A gondolatokon túli megvalósítás

A gondolatokon túli megvalósítás

Ma megint azzal szembesültem, hogy alapvető téves hozzáállás miatt nem jön létre az ok nélküli öröm tere az emberekben, így beszélgetni velük nem is lehet erről mert mást értenek alatta. Nekirugaszkodnék újra e sokat ismételt témának hogy mi lehet az alapvető különbség két gondolkodásmód között. Az egyiket nevezzük MEGKÖTŐ-nek a másikat pedig MEGENGEDŐ-nek.

A megkötő gondolkodásmód alapja hogy hosszú idő óta azonosul a gondolataival egyetlen fizikai testével és azt tekinti önmagának és lehetőségei kibontakoztatására nincs más eszköze. A gondolatok síkján megvalósítani olyat amiről most itt írok, nem lehet. Nem fog sikerülni, hogy a klasszikus szavakkal mondjam. Ezt el kéne fogadni, mert még mindig legtöbben a gondolkodásban keresik a fő kapcsolókat. A gondolkodás mód helyes nevelésével lehet hangolni az utat kifelé a megkötő életből, de a megoldás itt nem található meg. Egyet tehetünk hogy elengedjük magát a gondolkodást, ez az első fátyol ami eltakarja a megvalósítást tőlünk. Valóban fogjuk fel úgy hogy ez a minimum amit meg kell tennünk. Zárójelben fontos megjegyeznem a gyakori félreértések miatt hogy nem az elvetését javaslom a gondolkodásnak , csak az elengedését az elválást tőle, a görcsös ragaszkodás megszüntetését vele. Amikor szükséges kell és javasolt is gondolkodással megoldani helyzeteket, de nem mindig ez a megoldás. Bízom benne hogy ugyanazt értjük az alatt amit a gondolkodás elengedésének nevezünk. Ha sikerül nem történik még semmi csak kinyílik egy kapu ami nagyon rég be volt zárva. Ez még nem csoda, csak lehetőség a tovább haladásra.

Mielőtt megpróbálom kifejteni, hogy  mit lehet tenni a megengedő hozzáálláshoz, fontos elmondanom (ismét), hogy mindenki más és mást ért dolgok alatt és másként is fog megnyilvánulni benne minden megvalósítás. Ne gondoljuk hogy valami ugyanolyat kell elérni és azt se hogy konkrétan át lehet adni. Ha át lehetne nem lenne mindenkié az egyedi és saját megvalósítás. Tehát ez nagyon jó hogy így van.

A megengedő hozzáállás nem használja a lineáris logikus folyamatok síkját, viszont elengedi azt, mer túlmenni rajta. Ekkor felfedezheti hogy nem az egyetlen sík volt amit elengedett hanem mögötte vannak ugyanolyan, nem jobbak csak más síkok is! Valóságosak és éppúgy az élet részét képzik mint amit elengedett. A valódi dolgokat nem lehet elengedni , mindig visszatérnek mert ők maguk a valóság ezért az elengedés egy jó gyakorlat (ami nem egyenlő az elnyomással) mert mindent el lehet elngedni ha tudunk és ami megmarad az valóságos vagy azzal kapcsolatos.  Azok a síkok amikről beszéltem az előbb jobb lenne ha nem neveznénk sehogy mert a felfedezésre és megismerésre váró dolgokról előre nem tudhatunk még ismereteket. Legyünk bátrak és merjünk felismerni más részünket is ami a háttérben vár a felfedezésre. Ezek a létezés öröméből erednek a végtelen biztonság nyugalmából, az elpusztíthatatlan állandó létezésből a tudás és tudatosságból születő cselekvés és teljes szabadság birodalmából. Ezek a helyek mind bennünk vannak vagy pontosabban mindenhol a világegyetemben és meg van a képességünk a hozzájuk kapcsolódáshoz, de ahhoz kicsinyes életfelfogásunkat nem vihetjük magunkkal mert eltűnik a valóságosság fényében mint az árnyék a nap alatt.

Még egyszer mondom a gondolkodással nincsen baj csak elhatalmasodott és kizárólagosságot kapott. Ha túlegyünk rajta visszakapjuk egy megújult formáját. A létezés öröme mindenkinek alaprezgése kellene hogy legyen, és emellett lehet gondolkodni. De a létezés örömét nem lehet összegondolkodni a semmiből. A gondolat nem építheti fel azt ami már valóságos és felépített. viszont hasonmását képes létrehozni és sokan ezt is hiszik megvalósításnak, megteremtik a maguk a maguk ál világát amiben már élhetőbb az élet a szenvedések mellett. A szenvedés valójában a jelzőfény ami a valóság szolgálatában áll. Feladata hogy felismertesse ellenkező oldalát az életnek. Ha egy csónakban jobbra mozdulunk dőlni kezd ha balra akkor visszabillen majd tovább dől balra. Jó ész rossz szenvedés és öröm így viselkednek amíg el nem érjük a megvalósítást. A jobbra balra dülöngélés nem egyenlő a középen maradással. Hogyan mondhatnánk el a középen maradást annak aki már oldalra kiült. A létöröm nem a jobb vagy bal oldalon való ülést jelenti. Hanem a csónakázást magát mint élményt. Ebben a példában mindenki jobbra szeretne ülni mert ott jó a kilátás, bal oldalon pedig rossz. Így jó és rossz megszületve azt eredményezi, hogy egyiktől menekülünk a másikat vágyjuk. Örök himbálózásra késztetve csónakunkat. Felébredve ezeket elengedve magával a hajózással azonosulunk nem a billegésére szűkülve. Ez a példa sem tökéletes de valamelyest szemlélteti, ami a mondandóm mögött áll.

Maga a létezés kincs és nagyon nagylelkű ajándéknak kell felfogni, aki ezt nem érzi az is oda fog érkezni hogy képes lesz tapasztalni. Mindenkinek képessége, sokan csak haláluk pillanata előtt vagy visszatérve látnak rá erre. Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy elérje drasztikus kilengések nélkül is, csak merni kell kinyitni a szemét és bátran túlmenni az eddig felépített világnézetén, mert pont az köt meg amiből a biztonságot merítjük és nem merjük elengedni. Egy nagyobb biztonsághoz el kell engedni a kisebb biztonságot adó köteléket. Gondolatokkal elengedni pedig nem lehet, ahogy egy gumilabdával sem lehet kenyeret szelni, nem arra való. Mindent használjunk arra amire való, a gondolatokat is és a lelkünk mélyéről érkező napszél szerű fényeket is és mindent amit emberként hordozunk! Ez képességünk mint a beszéd, de akihez sosem szóltak nem képes megtanulni beszélni. Nekünk magunknak kell kifejleszteni ezt a belső lényünket minden segítséget igénybe véve ami hasznos. Remélem ez az írás hasznos, mert ez volt a célom vele.