A Megvilágosodás mítoszáról lemondva

A Megvilágosodás mítoszáról lemondva

A Megvilágosodás mítoszáról ezennel lemondok, olyan megfogalmazhatatlan cél volt ,amire csak csorgatni lehetett nyálunkat és olyan sokak által másként elképzelt ideának tűnik, amire mindenki ráragaszthatta egyéni vágyainak tökéletesen kielégült állapotait. Nekem ez nem cél hanem félrevezető folyamat, amit egy hétköznapi vágyakozás zavaró érzelme táplál.

Helyette felfedezni vágyó részem, beleébresztettem a hétköznapi lét jelentéktelen pillanatai és ettől eltérő kilengései közé. Számomra ez annyit jelent hogy a Mindenben fellelhetőt, valóban lehet mindenben kutatni. Hálát és tiszta jelenlétet ébreszt bennem, amikor megfigyelem a gyermeki nyitottságot és mindenre kíváncsi lényéből áradó megismerési vágyat. Miként változik ez a nyitottság az idősödés felé,  ahol  már megkülönböztet, tagad vagy szeret dolgokat. Saját gondolkodásmódját és érzelmi világát már kifejlesztette önmaga lakhelyéül. Ez néha börtön néha paradicsom, de még mindig kevesen tudják be önmaguk teremtményének. A legtöbb dologban  a környezetünk a hibás, mondják sokan. Hasonló ez talán, mint ha a házunk ajtaját és ablakait hideg havas szélben kinyitva hagyjuk, és panaszkodunk miatta, hogy kihűlt a ház és hideg van odabenn. Amiről csak a természet tehet, de mi nem. Nos ez bárhogy értelmezhető, de számomra csak egyféleképpen. Ha felismerjük a bennünk lévő képességeket ajándékokat, miszerint jelen példában magunk működtetjük házunkon az ajtót és ablakokat, úgy a bent lévő világért felelőséget vállalva, tudatába kerülhetünk a létezés nem másokat okoló valóságának. Az ide vezető folyamatot szerettem volna példaként használni,  amivel megvilágítom azokat a mindig jelenlévő megélhető valódi önmagunk elméleti és gyakorlati részére ható megéléseket, akik lecserélték bennem a megfoghatatlan címkék hajszolását, egy sokkal egyszerűbb jelen lévő, tapasztalható önismeretre. Ha ez is változik meglehet újra betűkbe növesztem, az olvasni tudó lényeknek.