A folyton beszűrődő fény

A folyton beszűrődő fény

Egy vonaton utazva a célomhoz közeledek. Valójában haladok vagy egy helyben állok? Még a vonat száguldása ellenére sem tudom biztosan?

Mindenki követ egy célt vagy ideát, pontosabban saját mozgató erejét, ami lehet tudomány vagy vallás, tapasztalat vagy elhitt információ. Lényegében minden dolog arra való, hogy kimozdítson a középpontból és adjon egy célt amit elérhetsz. Minden cél a jövőbe repíti a tudatom, amiben újabb célokat szül majd sikerem vagy sikertelenségem, örök körforgást okozva.

Kiszállás a vonatról

A vonat a példája életemnek és eseményeinek. Minden állomás és utas fontos szerepet tölt be vagy csak láthatatlan statiszta, mindegy. Egy példában szemléltetném a megérkezést a felébredést és a lehetséges tévutakat.

Minden amit a vonaton keresünk és cselekszünk az életünk része, minden valós és minden illúzió szerű egyszerre. Hogy ez nem lehetséges? de igen! Mindkettő egyszerre van jelen. A vonatun utazás történései lekötöik figyelmemet olykor leragadok részleteken, pontosabban folyton le voltam ragadva részleteknél és történéseknél, amíg át nem éltem a ragyogást, ami befénylik a vonat ablakán.

A ragyogás mindig jelen van

Az életem pusztán egy vonatutazás, valahonnan valahová, több átszállásal, mind célomhoz látszott közelebb vinni, mind egy helyes út részeként kapcsolódhatott az életemhez. De sosem gondoltam volna, hogy nem ez számít lényegesnek, hanem az utazás közben beszűrődő fény.

Mindegy hová tart a vonat, nem találok annál erősebb tapasztalást amikor a fény átjárja a vagon belsejét. Utólag döbbenek rá, hogy a könyv amit olvastam a jelenségek amit láttam, mind a fény segítségével történtek, a fény végig jelen volt sosem hagyott el, ha nehéz volt a helyzet, ha könnyű. Valami olyat felismerni ami mindig is jelen volt, azt jelenti hogy “vak” voltam sokáig.

Másképpen ugyanolyan

Azóta is ugyanúgy vonatokon utazom célok felé, de nem vagyok már vak, folyton fényt látok, ugyanazt a fényt, az egyetlen fényt. Közben történnek dolgok a vonaton, de minden ebben a fényben történik. Próbálok jobban belefolyni a történésekbe, de olyan intenzív a fény, hogy mindent átragyog és benne elhalványodnak a saját képeim és történeteim.

Mi ez kiút vagy elérendő cél? Megoldás talán vagy újabb vágy? Nem tudom, de megérkezés hangulata van, csendes hangtalan intenzív átalakulás valami olyanba, ami mindig is ott volt.