A jelen lét misztériuma

A jelen lét misztériuma

Avagy hogyan lehet átkelni helyesen egy folyón. Minden bölcselet foglalkozik a jelen lét művészetével, mégis homály fedi, hogy mit is kell elérni olyankor, amikor a jelenben szeretnénk létezni. Tévutak itt is akadnak, ha velem tartasz kedves olvasó, igyekszem segítségedre lenni e témában.

Mit jelent a jelenben lenni? miért olyan fontos ez a gyakorlat, hiszen minden a jelenben történik. Lehet nem a jelenben lenni? Aki jelen van a történésekben az átéli a valóságot és minden jelenség derűt és melegséget hordoz számára, amit a rácsodálkozás teljes befogadásával érzékel. Minden történés egyre több gyönyörűséget hordoz, a mozgás és a tér játéka csak fokozza az élményt, minden csillogó színes, vakít a fénytől. Áttetszőnek tűnő minden jelenség ami fénypontokat bocsájt ki, áramolva összekeverednek egy színes fényjátékká. Nézzük, hogyan lehet ezt a legkönnyebben tapasztalni.

A jelen tapasztalásának jellemzői

  • Valójában sajnos nem érdekel téged a világ, ezért nem tudod átélni a jelent.
  • Nincs pillanat, amit megragadhatsz segítségül.
  • Nincs belépési folyamat vagy gyakorlat, sem valódi segítség.
  • Nincs olyan helyzet vagy idő, ami alkalmasabb lenne egy másiknál.
  • Nincs erőfeszítés, ami segíthet.
  • Nincs helyes módszer, ami megismételhető.
  • Vagy minden részlet közelebb visz vagy egyik sem.

Valójában sajnos nem érdekel a világ ezért nem tudod átélni a jelent.

Remélem furcsán érzed magad egy ilyen címet olvasva, mert ha nem, akkor nem érintett meg ez sem, tompa maradtál és érdektelen, mint ahogy sokszor már, de ha felkavart picit a tény, hogy a világra érdektelennek neveztelek, az jó, mert lehetőséget ad arra, hogy most kinyílj. Sajnos észrevétlenül vesszük fel azt a szerepet, hogy érdektelenekké válunk azzal kapcsolatban ami körülöttünk történik, eltompulunk, telítődnek az érzékszerveink. Gyerek korunkban még mindenhez szívesen kapcsolódtunk, de felnőtt korban már “megtanultuk”, hogy nem olyan érdekes minden. Ez az első helytelen hozzáállás a dolgokhoz, amivel kirekesztjük magunkat a csodás világból amiben élünk. Nyitottság és kíváncsiság nélkül eltompul a világ.

Nincs pillanat amit megragadhatsz segítségül.

Ezt meg kell érteni, mert amíg az elme és a gondolatok azon dolgoznak hogy a jelen állapotába segítsék a gazdájukat, vagyis téged, addig ez lesz a második helytelen hozzáállás, ami megakadályozza a sikered. Nem lehet elérni, mert nem hozhatjuk létre azt, ami már létezik.

Mondok egy példát segítségül, ha hosszú utazásod során át kell kellned egy folyón, amin nincs híd, akkor feladatodnak fogod tekinteni ezt, amit meg kell oldanod. Ezzel különválasztod az életed két részre, magára az életre és egy feladatra, amit ezen belül meg kell oldani. Amin egyszerűen túl kell jutni, úgy értelmezed, hogy nem is az élet része, csak egy feladat, ami akadályoz, hátráltat a valódi életedben, ezáltal csak meg kell oldanod a feladatot és mehet tovább minden. Ez a helytelen hozzáállás okozza azt, hogy nem akarsz jelen lenni az életed bizonyos pillanatában. Aztán ha egyre több és több feladatod lesz akkor egyre több és több részében nem veszel részt az életednek. A következtetéseket ebből már mindenki le tudja vonni, miként lesz az életből egy feladat.

Az ilyen feladatok okozzák, hogy miközben éppen átkelünk egy folyón és hűs vize mossa lábszárunkat köveken botladozva, talán még a kék égre is felpillantunk, de mindez feledésbe merül azonnal, mert úgy értelmezzük a valóságunkat, hogy mindez nem számít, csak az, ami a folyó előtt volt, az a múltunk és emlékeink, és ennél mégfontosabb az, ami majd a folyón átkelés után történik, az lesz a jövő. Így mindig csak magunk mögé révedünk a múltba, vagy a jövőt képzelgetjük el, ami még nem jött el. Ez sajnos megszokássá válik, két véglet között ingázunk, de egyikben sem vagyunk.

Ebből a kivezető út, hogy mindent engedj el, nem létezik a múlt és nem létezik a jövő. Ha ezt nem tudod megtenni akkor azt értsd meg, hogy csak a a felfogásod alkotta meg a jövő és múlt fogalmát a gondolataid számára, mert gondolkodni képtelen voltál ezek nélkül a fogalmak nélkül. De mindez nem létezik, csak megalkottál magadnak egy képet róla, amit használsz. Valójában senki nem tud a jövőben gondolkodni beszélni vagy cselekedni, hiszen az még nem jött el. Ugyanígy nem tud senki a múltban sem gondolkodni, beszélni vagy cselekedni. Mindent a jelenben teszel valójában. Amikor azt hiszed, hogy a jövővel foglalkozol vagy a múlttal, akkor valójában, csak a gondolataiddal alkotsz képet egy lehetséges, csak általad létező fantazmagóriáról.

Nincs belépési folyamat vagy gyakorlat, sem valódi segítség.

Márpedig ha az eddigi módon tapasztalt jövő és múlt nem létezik, akkor mindig a jelenben kell, hogy legyél, mindig a jelenben születnek meg a gondolataid, szavaid és tetteid. Ez egy fontos felismerés ahhoz, hogy ne külső feltételeket keress a boldogulásodhoz, Nincs gyakorlat és helyzet, amiben a jelen valódibban lenne jelen, mint ahogy amúgy is jelen vagy. Nem a jelen romlott el a kapcsolatotokban, hanem te romlottál el. A jelen mindig készen áll, frissen és élénken rád vár. Neked kell késznek lenned, és ehhez el kell elfogadnod a tényt, hogy nincs szükség sem külső, sem belső körülményre, amíg emberi testben vagy. Csak egy kinyílásra, amit neked kell megtenned. Ez a kinyílás olyan mint egy szándék, egy döntés, tehát a döntés meghozatala, neked nem kerül semmibe és nem függ semmitől amikor meghozod.

Minden felkészülés csak érettséget okoz, ami által bölcsebb leszel és egyre kevesebb időt töltesz tévutakon, így lassan elkopik minden lehetőség a tévutakra, amikor kirajzolódik a szándék, amiben megnyílsz a valóság felé. Ilyen módon kellett a múltad tapasztalata, de a jelenben használtad. Tapasztalat és múlt nélkül is menyilhatsz, hiszen a gyerekek ebben a nyiltásg állapotában születnek és játszanak, nekik nem volt szükségük semmire. A túl sok elmélet többlete okozza a terhet a nyitottság számára, amit összeszedtünk. Ezeket hagyni elkopni vagy elengedni egy gondolat által ugyanoda visz.

Nincs olyan helyzet vagy idő, ami alkalmasabb lenne egy másiknál.

Erről már szó esett korábban is, de fontos kiiktatni a várakozó elmét önmagadban, aki várakozásra késztet, függővé teszi a dolgokat. A megszokott életedből kiindulva rendelkezik az idő illúziójával, amit ismételten elmondanék, hogy nem magával az idővel azonos, hanem csak egy róla alkotott fogalommal. Ezáltal egy téves korlátolt fogalomról van szó, csak gondolkodunk az idővel, de felfogni nem vagyunk képesek. Az időt csak tapasztalni lehet, amikor gondolkodunk róla akkor nem tapasztalunk, csak elméleteket gyártunk. Ez fontos különbség.

Mindig alkalmas, tehát olyan mint a folyóban állva arra várnánk, hogy mikor érinti meg a víz a lábunkat, de hát folyamatosan érinti, ami érezhető, tapasztalható. Nem kell megkülönböztetni alkalmas és kevésbé alkalmas pillanatot. Minden pillanat tökéletes arra, hogy tapasztalj és a jelenlét nem más mint tapasztalása az időnek, a folyamnak, a történések teljes befogadása, egy beáramlás, ami nem szelektál, még csak nem is gondolkodik róla.

Nincs erőfeszítés, ami segíthet.

Erőldökve ezen az úton sem jutunk előrébb, amikor valami éppen történik és te erőltetnéd, siettetnéd, tehát jobban akarod mint ahogy történik, az kimozdít a jelen elfogadásából és megszüli a türelmetlenséget. A türelmetlenség azt jelenti, hogy a vágyadat nem kapod olyan gyorsan mint ahogy te szeretnéd, tehát idővel kapcsolatos téveszme, amit a akarás tüze táplál. Ami épp létezik és valóságos, azt sem sürgetni, sem lassítani nem bölcs dolog, hiszen ahogy történik, az magában hordozza a saját sebességét is, amibe ha beleavatkozunk, akkor már mi tartjuk fenn, nem magától való.

A jelenhez, ránk igazából nincs szükség, ezt el kell fogadni, akkor is történik amikor mi nem vagyunk ott. Amikor majd nem élünk akkor is lesz jelen és életünk előtt is volt jelen. A jelen tapasztalását nem lehet létrehozni, csak kapcsolódni hozzá. A befogadása, amikor az összes érzékszervünk azzal telítődik, amit nem mi tápláltunk bele, hanem a külső valóságból beáramlik rajta a létezés. Ehhez nem kell semmit tenni és nem lehet erőltetni sem. Múltról és jövőről alkotott gondolatokkal és képzetekkel ha nem dugítod el az érzékszervek csatornáit, akkor beáramlik rajta a tiszta jelene a valóságnak, a környezeted, amiben élsz, ami nem általad létezik, hanem magától mindig jelen van. Mindez egy nagy egészként tapasztalható, nem részletek egymásutániságáról van szó.

Nincs helyes módszer, ami megismételhető

Amikor sikerül egyre gyakrabban, a jelenben időzni és egyre kevesebbet kimozdulni belőle, akkor észrevehető, hogy sosem ugyanolyan, mindig más. Mint az idő, sosem lehetünk ugyanolyan idősek, mert évről évre, napról, napra, percről percre változunk és a testünk eközben öregszik. Ez természetes tudás, csak a gyakorlatban kevesen alkalmazzák.

Ha a jelent tapasztalod, arra mindig emlékezni fogsz, mert ritka amikor minden érzékeddel egy valóságos pillanatot tapasztalsz, csapongó érzelmek és hirtelen váltások nélkül. Ezért bevésődik, emlékezni fogsz rá, amire emlékezni tudsz, azt erős jelenléttel éltél meg, amit elfelejtesz abban nem voltál jelen. A mosoly gyerekek arcán, szeretetteljes pillanatok, faleveleken átszűrődő napsugár, a felhők játéka vagy a természet változásai, állatok mozdulatai mind olyan pillanatok amelyekre rácsodálkozva, átéltük a szépségét a pillanatnak. Sok ilyen van az életünkben, még többre csak lehetőségünk van, ami bizony rajtunk múlik. Ezek a pillanatok maradandó élményt hordoznak és mutatják, hogy jártunk már a jelen pillanatában, nincs elrejtve előlünk, és mindig egyedi módon jelenik meg. Valójában mindig a jelen van, csak szemlélőként nekünk tűnik felvillanásnak, valójában folyamatosan történik, mint ahogy a folyó folyik, sosem tud kimerevedni, megállni. Ezért nincs megragadható pillanat benne, csak a változás van, amit megállítás nélkül hagysz történni, különben kidob magából ez a sejtelmes és gyönyörű világ. A folyó vize nem tud nem folyni, ha megáll akkor az holtág vagy tó lesz.

Vagy minden részlet közelebb visz vagy egyik sem.

A részletektől mentes befogadás maga a teljesség, minden oldalával, anélkül, hogy elménkkel továbbgondoltuk volna, úgy tekintjük, hogy egy egész, mert semmit nem zártunk ki belőle. Ha egy részletet kizárunk, onnantól nem tud egész lenni. Tehát vagy egyetlen részletnél sem ragadunk le, vagy egyszerre elfogadjuk az összes részletet.

A teljesség tapasztalását ott veszíthetjük el, amikor az egyik részletet fontosabbnak vélve kiemeljük a többi közül. Ezáltal a kiemelés által másképpen bánunk vele, például a korábban írt módon feladatot csinálunk belőle. Ez ismételten a hibás hozzáállás, amiben elveszítjük a tapasztalás teljességét. Nem azt mondom, hogy a dolgokkal ezután nem kell törődni, csak azt, hogy az életünk összes részletét tekintsük egyaránt jelen lévőnek, egyik részletét se zárjunk ki. Ha nem így teszük belebonyolódunk a szenvedés szövevényes világába.

Amikor megkülönböztetjük a dolgokat, mindennek az egyedisége jelenik meg és aszerint bánjunk velük, ne erőltessük kétféle kategóriába a sok színes és egyedi dolgot, hiszen nem lehet. Ne hozzunk lére fölösleges kategóriákat és címkéket a dolgokról, hagyjuk meg önmaguknak őket. Mi sem szeretjük ha ránk ragasztanak jelzőket, hogy milyenek vagyunk, tehát mi magunk se tegyünk jelzőket, hogy a dolgok milyenek, mert nem ismerjük a dolgokat, nem vizsgáltuk meg alaposan.

Amivel dolgunk van, azzal dolgozzunk, tegyük meg, amit meg szeretnénk tenni, hiszen az ember él és alkot, cselekszik, beszél és gondolkodik. De amikor épp valamelyiket tesszük ne gondolkodjunk arról ami nincs jelen, ne gyártsunk képzeleteket a jövőről, az magától eljön majd és jelenné válik. Tapasztaljunk és nyíljunk meg a világnak, legyünk képesek befogadni a valóságot és ne belül próbáljuk meg létrehozni azt.

Három oldala egy jótanácsnak

  • Éberen mindent észlelni, minden megjelenésében jelen lenni a jelen tulajdonságainak, mindezt egyszerre.
  • Elfogadás, minden felé, ami megjelenik a tudatunkban. Mintha egy társasjáték résztvevői lennénk az életünkben, vidáman kapcsolódni ahhoz, amit a jelen kínál, mert csak az aktív számunkra, csak azon tudunk dolgozni vagy alakítani.
  • Feloldódás abban, ami önmagától van és nem mi hozzuk létre a tudatunkban. A valóságot tiszteletben tartva őrizni önmagunktól mentesen, részletek és bonyolult gondolkodástól mentesen, csak lenni, élni, cselekedni, amit a szív és a józan ész együttese kíván.

Gyakorlás a mindennapokban

A következő idézet bevezető mondatai Dilgó Khjence Rinpócse utolsó tanításának, amit tanítványainak hagyott hátra (fordította: Agócs Tamás). Roppant egyszerű és tömör megfogalmazás és nagyon ideillik.

A dzogcsen gyakorlása a mindennapi életben egyszerűen teljes nyitottságot és gondtalanságot, a dolgok tökéletes elfogadását jelenti. Vegyük észre, hogy e nyitottság érzelmeink játszótere, és viszonyuljunk az emberekhez természetesen, mindenfajta érdek és hátsó szándék nélkül…

… A viszonyítás csak arra jó, hogy elzárkózzunk a mindennapi élet közvetlen megtapasztalásától.

Dilgó Khjence Rinpócse

Köszönöm, hogy megtiszteltél látogatásoddal és elolvastad a bejegyzésem. Béke és szeretet kísérjen jelenedben!