Az öregség ellenszere

Az öregség ellenszere

Sokan azt gondolják, hogy az öregség a testen jelenik meg, mintha nem is szólna másról, az öregséget a testi tünetekkel azonosítjuk. Az öregség egy kifejezés, ami az idő múlását, folyamatos jelenlétünket jelenti egy változó és mulandó világban. Egyáltalán nincs benne semmilyen rossz, amit el kellene kerülni. Önmagában az öregedés csak egy folyamatra hívja fel a figyelmet, ami mindent áthat vagy mindenben jelen van, pontosabban mindaz, amiben mi vagyunk jelen. Ez az állandótlanság ténye. Nincs olyan nap, amikor ne öregedtünk volna, nincs olyan tárgy, jelenség vagy személy, aki nem öregszik. Az öregedés alatt még mindig egy változást értek a kezdettől a végéig, mondhatni születés és elmúlás között folyamatosan öregszünk. A fiatal tízen évesek is ugyanúgy, mint az aggastyánok, minden nap öregednek. Ez elfogadható, sőt el is érdemes fogadni, mert küzdeni ellene lehetetlen. Elutasítani sajnos el lehet és kizárni a tudatunkból, de ez nagyon rossz irányba vezetne, mert nem venni tudomást arról, ami van, még nem szünteti meg, csak magunkat kirekesztve a tény alól téves elképzelések rabjaivá tesz.

Téves elképzelések

A helyes nézet mindig tartalmazza a két szélsőség meghaladását, ha sosem foglalkozunk a ténnyel, hogy minden változik és elmúlik, akkor nem élhetünk bölcsen és ha mindig azzal foglalkozunk, hogy hamarosan végünk, akkor sem élhetünk bölcsen. Tehát ezt a két szélsőséget meghaladva kínálkozik a kényelmes és bölcs középút, amiben minden nap egy hatalmas folyamat részletében élünk, aminek természetes velejáróit minden nap elfogadjuk, békében együtt élünk a mulandósággal, mint a saját árnyékunkkal. Így nem felejtük el, hogy valójában egy folyamat vagyunk, egy átmenet két pont között. 

Aki így éli életét, nem fog téves elképzeléseket felhalmozni magáról és másról, nem akarja rögzíteni a pillanatot vagy fiatalságát, hanem a megértés bölcs fonalára fűzi fel minden gondolatát, amiben a főszerep az állandótlanságé és saját magát kevésbé fontosnak tartja a folyamatban, mint azt amit tesz. Ha a mulandóságunkat felfogjuk, akkor nem az számít, akik mi vagyunk ebben a életünkben, hanem az, amit okozunk, amit hozzáteszünk vagy elveszünk a nagy folyamatból, aminek pici szakaszában lehettünk csak jelen. Nem mindegy, hogy a világnézetünk az énünkből kitekintés a világra vagy a világ szemszögéből betekintés az énünkbe.

Helyes meglátások

Ha képesek vagyunk a világ vagy az élet szemszögéből vizsgálni önmagunkat, akkor mást fogunk tapasztalni. Nem leszünk rabjai saját igazságunknak, saját énünk kiteljesítésének és fontossá tételének. Egyik részünket sem szükséges elutasítanunk. Az elutasítás egy műtéti beavatkozás, amiben azt képzeljük, hogy erre nincs szükség és kivágjuk majd kidobjuk a kukába. A helyes szemlélet mellőzi az ilyen műtétet. Az elfogadás lényege nem abban rejlik, hogy az ellenkezőjét elutasítjuk. Az elfogadás komplex, mindent tartalmaz és nem pusztítás az eszköze. Aki képes elfogadni saját hibáit, az könnyeben változtat rajta, mint aki nem képes beismerni azt. Ha a világ szemszögéből nézzük magunkat, akkor is élhetünk ugyanolyan boldog életet, söt még több boldogsággal fogunk találkozni, mert nem csak a sajátunkat tekintjük értékesnek, hanem mások örömét is ugyanolyan boldogsággal éljük át, mint a sajátunkat. A boldogság átélése a szívben és a tudatban történik, bármi okozza vagy váltja ki, mindenki ott éli meg. A boldogság nem tud máshol megjelenni, csak a saját lényünk lényegében. Kívül a tárgyak önmagukban sosem hordoznak boldogságot. Ha úgy alakulnak a gondolatok és érzések a helyzet és tárgyak kapcsolatával, akkor jelenik meg. De nem a tárgy vagy a helyzet hordozza, hanem a tudat, és pont addig tart, amíg hordozni tudjuk, amíg képesek vagyunk magunkban tartani. Ha egy értékes tárgyhoz jutunk, leginkább csak a megszerzés pillanatában örülünk és ritkán tart ki ez az intenzitás amíg nálunk van a tárgy. Nem a boldogság van bennünk, hanem mi vagyunk a boldogságban, nem mi birtokoljuk őt, hanem ő birtokol minket. Ezért addig tart, amíg képesek vagyunk magunkat benne tartani, nem a boldogság dob ki önmagából, hanem mi válunk le tőle. 

A mulandóság maga a folyamatos és végtelen boldogság állapota, ha ezt képesek vagyunk felismerni, akkor megszabadulunk a tévesen magunkban táplált elképzelésektől, mint hogy az öregedés van a tiszta szemlélet helyett. Ugyan ki tudna az öregedés ellen tenni, nem lehet ellene menni csak gondolatokkal, fel lehet állítani téves elképzeléseket, de minden nap akkor is a folyamatos elmúlás részei leszünk. Ha egészségesen és edzetten tartod a tested annak érdekében, hogy szembeszállj az öregedéssel, akkor sem kerülted el, egyetlen másodpercet sem nyertél, mert akkor is öregedsz. A test változása nem azonos az öregedéssel, ez egy nagy tévedés. Az öregség vagy mulandóság szemszögéből, hogy milyen megelőzéseket teszel testi vagy más szinten, nem számít, egyáltalán nem befolyásol semmit. Pont az a fő probléma hogy a testünkkel azonosítottuk az öregedést, amit meg akarunk állítani. Azzal, hogy ellene feszülsz, azzal teremted meg zűrzavarát. Érdemes felismerni, hogy nem lehet szembeszállni és tény az is, hogy senkinek sem sikerült eddig. Helyette a szemléletünket kell megváltoztatni, megértve a folyamatot, amit tévesen öregedésnek hittünk.

A testedzés mint a megvalósítás eszköze

Mindezek fényében és ellentmondás nélkül a test fejlesztése is szükséges vagy legalábbis javasolt. A nagy különbség viszont az, hogy más a cél. Nem valami ellen és nem valami eléréséért indítunk küzdelmet, hanem azt tesszük, ami a leghelyesebb, mentesen a téves elképzelésektől. Nem tudja senki mérni, hogy az életünk hosszát mennyire lehet kitolni helyes mozgással, életvitellel, de nem is az a legfontosabb cél, hogy hosszú legyen, inkább legyen hasznos segítség. Ha a test hosszú életű és egészséges, a téves elképzelések rabjaként az öregség még megreked a tudatunkban és ott fogja kifejteni nemkívánatos hatását. Az egész viszonyítás kérdése, gazdag ember is érezte már magát szegénynek. A helyes meglátás képes ezt elkerülni és abban is segít, hogyan valósítsuk meg a önmagunkon. 

A mindennap vagy rendszeresen végzett egészségmegőrző és fejlesztő gyakorlatok arra kell irányuljanak, hogy jobban érezzük magunkat, könnyedebbek legyünk, mozgékonyak, lazák, erősek stb. Azért, hogy az életünk folyamában képesek legyünk helyesen cselekedni, nem önmagunkra helyezve a hangsúlyt. Az öregséggel pedig, mint a változó időjárással, együtt kell élnünk nagy elfogadással a szívünkben. Ez a boldog életet táplálja majd. Az ilyen szemlélettel végzett gyakorlatok a helytelen cél ideáját megszüntetik és egy közeli, jelenben történő minőségváltozást idéznek elő. A helyes szemléletben ugyanaz a korábban sokat végzett mozgásforma is megváltozik, hatását megsokszorozva.

A helyes út az lesz, amiben nem csak a test és légzés, hanem a tudat is be van vonva. Válassz olyan utat, amiben minden egyensúlyban jelen van. A Taiji, jóga, stb. mind képesek átalakítani kívül és belül, ezért jó módszerek lehetnek a megvalósításhoz, ha nem az öregség ellen használod, akkor százszor többet tudnak nyújtani majd.  

Remélem e hasznos gondolatok segítenek az utadon, támogatnak a helyes felé és eloszlatják a téves nézeteket, amivel éveket spórolhatsz meg.