Belső világok vándorai

Belső világok vándorai

Akik belső világokban vándorolnak manapság kevesen vannak, az anyagi világ bűvölete és az érzékszervek kielégítésének illúziói mindenkit letelepedésre és biztonság kialakítására késztetnek. Kevés lény mer vándor lenni, a végtelenbe tekinteni és letelepedés nélkül járni az utat. Az lehet vándor, aki nem keresi a nyugalom vagy szeretet tudatállapotait, lehet hogy sokszor rálel, de továbbmegy útján, hiszen a vándornak nincs otthona, ahol letelepedhetne, ahol rögzíthetné önmagát, mint változatlan állapotot. A vándor otthona a végtelen, a folyton változó, a céloktól mentes átjáró a mindenen. Útja a felülemelkedés, a nem megragadás, nem megállás. Nyomot maga után nem hagy, tiszteli az erdőt, nem vési nevét a fának kérgébe, nem szükséglete valami maradandót alkotni. Mindenen átmegy érintetlenül, nem kerülvén ki semmit és nem igyekezve valahová.

Aki a világok előtt nem térdel le, az előtt a világok útként jelennek meg.

Járműve a vándornak az elengedés

Sok tan hirdeti az elengedést, mégis kevesen értik meg mit is jelent valójában, mert a legtöbb ember az anyag és anyagi világok rabjai, nem látnak túl rajta, így magukat főleg a testükkel azonosítják, így mindent anyagi módon kezelnek, az elengedés számukra csak pusztán anyagi marad, ezzel kevés eredményt elérve. Akiben az elengedés valódi, nem szorítkozik anyagiakra, az elengedés belső gátak személyiségjegyek, rögeszmék, szokások, gondolatok, vélemények stb. elengedését jelenti. Semmi köze az anyaghoz, tárgyakhoz, külső személyekhez. Az elengedés maga a nem-megállás, nem-megragadás, nem-kötödés, nem aktív tulajdonság, nem lehet csinálni, nem hívhatjuk elszakításnak vagy eltolásnak, nem tartalmaz tettet. Az elengedés finom és észrevétlen, de nem mellőzi a figyelmet, a találkozást, a tapasztalást, a tudatosságot. A hal is érintkezik a vízzel, de nem birtokolja, ahogy az ember is érintkezik a levegővel, de nem birtokolja.

Nem utánozható

Minden próbálkozás azért lesz kudarc, mert nem aktív, hanem passzív cselekvésből ered. Aki vándor szeretne lenni, az nem tud vándor lenni azzal, hogy eljátssza vagy utánozza. Valaki vagy vándorol vagy nem tud vándor lenni. Az úton haladva mindig lesz egy érdekes állomás, ami letelepedésre készteti a nem vándort, de a valódi vándort semmi nem állíthatja meg, mert szíve a végtelenbe viszi, tiszta ragyogó otthona az elmúlásokban és földön túli szeretet csendjében egyszerre utaztatja. Ő nem szándékkal indult útnak, hanem felébredt a stagnálásból, ezzel a folyton-nyílás és utazás-természetét felismerve a létezésnek, meghaladva minden viszonyítási pontot, zavart és szenvedést, ami a mozdulatlan és a mozgó találkozásából ered. A vándor így nem rendelkezik semmivel, nem utazik sehová, nem visz magával semmit, az elengedést sem alkalmazza, ezzel szabadul fel.

Hangolódj a belső vándorra és megfogalmazhatatlan, megragadhatatlan, folytonos és hullámszerű világok felvillanó tájaiban találod magad. A festmények ilyen világok üzeneteit igyekeznek közvetíteni.