Gazdagság vagy szegénység

Gazdagság vagy szegénység

Akik nyitott szemmel járnak a világban és figyelik a különböző életeket, életszinteket, sokszínűséget láthatnak. Ha azt vizsgáljuk, ki gazdag, ki nem, sajnos szinte minden esetben az anyagi javait nézzük. Ezt nem helyesen tesszük. A gazdagság nem pénzben mérhető, sokkal inkább gazdag ember akinek érzelmi  gazdagsága van, vagy szellemi szabadsága. Ez utóbbi esetben már a végtelent érinti “vagyona”. Minden esetben amikor földi, fizikai, megfogható javakat mérjük és szemléljük, csak azt láthatjuk, ami véges és korlátozott. A vele kapcsolatos birtoklásunk pedig bizonytalan minden esetben. Akik földi javakat kötnek magukhoz, bármit tehetnek, akárhová rejtik vagy biztosítják, nem lehetnek elég ügyesek ahhoz, hogy elveszítésétől ne kelljen félniük. Az ilyen javak megtartásához kötődő félelmek annál súlyosabbak minél nagyobb a vagyon. De nem azt akarom mondani, hogy le kell mondani róla.

A vagyont a bölcs helyesen szemléli és a lényegét látja. A Dao De Jing 道德经 című könyvében Lao Ce 老子úgy fogalmaz, hogy csak az lehet gazdag aki megelégszik. Tehát nem az, akinek sok van vagy nem az, aki jól keres és helyesen költi el. Csak az élheti a gazdagságot lényének teljességével át, aki megelégedett és hálás. Nincs megszabva mivel kell elégedettnek lenni, mert nem a tárgya számít a mondatnak, hanem maga a folyamat.

Akiknek sok a vagyonuk, mintha azt tanulnák hogyan óvják, akiknek kevés a vagyonuk, mintha azt tanulnák hogyan szórják. De az egész csak játék, mert valójában semmink sincs. Csak pillanatokra érezhetjük magunkénak a tárgyakat. Elmúlik az erő a kezeinkből amivel szorítjuk és elmúlik a testünk amivel  tapasztalhatjuk és elmúlnak a gondolataink amitől olyan fontosak voltak, – ha voltak – életünkben.

Gazdagság vagy szegénység ugyanaz az illúzió.

Sokan élnek buborék világban, mert buborékokat hajszolnak és próbálnak megragadni, de sosem tudják megfogni. Pedig nagyon szeretnék ahelyett, hogy gyönyörködnének benne.

Vegyük észre gazdagságunkat, a vágyódó vagy az irigykedő tudatunk helyett. Ha létezik szegénység és gazdagság, az csak önmagunkban létezik.

Ismerek egy gazdag embert, szeme gyönyörködik a növényekben és a napfelkeltében. Hallgatja a madarak énekét és a szél susogását. Érzi a sós tenger és a virágok gazdag illatát. Simogatja a követ, fákat, állatokat, embereket. Érzi a jelenlétét az életnek, ami mindig körbeveszi. Szemléli tudatában a változásokat, amit az érzékszervei tartanak mozgásban. Gazdagsága kiapadhatatlan. Minden változik és megújul körülötte, neki semmit sem kell érte tennie. Sem hogy létrehozza ,sem hogy megtartsa.

Az érzékelés – amivel befogadjuk a világot – a valódi gazdagság.

Tehát ha kézzelfogható gazdagságról kérdezel, akkor azt javaslom fogd meg a füledet hallgass vele, gyönyörködj a szemeddel és minden érzékszervedért legyél hálás, amivel tapasztalhatod a világ létezését. Mert innen indultál és ide érkezel meg. Nincs más állomás, mint maga az út. Menj és élj! Sose kívül  keresd a gazdagságodat. Mert csak önmagadban leled, ahogy a szegénységed is.

A Minden gazdagság mulandó, kivéve ha Benned van!