A kommunikáció

Az élet számos helyzetet eredményez, amiben azonnal válaszolnunk kell, ezt tehetjük okosan, bután, precízen stb. A butaság mértéke mindig a szűklátókörűség, erre mindenki rájön előbb-utóbb, majd annyira részletekbe menő precizitással próbál körültekintő lenni, elkerülni a rossz döntést, hogy a részletekbe gabalyodik. Ellentétének túlzásába esve ugyanolyan kilátástalan a helyzet, mint a szűklátókörűségben.

Ha nincs bölcs ló, akkor a szamár is jó lesz.

A részletek problémája

A sok részlet figyelembe vétele képes megerősíteni a tévhitet, hogy képesek vagyunk dönteni és egyre inkább azt a tévképzetet, hogy magunk tudunk ebben a legjobban dönteni, hivatkozva arra, hogy foglalkozunk a témával teljes gőzerővel. Így senki más nem gondolkodott vele, tehát nekünk lehet csak igazunk. Mi tudjuk a tutit tévképzet létrehozva, sajnos hamis alapokon.

Az ilyen metódus is csak a saját személyiségünk fontosságának hitét erősíti meg, ezáltal beragadást és csökönyösséget eredményezve. A fontosság és a precizitás, ha túlzásba van kergetve, akkor ellentétévé, vagyis igazi méreggé válik. Sokszor a döntésképtelenség tökéletes fennmaradását hordozza. A részletek aprólékos tanulmányozása, mérlegelés és hasonlítgatás egy idő után oda fajul, hogy elveszítjük a lényeget.

Mintha azt vizsgálnánk, hogy az okos szamár szara a büdösebb vagy a közönséges szamáré. Ennek semmi köze a lényeghez.

Az elveszítés problémája

Számtalan felesleges dolognak utána gondol az ember, majd végül belátja hogy felesleges, de aztán újra kezdi, mintha nem lenne jobb dolga.

A szamárról volt szó, most meg a székletét szagolgatjuk? Hogy jutottunk ide?

A vezérfonalat elveszítve az elme szívesen építi és támasztja alá gondolatait a témával kapcsolatban, de ilyenkor elfelejtettük a téma vezérfonalát. Milyen kellemes olyan emberekkel beszélgetni, akik figyelnek a kérdésed lényegére és azt válaszolják meg, elkerülve minden mellékes és lényegtelen kitérőt. A helyes beszéd nélkülöz minden feleslege részletet. Nem lehet minden részlet fontos, mert arra egy emberöltő is kevés végighallgatni. A lényegtől nem eltérni, azt jelenti, hogy figyelni és követni a témát, táplálni, kiegészíteni, majd lemetszeni azt, ami nem való hozzá, így a lehető legkristálytisztább lényeg marad.

A túlmagyarázás problémája

A túlmagyarázás elviszi a lényegét a témának, ez akkor is igaz amikor végre önmagunkról beszélhetünk és lelkesen fogalmazzuk meg a mondatokat elfelejtve azt, hogy nincs közönségünk és nincs színpad és csak nekünk fontos az, amit mondunk. Ez a beszéd tudatlansága, amiből észrevétlen kiemelkednek azok az emberek, akik figyelnek a másikra és jelen vannak a témában. Jelen lenni, nem annyi hogy csak hallgatjuk, hanem részei is vagyunk, bármikor hozhatunk új irányt, ha azt tudatosan tesszük.

Ha a szamárról van szó, akkor miért bizonygatjuk amit tegnap evett?

A tudatosság problémája

Csak annyi a baj, hogy a nem tudatos cselekedetekre, kijelentésekre nem lehet rávilágítani, mert az elme igyekszik az időben visszalépve önmagát megvédeni, azaz próbálja menteni a helyzetet, így még a múltban is megpróbálja létrehozni a tudatosságot, de ez csak próbálkozás marad.
Ha valakit megkérdezel:
-Ezt tudatosan mondtad/csináltad?
-Természetesen!
Fogja válaszolni, mert az elméjében már meg is jelentek a válaszok arra, hogy mik az okai, érvei és miértjei a tettének, így jogosnak érzi a tudatosságát tette felett. A tudatosság nem ezt jelenti.

A tudatosságban nincs idő és magyarázat. A szamárnak nem kell bebizonyítania önmagát, anélkül is szamár marad.

Ha a gondolatainkban nem vagyunk tudatosak, akkor a beszédünkben sem tudunk azok lenni, továbbá a tetteinkben pedig végképp lehetetlenség ilyen módon. A tudatosság első lépcsőfoka a gondolatainkban rendet tenni. Első kérdés lehet önmagunkhoz:
-Melyik a saját gondolatom és melyik nem az?
-Ha van olyan, ami nem a sajátom az hogyan lehetséges?

Csak a tudatos gondolat lehet a sajátod, a többi csak átment rajtad.

Fogalmi problémák

Egy fogalom vagy szó számtalan elképzelést rejt magában, mondhatni mindenki mást ért alatta, mert ha azt mondom finom ebéd, szép ház, csinos ember, akkor biztosra vehetjük, hogy senki nem gondolt ugyanolyan ételre, házra és emberre. Tehát valószínű, hogy a legtöbb esetben ez minden szóra vonatkoztatható. Csoda, hogy egyáltalán értjük egymást. Lehet, hogy most jövünk rá, hogy nem is értjük egymást igazán, csak hisszük ezt. Egy ilyen cikk a legnagyobb áldozata tud lenni a fogalmi tévedéseknek, pedig pont a felébredés a célja a fogalmak miatti félreértésekből.

Vajon melyik lóról beszélsz, amikor a szamárról kérdeznek?

Aki a gondolataiban tudatos, az a beszédben is tudatos lesz és ezáltal képes tetteiben is tudatossá válni.

Ez miért jó? Erről szándékosan nem akarlak meggyőzni, csak azt tárgyaltuk mi történik automatikusan az elme védekező mechanizmusaiban. Nem célom sem meggyőzni, sem helyetted felfedezni hogyan helyes, csak tényfeltárás zajlik a lényeg szemszögéből. Mihez kezdesz vele, rajtad áll.

Az ellenkezőjének problémája

Ez a legérdekesebb talán, ha sokat bizonygatom, hogy mi nem helyes, akkor automatikusan képes megerősödni a hallgatóságban, hogy ennek az ellenkezője a helyes, pedig valójában erről nem is esett szó, mégis képes kialakulni, sőt a legtöbb esetben kialakul. Ha még nem figyeltük meg akkor mostantól már észrevehetjük, hogy nagyon sokszor jelen van ez a kis elme trükk, aki mindig az ellentétek játékából alkotja meg önmagát.

Ha az elől álló szamárról beszélünk, attól még a hátul álló nem lesz kevésbé figyelemre méltó.

Konklúzió

A precizitás a gondolatban, beszédben és tettben jelen lévő tudatosságként ott kezdődik ahol a felébred a felfedező, és túllát a fogalmakon, fölösleges részleteken, mert képes megragadni és elengedni is mentesen a szélsőségektől, túllépve önmagán.