Feleségemhez intéztem eme szavakat (és neki is köszönhetem), amik aztán megosztás áldozatává váltak, mert hordozzák az esszenciát, amit helyesen elfogyasztva bárki képes felébredni életének részeges álmából az örök józanság állapotába.

Az idillikus kép bevezető sorai

… majd aztán mindketten együtt nézzük életünk buborékait a létezés valóság ízű pezsgőjében ahogy elpukkannak, és mi magunk nem azonosulva a kérész életű buborékokkal, kívülről nézzük elvarázslóan szép színjátékukat, mintha a tiszta szellem inna bele italába, amivel a megvilágosodás mámorába ringatja magát.

A létezés csodája az, mikor két buborék fej-fej mellett haladva emelkedik, hogy egybeolvadjon a végtelen térrel,  szűk kristálypoharának börtönéből szabadulva. Így tesz az Eredendő Szellem is mikor elhagyja otthonának hitt korlátait és valódi természetében feloldódik. Mindez egy pohárban is végbemegy sok millió ember  szeme előtt egy bárban, vagy ahol éppen szomját oltja. Számtalan jelenség hordozza a valóság tiszta útját, ami elől nem szükséges elzárni magunkat a tudatlanság vagy félelem rendíthetetlen falai mögé, mert semmi nem tudja megállítani a nagy Dao-t, csak késleltetni a vele való Egybeolvadást.

Ketten olvadni olyan gyöngyűség, amit szavakkal leírni már nem lehet. Ezért olykor nem is látsz mást, mint egy párt a bárban, akik egymás társaságát élvezve olykor hosszú percekig képesek lenyűgözve szemlélni  a pohár aljáról felfelé emelkedő piciny buborékokat. Mert magukat látják benne annyira, mint amennyire nem látják magukat a saját hús-vér testeikben. Kívülről mégis láthatatlan minden a szemnek, ami a formák és külsőségek birodalmát képes csak látni.

Aki hallja finom zenéjét a hallhatatlan muzsikának  és folyton élvezi színeit a láthatatlan alkotónak, az képes ugyanolyan maradni a külső világban, mert belső szabadságát elérte.