Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72285összes:
  • 27mai napon:
  • 242héten:
  • 195hónapban:
  • 0jelenleg online:

Szellemi alvás II.

Felismerhetetlenek a felébredettek közöttünk. Mindenkiben ott alszik a szikra, a fényre áhítozva és lehetőségeinek kibontakoztatására várva.  Mégis az látszik, hogy olyan kényelmes belemerülni az alvásba, néha egy felvillanásra felemeljük a tekintetünket, megcsillan a szemünk és felsóhajtunk, majd visszaalszunk. Nem vesszük észre az apró jeleket, talán a nagy jelre várás miatt. Nem mindenki veszi észre a kicsi lehetőséget, helyette inkább a nagy problémákkal foglalkozik.

Az egyensúlytalanságra hívnám fel a figyelmet és arra ahogyan elsiklunk a fontos dolgok mellett, mintha aludnánk miközben érkeznek. Erőfeszítéseket először nem a cselekvésbe kell fektetni, hanem a felismerésbe, ami a lehetőségeket kínálja majd a cselekvésre. Ha képesek vagyunk a felismerésre és szelektálásra, akkor miért azzal foglalkozunk mindig ami minket zavar. Helyette sokkal ésszerűbb lenne, ha teljes körültekintés tudatában választanánk arról, hogy mivel szeretnénk foglalkozni. Nem csak az éppen jelen lévő zavaró érzelemmel azonosulnánk. Ha nem elég széles a látókörünk akkor csak egy részével tudunk foglalkozni a jelenségeknek. Könnyen megeshet, hogy bennünk lévő automatikus folyamatok választanak helyettünk.

Az automatikus folyamatok alatt a régmúltban átvett, megtanult reakció sémákat értem. Gyerekkorban felvett sérelmek, hatások által alakulnak ki a szerepeink amiket játszunk. Nem is gondolnánk mennyi ilyen működik bennünk, így előre meghatározva a viselkedésünket meglévő mintázatok alapján, mellőzve a szabad akaratunk megjelenését. Nem hagyva meg a lehetőséget a döntésre, például beleragadunk egy kellemetlen hangulatba, vagy valaki által felbosszantva képesek vagyunk benne maradni a forrongásban. Ez nem a mi döntésünk, hanem az automatikus folyamatok eredménye. Mindaddig automata üzemmódban működünk amíg nem ébredünk fel és írjuk felül a gépezet monotonitását. A élet kegyes, mert amíg nem vagyunk képesek felvállalni a saját létezésünket benne, addig automata üzemmódban működtet és vár.  De amikor ez történik, akkor hogyan lehetséges a szabad akarat általi döntés? Ebben az esetben sehogy, mert nem lehetséges. Viszont a robot tud beszélni róla és saját egyedi döntésének éli meg az automatizmust, hiszen nem tudja hogy másfajta működés is lehetséges.

Egy megbántással, haraggal vagy vággyal (bármilyen zavaró érzelemmel) könnyű azonosulni, magunkénak tudjuk olyan erősen, hogy kiszorítunk vele minden mást. Pedig azonosulhatnánk magunkban azzal is, aki képes az elengedésre, a változásra. Aki képes kilépni a kicsinyes játékok birodalmából, egy felvilágosultabb nézőpontba. Akik idáig nem jutnak el, nem képesek valódi döntést hozni magukban, vagyis változni. Mindig egy hamis robotikás program fog irányítani helyettük. Automatizmus, megszokás és azonosulás vagy önigazolás dönt helyettünk. Az ezekből hozott döntéskor mégis azt hiszi az egyén, hogy ő hozta, ő döntése. Igazából nem tudható mire alapozva jelenti ki határozottan ilyenkor, hogy szabad akaratból született. Belőle ered, ez valahol tény, de benne is születet? Vagy csak felnevelte, átvette valakitől? Talán sosem vesszük észre, hogy létezik és a nevünkben döntéseket hoz arról, hogy mi érdekeljen minket, miről gondolkodjunk, mivel foglalkozzunk. Ez a belőlünk létrejött robot aki azt hiteti el hogy szabadon gondolkodhatunk. Ő fogja a felébredésünket segíteni. Eleinte csak a programokat futtatjuk amik telepítve vannak. Ezek a programok képesek ütközni egymással, mert nem harmóniára születtek hanem funkcióra. Ezzel felhívja a figyelmet a változás szükségességére. A sok öncélú funkció képtelen az összhangra vagy egységes önképre.  Az egyén pedig mindig csak annak képzeli magát, amelyik program éppen fut. De ha belül nincs megegyezés akkor melyik az a belső összetevő, amit magunknak nevezünk? Kik vagyunk valójában a roboton túl?

Ha eddig követtük a gondolatmenetet, akkor ennek a kérdésnek a megválaszolása elengedhetetlennek kell tűnjön. Azonosulni mindegyikkel tudunk de egyik sem vagyunk mi igazán, csak ideig hisszük magunkat annak. A válasz akkor csak olyan lehet, ami mindegyik programot meghaladja, önmagában egyik rész sem képviselheti önmagunkat. Azon gondolkodunk, hogy ki lehetünk mi magunk, illetve hogy lelhetjük meg. A keresés segítésére a legjobb megoldás, hogy tekintsük magunkat a közöttük lévő Harmóniának. Ami képes egységes működésre, így felismerheti önmaga szabadságát ezzel elérve a felébredést. Ezt a Harmóniát pedig úgy fedezhetjük fel, hogy észrevesszük a programok mozgásait, jellegzetességeit, esetlenségeit, azáltal, hogy nem azonosulunk már egyikkel sem, de még magunkénak tekintjük. Úgy mint a földesúr a művelésre haszontalan területeket. Minden területnek megvan a hasznos funkciója, de ha mindent szántani szeretnénk akkor nem mind lesz alkalmas rá. A teljes terület viszont kell hogy tartalmazzon legelőket is és sok más típusú területet. De mindaddig amíg nem látjuk a lehetőségeinket, addig nem szabad akaratból élünk, hanem automatizmusból, mint ahogy most már érthető kell legyen. A szabad akarat a kulcsa a felébredésnek. A program önmagát nem képes felszabadítani és átalakítani. Az a részünk, aki képes vele azonosulni viszont igen, mert képes a programokat összehangoló harmóniával is azonosulni. Ezáltal felszabadítva minket az alvásból, a tudatosság magasabb szintjei felé. A programokat valamennyire magunkénak tudhatjuk, mert részünké vált, de már nem tekinthetjük önmagunknak, nem azonosulunk velük, csak egy eszköznek látjuk, önmagunk felé vezető úton. Innentől a döntéseink a dönthetőségből erednek, majd a harmóniából, amivel egyesítjük részeinket. Ez már a szabad akarat egyik lépcsőfokának nevezhető, ami alvó emberre nem jellemző.

Tehát a szellemi alvásból a szabad döntéseink fognak kiemelni, amiket mi magunk hozunk. Nem megszokás, illem és külső normák hatására, hanem függetlenül egy belső és külső tényező hatásaitól, a teljesség figyelembevételével.

A személyünket összekötő harmonikus szövetség. Ha mi egyszerre vagyunk gyermekek és szülők, gondolkodók és kivitelezők mesterek és kezdők , fáradtak vagy álmosak és éhesek vagy jóllakottak akkor a döntést melyik részünk fogja megszülni? Hogy mit csináljunk? Melyikkel azonosulunk leginkább? Ha egyik részünk döntésére hallgatunk akkor kizárjuk a többi részeinket. A mindent összekötő harmónia viszont hozhat  helyes döntést, mert így minden részünket áttekintve, nem azonosultunk részletekkel, hanem teljes lényünket felvállalva, az őket egyben tartó egységes önmagunkból döntünk. Ez az öntudatosság felé vezet. A szabadság sosem lehet olyan, amiben megszabott dolgok vannak. A szabadság vagy teljes, vagy nem szabadság. Ha teljes, akkor mindent tartalmaznia kell, még az önmagán túllépést is, és önmagának elvesztését is! Ezért létezik az alvás és a felébredés lehetősége, mert a szabadság mindkettőt tartalmazza, akár egyszerre is. Az alszik aki nem tud létezéséről és az van ébren aki tudja, hogy lehetőségiben mi rejlik!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.

Archívum

Kategória