Öröm az örömben ilyen bejegyzést írni, nem is tudom pontosan mi vett rá, talán a véletlen. Nincs mit nem-elmondanom, tehát a legtöbb dolog most átlátszó és fényes, vakítóan fényes, ragyog valami olyantól, ami nem is hozzájuk kötődik, hanem túl van rajtuk. Minden mögött fény ragyog és átszűrődik. Tiszta és könnyű szavak jönnek.

Itt vagyok ragyogok! 🙂

Feladni a megmagyarázhatóságot és átadhatóvá tenni a fogalmat, ez sokszor motivál, de ezúttal mentesülve vagyok. Szavak helyett képeket hangokat és illatokat hoz a szél. Töredékei csupán a nagy egésznek, nem foglalkozhatunk a részletekkel, már nem. Falevélhullás alá állni az őszi erdőben, de egyetlen levél sem talál el. Még a mozgás szépsége, az illatok, színek, sem. Semmi. Nem azért mert nem látom, hanem azért mert tudom hogy csak látom, csak hallom, tudom hogy csak érzem. Önmagát generáló gyönyörűség a megragadhatatlanságból.

Szétválasztanád?

Nincs helyesebb út, mert ha ami jó, azt külön kezeljük annál ami rossz, ez a kettősség okozta tévelygés, a különválasztásból ered. A rossz dolgok sok jót szülnek és fordítva, ha tágabban gondolkodunk. A létezés átélése anélkül, hogy tovább gondolnánk, anélkül hogy megneveznénk, tetszene vagy minősülne a tudatban, mindezek nélkül válhat csak tökéletessé. Érintetlenül, szándék nélkül beleolvadni a mindenség jelenlévő folyamatába.

Az egyetlen bármi

További utak/módszerek/gondolatok keresése és előnyben részesítése ugyanúgy felszeleteli a tudat teljességét és részleteire helyezi a hangsúlyt, így tévúttá tesszük, általunk lesz tévút bármi.

Bármi lehet igaz út, de abban nincs tovább haladás, csak megérkezés. Kezdet és vég összetalálkoznak. Átlényegült jelenlét csak a boldogság teljes elragadtatásában tapasztalható. Minden érzékszerv egy “ablak a házon”, de ez az élmény a falakon jön be, illetve eleve mindenhol jelen van. Mintha kinyílna egy hetedik érzékszerv ablak, ami már nem ablak, tapasztalat, talán a falak-nélküliség. Ezért hiába az érzékszervek magas szintre fejlesztése és tisztítása. A Legtisztább gondolat sem érhet fel ahhoz, amikor ezek feletti, mindezt maghaladó érzékszerv jelenik meg és a rajta beáramló tapasztalás.

Minden rendben van, tökéletes rendben, így ahogy van.

Mindaz, amit a tökéleteshez hozzáteszünk mentes kell legyen a szándéktól. A legfőbb erő a hiábavalóság mögül fénylik, ereje tízezerszeres, ezért személytelen, de személyekből jelenik meg.

Reggel mielőtt az első gondolat vagy érzés megjelenik, maradj “mozdulatlan”, engedd el a múltat és szemléld a külső és belső világ elkülöníthetetlenségét. Ne érints meg semmit, hagyj meg mindent annak ami. Minden létezik nélküled is, hagyj meg mindent olyannak amilyen előtted is volt és utánad is lesz. Átlátszóvá válsz, átragyog a fény.

Lépj egyet bármerre és elveszíted. Válasz egy célt és elveszíted. Tekints egy szeletre a tortából és már nem tud egész torta lenni, felszeletelődött.

A legtökéletesebb tanítás a sztúpa formáját ölti. Mintha mindegyiket a szavak nélküli tanítás tökéletességével ruházták volna fel. “Antennájuk” berezeg minden tiszta tudatra és közvetítő állomásként hozzáidomul, összehangol megannyi tudatot.

Véletlenszerű bizonyosság

Ki hoz létre szándékot a késztetés nélküli fényben? A bizonyosság és a tökéletesség. Érthetetlen? Igen. Az “Ég” szempontjából csak emberiség van és nem egyének. Lehetsz ember is és egyén is. Ha meghaladod az egyént akkor mindkettővé válsz, egyébként csak az egyik vagy. A bizonyosság mindig is jelen volt/van/lesz, ha nem állsz az útjába egyéni gondolataiddal.

A korlátolatlannal meghatározni magát a személy, nem képes, mert korlátokra, biztos pontokra van szüksége, amivel megalkotja önmagát, az Ént. Ezzel választja le magát a a bizonyosságról a bizonytalanságba jutva.

Amikor fejlődsz, nem megy át semmi és nem is vehető el semmi, minden ugyanabban a térben történik, csak a határok változhatnak benne. Meddig látsz el a tapasztalásoddal ha végtelenbe nyúlik amit nézel?

A magabiztos csend beragyog mindent

Felszabadított tisztánlátással, minden ugyanolyannak maradva lehet teljesen más. Bármit kiemelsz a többi lesüllyed, bármit lenyomsz a többi kiemelkedik. A teljességben nincs értelme “nyomkodni vagy kiemelni”. Önmagunk minél halványabban jelenik meg, annál élesebb lesz a kontúrja tetteinknek. A törvényszerűségek megváltoznak. Aki a víz alól a levegőbe emelkedik másként kell funkcionálnia, mert repülni más mint úszni.

Egyetlen jótanácsom sincs, sőt biztos vagyok benne hogy semmi sem segít, hiábavaló erőlködés csupán. Ahogy Lin Csi apát mondja: “vigasztalás csupán” minden tanítás. Valós eredmények csak belül születhetnek.

Viszont bízom benned és az idő/tér-ben, ami kényszerít, s mivel tétje nincsen, úgyis eléred, beragyogja majd felébredésed a naprendszert. Csak idő kérdése, a tér adott.

Megannyi sztúpa épült már ezért és fog is még, mert a hiábavaló segítségen felül a magabiztos csend beragyog mindent. A remény és félelem megköt, a hiábavalóság és kiábrándulás pedig felszabadít, könnyűvé tesz, amitől folyamatos az emelkedés.

Minden sztúpa csúcsa ragyogjon és rezegjen a lények felébredésére!