Teaszertartás

A tea megfőzését szertartássá, ceremóniává emeljük, minden részletére odafigyelünk, rendezzük és tudatosan végezzük. Bármilyen más tevékenységet is felemelhetünk erre a szintre ehhez hasonló odafigyeléssel. Ha egy dologban mesteri szintre emelkedünk, akkor minden más dologban is megleljük a tudásunk, az ismeretünk mását.
Két szélsőséget vizsgálva, felismerhetünk egy egyszerű képletet a kérdésre, hogy miért jó ilyen módszeresen, szertartásosan teázni:

1. Ha valamire odafigyelünk, minden részlete a tudatunkban helyet kap, emellett rendezetten tudatosan végezzük el a mozdulatokat akkor élménnyé örömmé válik minden pillanat, amit az emlékezetünk megőriz.
2. Ha valamit nem odafigyeléssel végzünk, nem vesszük észre a megjelenő apró szépségeket a részletekben, esetleg botladozás ügyetlenség történik, nem válik élménnyé, vagy el is felejtjük, hogy történt valami, kiesik az emlék, önmagunkat a gondolatainkat nem hoztuk a jelenbe.

Ahogyan kint úgy bent is, a rendezett vagy rendezetlen forma igen erős hatást gyakorol a szellemre. Legyen ez is egy módszer arra, hogy megismerjük önmagunkat és kiegészítsük a teljességre!

A teaszertartás öt pontja:

• Figyelmed legyen rendezett. (fa)
• Minden mozdulatod természetes. (tűz)
• Folyamatában éld meg a pillanatot. (föld)
• Légy szűkszavú, nincs fölösleges mozdulat. (fém)
• Hagyatkozz a teára, ő megteremti magát. (víz)