Életünk villanása

Életünk villanása

Ha képesek lennénk kívülről szemlélni az életünket, rengeteg jó tanácsot adhatnánk magunknak. Ha csak részben sikerülne ez a kísérlet, akkor is észrevehetnénk milyen parányi porszemei vagyunk  a világnak. Kérész életű villanás a létezésünk, ezen a bolygón. A saját dolgainkba bonyolódva, ezt nem vesszük észre. Alszanak bennünk a lehetőségek.

Hogyan ébredhetnénk fel abból az alvásból, amiben saját életünket álmodjuk? Sajnos senki nem akar felébredni aki alszik, mert nem tudja, hogy alszik. Ha szépet álmodik akkor ragaszkodik ahhoz, hogy a végéhez érjen. Akinek rémálmai vannak azok sem ébrednek fel, mert a félelem elhiteti velük, hogy ami éppen történik csak azzal lehet foglalkozni, nincs más lehetőség.

Így hát alszik az emberben a lehetőség, úgy mint a hangszer amin sohasem zenéltek. Pedig ha egy villanás az életünk akkor, csak annyi maradt nekünk, hogy a  komplex zeneműbe egy rövid dallamot tegyünk, legalább egyszer megszólaltassuk a hangszerünket mielőtt véget ér a darab.

A lehetőségeink sokszínűségét kevesen ismerik föl. Pedig semmibe nem kerül. Elhatározás szükséges hozzá. Amíg ez a helyzet addig legalább gyönyörködjük a világban, akármi is legyen ennek a tárgya. Vegyük észre hogy minden ember egy egyedi csoda, akármilyen jelzőt aggatunk rá előzőleg. Mindenki a boldogságot keresi a maga módján, ezért nem lehet haragudni senkire. Minden változatosan és színesen tárul elénk, rengeteg csodálatos dolog történik egyszerre, egy időben vagy egymáshoz kapcsolódva. Gyönyörködjünk a világban addig amíg képesek vagyunk, nehogy ez a képességünk elmúljon amiatt, hogy nem használtuk eleget!