Függés Nélkül

Függés Nélkül

Mindannyian saját filmünk szereplői vagyunk, aminek homályos a forgatókönyve. Nem lehet külső hatalom, amely szabadságát elveheti az embernek. De mit kezd az ember saját szabadságával, ha visszaszerzi?

Igen, vissza kell szerezni, mert alap esetben nem rendelkezel vele, csak ha teszel is érte. Egyébként csak sodródsz.

Szabadság

Az ember jelleménél és természeténél fogva szabad lény, önállóan gondolkodik, cselekszik, nem szereti ha más mondja meg mit tegyen (főleg ha nagy Egója van), kivétel amikor nem tud róla. Sajnos ilyenkor irányítható bábuvá válik. Amilyen okosnak hiszi magát, olyan könnyű megvezetni őt annak, aki ismeri a belső működésének mozgató rugóit. Általában saját döntésének hiszi azt, amit trükkös módszerekkel beletáplálnak és így még függőjévé is válik.

Függések

Minden gyönyörű és szép, egyre szebb, egyre jobb. Újabb és újabb epizódok jelennek meg, érdekesek, lebilincselőek és már csak egy évad van hátra, amit meg kell nézni. Utána megjelenik egy újabb évad, később annyi új rész jelenik majd meg, ami napi nyolc órán keresztül vagy akár egy életen keresztül nézhető. Életed legérdekesebb sorozatát a képernyőn vetítik, de végig akarod nézni? Mindet? Biztosan? Tényleg nagyon jó, de annyi van belőle, hogy másra már nem jut időd emiatt. Mennyit szánsz rá akkor az életidőből? Így is akarod látni vagy ilyen áron képes vagy lemondani róla?

Minden nap (vagy még gyakrabban) fontos tudni milyen új bejegyzés jelent meg? Ez lenne, ami igazán lényeges az életedben? Ezért élünk? Mit is nyersz ezzel a tevékenységgel? Tudatában vagy mennyi időt veszítesz el ezzel? Eleinte teljesen ártalmatlan, de a rászokás után más színben jelenik majd meg, mert fokozatosan eszi meg a drága szabad időd és nem szól majd amikor nagy részét vagy mind elfogyasztotta. Barátok, rokonok ismerősök megosztásai, “tetszik”-elése fontosak a számodra, továbbá láthatod mit gondolnak, mit főztek, milyen beállított fotót osztottak meg magukról vagy a kedvenc házi állatukról. Sokszor észre sem vesszük magunkat, amikor cicákat és kutyákat követünk. Micsoda “eredmény”! Mekkora sikeresség az életünkben az erre szánt idő! A digitális álom lassan lefed minden igényt a valóságról.

Micsoda eredmény ez? Valóban az lenne? Az eszközök rendelkezésre állnak, de rajtunk áll mire használjuk! Amikor a tömegek értelmetlen irányt vesznek, nem szükséges követni őket.

Megkülönböztetés

Sokan vannak, akik lemondtak a közösségi médiák rendszeres követéséről, nem sorozatok nézésével töltik idejüket, mert értékesebbnek érzik az idejüket attól mint erre áldozni. Ez nem ellenzése a dolognak, inkább csak felismerése annak hogy erre mennyi időt érdemes szánni.

Ha felébredünk függőségeinkből elképzelhetetlen változások történnek, úgy éljük meg, hogy nem csak bennünk történik hanem a világban is. Mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna. Ekkor látjuk mi fontos az életünkben és mi nem az. Sokszor azok akik tudják, hogy kevés idejük van, hamarabb észreveszik ezt!

Ha helyesebben is eltöltheted az időt, akkor azt helyesebbet fogod választani, de amennyiben a két lehetőség közül csak a kevésbé helyeset látod, akkor sajnos azt választod.

Valamit abbahagyni, annyit jelent mint egy helyénvalóbbnak helyet csinálni!

Te hogy csinálnád?

Ha neked kellene felébresztened álmából azt a mestert, aki nem bír már a tisztán látás képességeivel, viszont ennek nincs tudatában, csak megszokásokat követ, akkor hogyan tennéd? Mivel próbálkoznál, ha fontos lenne számodra az illető? A “lassú víz partot mos” elv az értékes embereknél is hat, ami azt jelenti hogy lassan, fokozatosan ezért észrevétlenül szivárogtatja be tompító, függést okozó kábításait. Arra épít hogy előbb utóbb kialakul a függés és ez be is válik sokaknál. Akik éber önismerettel állnak folyamatosan belső tükrük előtt, azokra hatástalan.

Minél nagyobb a tér amit belátunk, annál nagyobb a terület amiben cselekedhetünk.

Nem azt mondom, hogy ne csüngj a közösségi médiákon és ne nézz sorozatokat, hanem azt kérdezem, hogy felismered e, amikor ezeket túlzásba vitted? Észreveszed e, amikor fontosabb dolgaid háttérbe szorítják és közben csendben függőséget okoznak?

A szabadság (látszata) az, amikor azt hisszük, hogy mi döntünk és mi irányítjuk az életünket. Aztán később kiderülhet, hogy illúzió volt az egész, mert felismerjük, hogy végig valaminek a hatása alatt voltunk.

A kibontakoztatott képességi az emberek egy tiszta látásmódhoz vezetnek amiben felismeri azt, ha manipulálni próbálják. Ilyenkor nem lehet büszkesége által vezetni vagy vágyaival irányítani. De vajon észreveszi azt, ami nem közvetlenül ellene irányul? Csak beleszivárog az életébe észrevétlen, amivel egyre kényelmesebb lehet neki és saját maga dönt melyik csatornát nézi és számtalan csatornát kínálnak neki, amiben valóban ő irányít, hiszen ő választja ki mit néz a kínálatból. Fel is szólítják a reklámok, hogy válasszon saját döntése szerint, melyik ízű terméküket választja, mert “megérdemli” és ezt megmondja nekünk a reklám, anélkül, hogy ismerne. Biztos észrevettük már, de mégis megkajáljuk olykor. Ami irányítani akar minket, legtöbbször úgy hangzik mintha szolgálna minket vagy segíteni akarna.

Felismerni a túlzást

Lenyűgöző szépsége a lényeknek, hogy képesek felébredni, felismerni, szeretni és együtt érezni. Függőség nélkül végtelen lehetőségek kínálkoznak, amiben nem vagyunk szerepben, vagy feladatban. Nem kötnek le olyan dolgok, amivel egyébként sosem foglalkoznánk, mert nincs rájuk szükségünk. Nem kellene teljesen elutasítani, de helyette pont annyit használni belőle amennyit szükséges, nem kevesebbet, de nem is többet.

A Te helyedben én

Egyetlen dolgot alkalmaznék, egyelten tiszta szemet. Mert láncreakciót indít a tökéletessége, mindent rendez és elér, olyan mint egy apró gyémánt, ami egy nagy gyémánt tulajdonságait hordozza. Csak idő kérdése az eredmény, ezért csak az igyekszik, aki ügyes bajos céljait követi, aki biztos a dolgában a végtelenre és a természetre meri bízni a dolgát, mert évezredek óta dolgozik helyette a természet. A tökéletességben, nincs mit tenni, nincs mit sürgetni és nincs mit elvárni, de nem lehet tétlennek sem lenni. Az éberség a világítótorony, ami a sötétben világít, és mindenki odatalál hozzá ha szeretne vagy biztos pontként képes szolgálni azoknak akik távolról szemlélik.

Bízom abban, hogy Te, aki elolvastad, nem lehetsz célpontja ennek az írásnak mert túl vagy rajta, igazabb az életed annál minthogy magadra ismerj a korábbi sorok felébresztő gondolataitól. De légy egyúttal óvatos is, mert sokszor kiderült már, hogy pont azoknak szólnak a felébresztő harangok, akik nem veszik magukra, mert úgy hiszik túl vannak már rég az ilyeneken.

Ha helyesnek érzed, mutasd meg azoknak ezt az írást, akinek segíthetnek e sorok!

Legyen a bölcsesség veled, mikor testvérednek érzel minden lényt és legyen a szeretet veled, mikor helyes tetteid hozod létre.