A kérdést nem szükséges megválaszolni, mert egyértelmű, de mégis a legtöbb ember tagadná, hogy az ő lelke alszik, mert magát nem minősíti olyannak, amiben nem tündökölhetne, inkább kiemelve bizonygatja képességeit és próbál elkápráztatni másokat, meg persze önmagát. Ezzel nyugtatja és erősíti meg hamis önképét. Ezt nevezzük alvó állapotnak.

Vagyunk páran akik vállaljuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, vállaljuk, hogy még alszanak bennünk lehetőségek. De miért merjük ezt kimondani? Mert látjuk, hogy ez a valóság és ezen nem segít az önelkápráztatás, nem segítenek a szavak, amik ezek ellenkezőjét fogalmazzák meg. Mert az igazság a szavaktól és bizonyításoktól függetlenül léteznek.

A tökéletes

A hibátlan vagy tökéletes, a fogalomtárunkban helytelenül azt jelenti, hogy nincs benne semmi hiba, egy olyan ami teljesen készen van, tökéletes, teljes, nincs rajta mit fejleszteni. Egy példával szemléltetném ennek hiányosságát: Milyen a tökéletes öltözék? Kényelmes, szép, hasznos, stb. Hát igen, ugyanaz a tökéletes öltözék kényelmes nyáron, télen, esőben, napsütésben, víz alatt, jégbarlangban, sivatagban? Tökéletes csak akkor lehet, ha folyamatosan képes változni, megújulni, fejlődni.

A teljesség

A tökéletesen túl a teljesség az, ami tartalmazza még a hibákat is és azok kijavítására a képességet, így nem kell “tökéletesen késznek” lennie, hanem megenged minden jelenséget és minden változást, ami alakítja, hiszen nincs olyan amire ne tudna válaszul szolgálni. Így nincs szükség felkészülni bizonyítani vagy elérni a tökéletest, így nincs szükség elkerülni vagy megszüntetni a hibákat és a nem tökéletest, így nincs szükség Mozdulatlan közömbösséggel leválasztani magunkat az életről. Ezek helyett csak az marad ami valójában van.

Ébredés

Képes vagy minderre? Képes vagy élni anélkül, hogy menekülnél valamitől, vagy igyekeznél valahová, vagy a közömbös tompaságodból felébrednél esetleg? Ha nem látod, hogy alszik benned a lélek, akkor felébredni sem fog tudni. Ha látod a lehetőségeidet lépj közelebb felé, ha valamiről szeretnél beszélni, szólalj meg, ha máshogy szeretnéd élni az életet, tegyél érte! Minden rád vár ugyanis, a környezeted mindig alakul és ha te benne csak sodródsz, az nem a valódi élet. Az életed legyen olyan mint a kard éle, hasíts bele sodródás láncolatába és vágd el, mert onnantól történnek veled a dolgok.

Az üres csónak csak, csak sodródik a vízben, nem pedig halad. Ha ül benne valaki és evez, akkor halad a csónak.

Mire vársz még?

Számtalan lehetőség nyílik meg amikor megfogod az evezőket és nekikezdesz, olyan lehetőségek amiket nem láthatsz meg amíg nem kezdtél hozzá. Amikor elindulsz a környezeted alakulni fog hozzád, ne várd, hogy a helyzetek előbb alakuljanak hozzád, mint ahogy te elindulnál. Légy az, aki felébred álmából, így nem kell eljátszanod és másolnod senkit, nem kell folyton tanácsot kérned és követned másokat, az ébredés a természetes képességed. Csak merd elhagyni az alvó állapot eddig megszokott biztonságát! Sajnos nincs végtelen időd erre, nem tétovázhatsz sokáig.

Ahogy egy virág sem tétovázik, hogy szirmait bontsa, neked sem szabad sokáig várakozni, mert lassan, de elmúlik az idő fölötted is, ahogy mindenki fölött, ez is a változó világ tulajdonsága, nincs vele semmi baj, csak nehogy megbánd később hogy sokáig tétováztál.

Kívánok neked egy napot amiben boldog vagy és bátor ezért megléped utad következő nagy lépcsőfokát, a többi ezután már úgyis kibontja magát ha ébren vagy.

Aki ébren van az látja önmagát, aki alszik csak álmodja.