A semmi fontossága

A semmi fontossága

Már a cím is furcsa kezdés, hogyan lehet a semmiről értekezni. Nem akarok filozófiai körmondatokba süllyedni, amiknek semmi értelme, még csak elme tornának sem való. Viszont fontos lehet a felfedezés Buddha tanításaiban a semmiről. Ezt a legkönnyebb félreérteni, talán nincs is aki ne értené félre eleinte. A Taoizmusban a Wu Wei 無爲 kifejezés is ide köthető bár nem kell azonosítani a kettőt. Leegyszerűsítve az Út része a semmi, avagy a semmit cselekedve érhető el haladás a valóság felé. De miért?

A válasz szembetűnően egyszerű, de mint mondtam leginkább félreérthető. Ennek a oka a következő: Rá akar világítani egy olyan módszerre, ami nem valósítható meg a meglévő eddig tanult módszerekkel. Például, hasztalan gondolkodni a gondolatnélküliségről, tehát gondolatokkal nem elérhető. Hátra kell lépni és más perspektívából szemlélni, új módszert bevetni.

Példát fabrikáltam elmémmel, hogy a megértést segítse. De előtte had emeljem ki, hogy a semmit nem kell elérni és nem kell létrehozni, nem erről szól a tanítás. Magától van, eleve volt. Viszont ha nem csinálsz épp semmit akkor észreveheted, hogy észrevétlenül de van, de ez ritka mert állandóan csinálsz valamit így nem látod.

Példákkal szemléltetve

Olyan mint reflektorral keresni az árnyékot. A testedben az idegrendszer folyamatosan dolgozik és minden izom finoman feszül, amit nem lazítasz el tudatosan. Próbáld ki és meglátod, hogy amikor ellazítod lazább lesz, holott előtte nem akartad feszíteni.

Amikor egy szobrász hallja a tanítást semmiről, akkor nem hagyja abba szobrok készítését, hanem megpróbál a semmiről szobrot készíteni, pontosan ilyen az elme is. Amikor meghallja a tanítást arról, hogy ne gyártsa az eddigi termékeit, akkor elkezdi gyártani azokat a termékeit, amik az új szabálynak megfelelnek, tehát a semmit ábrázolják vagy keretbe helyezik.

A megoldás az, hogy abba kell hagyni, nem csinálni azt amit eddig.

Sajnos nem tudjuk abbahagyni, mert nem fogjuk fel a tanítást. A saját szintünkön értelmezzük és ott nekünk azt jelenti, amit mi gondolunk róla. Pedig minden tisztán érthetően elhangzott. Az igazságot meghallottuk csak nem tudjuk megvalósítani.

Az út félreértelmezése

Ebből következik, hogy vakok vagyunk a valóságra és nem találjuk az igazság sorai között a saját megvalósításunkat. Nem a tanítás hibás és nem is mi vagyunk a hibásak. Nincs kit okolni a sikertelenségért. Egyszerűen éretlenek vagyunk még. Az érettség és tapasztalás hozza meg azt a hozzáállást a dolgokhoz, hogy nem akarjuk úgy látni mint eddig, képesek leszünk kilépni a keretből és tágabb perspektívából szemlélni a tanításokat. Így minden működövé válik és a legegyszerűbb alapokból is valódi megvalósítás születik.

A megvalósítás olyan, mint egy kosárlabda mérkőzés, sokan szaladgálnak a pályán, de manapság kevesen tudják mit keresnek ott. Nem a labdával van dolguk, hanem csak utánozzák a többieket ahogy futkároznak, ezért sosem dobnak pontot, mert másolásból ered a mozgásuk, nem saját céljukból. Hogyan is érhetne el valaki pontot a mérkőzésen, ha nem tudja, hogy a labdát kell megszerezni és kosárba dobni. Csak szaladgál ahogy a többiektől látja, leutánozza a mozgását, hasonló ruhát ölt, ezért úgy tűnik helye van a pályán, de valójában nincs köze ahhoz, ami a pályán folyik. Meg kell találni, hogy a semmi megvalósításában mi lehet a cél, miért olyan fontos az üresség?

Ha a pályán vagy, légy tudatában ennek!

Az út megértése

Amikor szembefordulsz minden folyamattal és úgy döntesz, hogy megállítod a játékot, nem csinálsz semmit csak vársz, nem tudod mire, csak megállsz egy pillanatra, vagy egy órára, vagy napokra. Akkor ebben a várakozásban lassan lehámlanak a rétegek, amik ránk települtek és megszilárdultak, biztosítva az énképünket magunkról.

Tudatosítod ami történik, pontosabban csak észleled és semmi más. Nem válsz valami jobbá, valami többé, nem leszel ügyesebb sem, lényegében nem változik semmi, csak észleled amit eddig nem. Nem kell válasz semmire és ebből nem formálsz további utakat. Ez az, amikor felismered ki vagy egy kosárlabda mérkőzésen és tudod mit tegyél amikor kezedben a labda.

Ezt még úgy lehet félreérteni, hogy akkor mostantól nem kell csinálni semmit és az lesz a jó. Nem erről van szó. Ezt a legkönnyebb gondolni róla, de nem helyes. A Buddhizmusban megneveznek három zavaró érzelmet, ami mindennek a gyökere, csak ezt a hármat ne tápláld és minden szenvedés enyhül, majd megszűnik. Amikor valamit el akarsz engedni, akkor engedd el, ha ezt nem tudod megtenni, akkor nem tudsz semmit csinálni, nem értetted meg a semmi fontosságát és megvalósítani sem tudod. Amikor haragszol és nem tudod elengedni, akkor nem tudsz semmit csinálni helyette, nem valósítottad meg az abbahagyás művészetét. Amikor közömbös vagy és nem tudod abbahagyni a közömbösségedet, nem valósítottad meg az abbahagyást és a semmit. Most már értheted miért fontos a semmi, mert ezt teszed majd amikor abbahagyod a hülyeséget, a szenvedést, a zűrzavart az életedben. Amikor eddigi életedben ez sikerült és visszagondolsz, felismerheted micsoda béke és nyugalom követte az abbahagyást.

Nem tudjuk elképzelni sem, hogy ilyen egyszerű az egész, ezért sajnos képesek vagyunk mást érteni alatta, vagyis félreértelmezni. Ezekről a dolgokról pedig, még talán ennyit sem volt érdemes beszélni, célravezetőbb leülni és tenni a semmit. Van aki meditációnak nevezi, de félrevezethet ha gondolsz róla valamit, így jobb ha el sem nevezzük.

Semmit tenni, nem a megszűnéshez vezet, hanem az újjászületéshez. Nem végcél, hanem egy új élet kezdete.

Aki nem tud megállni az életében az olyan, mint a hegyről lefelé guruló kő, nincs semmi hatalma a sorsa felett, mert a gravitáció irányítja és a lejtőn a bukkanók.

Minden törekvés hasztalan, ami nem önmagunk megismeréséért történik, önmagunk megismeréséhez pedig nyugalom, türelem és szeretet kell, nem törekvés. Így leegyszerűsödik minden.

Köszönöm, hogy végigolvastad, szeretet és béke legyen veled.