Eltelve ürességgel

Eltelve ürességgel

Az ürességet keresőkkel van a legtöbb gond, valami olyat keresnek amiben megtalálni vélnek valamit. Mókás helyzet, hiszen az üresség is üres, nincs benne semmi. Az ürességben nincs üresség sem, így nem lehet benne megtalálni semmit. Gondolattal elérni a gondolatnélküliséget, érintéssel tapintani az érinthetetlent, olyan mint árnyékokból felépíteni a fényt. Elpocsékolt idő csupán.

A tiszta kék égboltot hogyan lehet megtalálni? Beleugorhatsz vagy fára mászhatsz, esetleg repülőből tekintesz ki, vagy ejtőernyővel ugrasz, de akkor sem találtad meg az égboltot. Végig része vagy, de csak gyenge próbálkozások és felszínes tapasztalásokat eredményez az ilyen próbálkozás.

A céltalan bátorság pecsétje

Amit betölt az üresség, azt elérni képtelenség, de ha merted már befoglalni a végtelent, ha merted már feltételezni múlandó világban az állandó pillanatot, semmivel sem többet csak pusztán ennyit. Megálltál a végtelenbe nyúló lehetőségek kínálata előtt a küszöbön, és lehunytad szemed ennek téveszméje előtt, akkor tapasztaltad már az ürességet, amit nem-szavakkal nem-megértéssel emleget néhány megvilágosodott lény. Csendben említődik meg, de olyan magabiztossággal dörög e -megváltoztatni akarás nélküli- kinyilatkoztatás, ami beleássa pillanatát a létezésed elmúlhatatlan illúzió fátylába, kitörölhetetlenül és végérvényesen, mintegy pecsétet adva a beláthatatlan messzi jövő egyszer majd elérkező tapasztalatába.

Tévutaid egyike volt csupán

Az üresség a gondolataid, terveid, céljaid és önmagad halála. Ezt kívánod? Erre vágynál? Ugyan, légy őszinte, nincs erre szükséged. Tévutaid közé tartozik ez is mint megannyi előző próbálkozás.

Az üresség nem más, mint a mindig létezett és mindig létező felismerése, megtapasztalása önmagadon kívül. Nem elérhető, de megérinthető a tudat tapasztalásával. Nincs kívül, de nem csak belül van. Minden éretlen szándék vagy gondolat messze távolodik tőle, minden kiábrándult, vágytalan és félelem nélküli gondolat egy lehetőség, hogy találkozz vele. Nem kell megközelíteni mert mindig is mélyen a közepében éltél, nem tudsz távolodni tőle és nem tudsz közeledni hozzá, sem időben sem térben.

Ne keresd hát az ürességet, engedd el végleg, mondj le minden kiútról és minden megszabadulásról. Fogadd magadba mindazt, amitől távolodnál és engedd el mindazt amihez közelednél. Ezek nem módszerek hanem jellemzői annak a tudatnak, aki kiemelkedik saját álmából.

Könnyűség

Minden eddigit olvassz fel, de semmit ne utasíts el. Ne úgy csináld mint bárki más és egyedi se legyél. Sose beszélj az ürességről, csak tapasztalataidban őrizd. Legfőbb tanácsom pedig, hogy aki cikket ír róla annak ne higgy el semmit, de ne is kételkedj. Maradj az, ami azelőtt voltál hogy első gondolatod megalkottad volna.

  • Hogy milyen érzés? Nincs benne érzés.
  • Hogy megérte-e a sok befektetett munkát? Mind fölösleges volt.
  • A könnyűség szavakkal leírhatatlan.

Amikor már régen magad mögött hagytad a boldogság leírhatatlan szféráit akkor felismered, hogy a boldogság is csak korlát volt és elválasztott valami még teljesebbtől, ezek is csak lépcsőfokai valami elképzelhetetlennek.

Bárcsak tapasztalhatnád, hogy mit jelent annak lenni ami most vagy! Bárcsak átélnéd, azt ami most vagy! De enélkül is gyönyörű és gyémántszerű, ragyogó teljesség vagy, egy tökéletlennek tűnő világban, ami csak a gondolataidban lehet tökéletlen, a valóságban nem az.

A hívószóra nincs válasz, csak megérkezés.