, hogy kellemes, kényelmes vagy szenvedős, de tiéd, megszoktad, kötődsz hozzá, szinte szereted is. De csak azért, mert nem láttál ennél többet. Az emberek miért nem nevezik kedvenc ételüknek azt, amit még meg sem kóstoltak? Mert nem ismerik, de miután megismerték még lehet a kedvencük. Minél többet látunk a világból, annál szabadabbak tudnak lenni az elképzeléseink, mert nem korlátolt környezetből erednek. A korlátolt környezet a barlang, amiben mindenki él, kivéve ha erőfeszítéseket tett elhagyni azt.  A kötődés az eddigi életfelfogásunkhoz már kialakult. Vegyük csak észre, már kötődünk az elveinkhez, hitünkhöz, gondolatainkhoz. De vajon mersz-e , akarsz-e ettől a kötődéstől megszabadulni? Ha egyáltalán képes vagy észrevenni. Meg mered-e tagadni az eddigi valóságod egy valódibb valóságért? El mered-e hagyni eddigi önmagad és énképed egy olyanért, amit még nem ismersz. Nem tudod jobb lesz-e vagy rosszabb, csak a bizonytalanságod érzed.

Az újtól nem kell félni, csak az éned fél, aki úgy érzi, veszíthet valamit, és veszíthet is, de csak olyat, ami eddig láncaid voltak, amik visszatartottak. Sajnos kötődsz a láncaidhoz, mert biztonságod ad a korlátoltság, hiszen kiszámítható, az eddigi személyed ebből táplálkozik. Az új személyiséged, ha vagy elég bátor elindulni a megismerés útján, sokkal teljesebb és kiegyensúlyozottabb lehet. De cserébe oda kell adnod a régit, a korlátaival együtt. Ilyenkor jó lenne egy ígéret vagy biztosíték, hogy az új jobb lesz. Ezt nem adhatja meg neked senki. Ha meg is próbálnám, nem hinnéd el. Mert önmagad miatt, érdek nélkül kell meghoznod a döntést, hogy változni akarsz. Különben csak eljátszod az egészet a régi éned színfalai mögött.

A  felébredés csak a tiéd lehet, ahogy a megvalósítása is. Minden jelzőtábla csak emlékeztet és lehetőséget ad arra, hogy valóban merj változni. Sokan akarnak fejlődni és jobbak lenni, de közben nem mernek változni. Ha a szokásinkat meg akarjuk tartani, de emellett változni, akkor az nem változás. Pont azt kell megváltoztatni, amit már annyira megszoktunk és nehéz feladni. Nem kell viszont mindent feladni. A helyes irány fontos, ne essünk végletekbe sem.

Amikor megengeded magadnak, hogy felszámold eddigi éned egy szabadabbért cserébe, először könnyűség jár körbe, majd fellélegzel, nagy sóhajtás után azt érzed, hogy miért nem tetted már korábban, hiszen eddig mintha barlangban éltél volna, nem láttad azt a sok értékes élményt, ami nap mint nap veled van. Kinyílik a világ tele új lehetőségekkel, amik eddig csak arra vártak, hogy készen állj meglépni a változást. Az elengedéssel nem kevesebbnek érzed magad, hanem határtalanul többnek. Nem marad régi énedből csak egy tiszta szándék, ami vezetni fog a megismerésben egyre magasabbra,  egyre fényesebb, tisztább tudat felé. Csak akkor fogsz megállni, amikor újra félni kezdesz valami miatt, amihez még kötődsz.

A kötődést ne értsük félre, ha például a párunkhoz vagy egy családtagunkhoz olyan kötődést érzünk, amit nem akarunk megszakítani, akkor nem is szükséges. Nem erről van szó.

Ez az út valójában a legkönnyebb út, csak addig lehet nehéz, amíg megismerjük a járást rajta.

Viszont ha észrevesszük, hogy a párunkhoz vagy a családtagunkhoz való kötődés mennyire befolyásol és szűk látókörűvé tesz, akkor felismerhetjük, hogy nem a párunkat kell elengedni, hanem azt a kötődést amivel fogva tartjuk őt. Akit lánccal tartunk fogva, az úgyis szabadulni vágyik, akit szabadon tartunk, úgyis visszatér oda, ahol nem korlátozzák. Ezek csak példák, nem örök érvényű igazságok. A lényeget próbálják sejtetni. Ha érted, miről írtam, akkor úgyis mindent megteszel majd azért, hogy ki gyere a barlangból. Segítséget akartam nyújtani, hogy amikor ezt teszed a belső elhatározás és nyitottság legtisztább fénye legyen veled!

Ha úgy érzed ez az írás nem neked szólt, akkor szólt igazán neked, de még várni akarsz egy későbbi pillanatra. Félsz elveszíteni a kötöttséged önmagadhoz, könnyebb neked a láncokkal.

Mindig van tovább, ha felébredtél éned börtönéből, ébredj fel a szabadág börtönéből is, és aztán a felébredés börtönét is hagyd el. Ha százszor megéled még a felébredést, akkor mondhatod, hogy porszemnyi élményed van arról , mi a valósághoz vezető út.

Platón Barlanghasonlata:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat