Egy kifejezésen sok mindent lehet érteni, vannak elvek, amik azt hangoztatják, hogy valójában minden Egy. Eredendően illetve jelen pillanatban is mindent egy nagy egység tart egyben még akkor is, ha mi annak csak részeit látjuk. A teljességét és összefüggéseit nem. Ha akarunk hiszünk benne, ha akarunk nem. Viszont biztosan így van csillagászati szempontból, hiszen összeomlana a naprendszer vagy szétrobbanna, ha nem így lenne, ha nem tartaná össze valami egész. Ennél tágabb értelemben is fel lehet vetni a nagy egész elvét, naprendszerekre és a mindenségre vetítve. Az sem mellőzendő, hogy bizonyítottan éppen összeomlás alatt van, illetve tágulás vagy szétrobbanás közben tapasztaljuk jelenlegi állapotában az univerzumot vagy a naprendszerünket. Csupán az idő játéka, hogy egy robbanás töredékében mi emberek évmillió éveket élünk meg abból, amit mi időnek nevezünk.

Egy villanás vagyunk csak a létezés szemszögéből nézve. Kívülről nézve olyan ez, mintha ablakon keresztül csodálnánk a vihar zord szelét mindent átmosó esőjével, és kapunk közben egy üzenetet az éppen felvillanó villámból, amit mi másodpercek törtrésze alatt láttunk. Valójában egy világ volt, ami megjelent a térben, majd lények születtek rajta, éltek és örökítették kultúrájukat, amit finomítottak, fejlesztettek. De egy napon véget ért, minden eddigi létezésüket megsemmisítve. Egy gondolat formájában mi észleltük eső nézés közben, mikor felvillant a villám fénye. Majd kialudt. Már elmúlt, percekkel ezelőtti emlék.

Valószínűleg a naprendszerünkön kívülről így szemlélhetjük saját létezésünket. Aki ezt nem csak felfogja, hanem át is tudja érezni szívével, az képes örökre levetni a hétköznapi problémáinak lehúzó erejét. Hiszen pillanatokra létezünk csak, és ha abból valamit érdemes megőrizni, akkor az nem a szenvedés. Mert az élettér és idő ami rendelkezésünkre áll, még mindig nyitott és hatalmas, amiben megjeleníthetjük életünket, döntéseinket, örömeinket vagy amit magunknak megengedünk. A létezés szempontjából nincs elvárás. Magunk felé persze állíthatunk.

Mindezt felölelve ha meg szeretnénk érteni az Egy fogalmát akkor egyre messzebb kell eltávolodnunk a világegyetem peremére, ahol az utolsó anyag és időtől mentes létező is benne kell hogy foglaltasson a gondolatainkban. Az Egy nem maga a minden, hanem a mindent foglalja magába. A mindenség is csak részhalmaza. Nem mérhető és felfogható a határa, és nem is lenne érdekes vagy hasznos ezt felfogni. Ami hasznos ebből az a folyamat, amivel képesek vagyunk mindent belefoglalni egy egészbe és úgy szemlélni, hogy mindig új dolgok jelennek meg, benne mégis egységes egészet alkotva Egyként működik. Ez az Egy független attól, hogy mi jelenik meg a belsejében és hogyan változik. Természetesen burkoltan, de célzok arra is, hogy az ember is lehetne (az is egyébként) egy ilyen lény, aki így tekint önmagán belül áramló érzelmek és gondolatok viharára vagy szépségére. A színesség és különbözőség kovácsolható igazán egy egésszé.

A gondolkodást használni ennek a megértésére nem szükséges, mert korlátolt. Viszont van egy szervünk, ami vért pumpálva az egész testben, mindenhová eljut függetlenül attól, hogy milyen funkciójú szervet jár át. Ez a szív. Minden közhelytől mentesen szeretném írni, hogy képes átérezni a különbözőség, elválasztottság és paradoxonok közötti egységet, mert nem vész el egyikben sem, hanem mindent átjárva tapasztalja hasznosságát a sokszínűségnek.

Még egy gondolat a vallásosságról és az elfogadásról. Nem véletlenül mondják, hogy aki képes szeretni, annak minden ember a testvérévé válik. Mindegy milyen vallású, hovatartozású, szektájú. Nem a hagyományos értelembe vett elfogadásról írok, hanem arról a érzetről, ahol egyek vagyunk . Viszont nem emellett, hanem ezen belül léteznek nézetkülönbségek, amit észre lehet és kell is venni és lehet belebonyolódni a megoldásukba, szenvedni, szeretni, meghalni vagy újjászületni általa. De attól, hogy ez létezik, az még nem nyomja el az Egy elvét. Nem is említhető egy lapon vele, mert egyik a másiknak részlete és nem ellentéte.

A félreértések elkerülése végett:

• Nem vallom, hogy szeretni kell mindenkit, de azt sem hogy nem lehet.
• Nem vallom, hogy egyek vagyunk, de egy bolygón élünk, az szinte biztos.
• Nem vallom, hogy mindent el kell fogadni, főleg nem a szenvedést.
• Amit vallok, az a következő: Mindent áthat egy Szellemi szándék, amit én Valóságnak hívok, mások az Útnak vagy Istennek, a teremtés fuvallatának, de valójában ez az Egy.