Sundoor

Festőkurzusok

Hitem gondolkodás nélkül buzdít téged, hogy legyél te is utánfutó az ecset végén lógva amikor lelked idomított vad lovai utazásra hívnak!

A festészet lényege a kiteljesítés, amikor festészetről beszélünk erről beszélünk. Amikor a fehér vászon előtt a színek után nyúlunk és használva őket alkotni kezdünk, magát a teremtést éljük meg. Eközben tapasztalhatjuk azt hogy végtelenséggel rendelkezünk, bármit festhetünk a vászonra. A végtelen a rendelkezésünkre áll. Minden amit el tudunk képzelni azt a vásznon meg lehet jeleníteni, legalábbis egy “fényképet” róla. Egy kicsit a technikánktól is függhet, hogy ez mennyire sikerül, de ez nem annyira kiemelendő szempont mint azt sokan hinnék.

Minden festmény igazából ennek a teremtésnek a tükörképe, önmagunk tükörképe is egyben. Minden ecsetvonás önmagunkat is tartalmazza, és nagyon jól tud mesélni rólunk. Nem tudjuk elrejteni önmagunkat abban, amikor megnyilvánulunk. A festészet egy megnyilvánulás, megnyilvánítjuk a világban a gondolatainkat, érzéseinket, zavartságunkat vagy bármit amit éppen a teremtés (alkotás) pillanatában élünk. Ha egyszerűen csak játszunk az anyaggal, a színekkel és az ecsettel, akkor megfigyelhetjük hogyan nyilvánul meg a képen az amit megengedünk magunknak érezni közben. Ebben a megnyilvánulásban ami fontos számunkra, hogy teremtünk, legyünk tudatában annak hogy most hozzuk létre a végtelen szabadságunkból és lehetőségeinkből pontosan azt az egyet amit épp most érzünk és akarunk. Ezt a megvalósítással teljes pillanatot éljük át! Ha így festünk festészetünk más szintre emelkedik. Egy teljesen amatőr vagy festeni nem tudó ember is ha így teszi oda színeket a vászonra egy csoda fog megjelenni. Egy csodát fog megélni, és egy fénykép lesz erről a csodáról a festmény. Nem lehet szabadságot, boldogságot átélve olyat festeni, amiben ne jelenne meg a szabadság és boldogság, körülbelül annyi amennyi a festés állapotában épp jelen volt az alkotóban. Hiszen a festészet, egy megjelenítés, egy teremtés! Amilyen állapotban a teremtő van olyan állapotban lesz a teremtménye is, abból fog születni. Ha egy festeni nem tudó ember végtelen boldogsággal elkezd színeket szétkenni a vásznon, akkor beleszövi az élményt a festményébe. Ha pozitív ha negatív élményt teremtünk akkor is ez történik. Tehát a festészetben , mint minden művészetben a teremtést élhetjük meg! Ezért mindannyian teremtők vagyunk és művészei is a teremtésnek. Mindannyian megjelenítünk, kivéve ha mozdulatlan, hangtalan, gondolattalan és érzéstelen kővé dermedt állapotban vagyunk.

Egy fontos szabály van , hogy a teremtésünket megszületése pillanatában vagy rögtön utána sose értékeljük címkézzük vagy minősítsük, hiszen jobb ha meghagyjuk hogy önmagáért beszéljen. A festmény olyan mint az életünk egy befejezetlen képe, amíg éljük, és nem akkor élvezzük igazán amikor befejeződött, ugye? Nem tudjuk még mi lesz a végére ezért közben minősíteni nagyon nagy butaság lenne. Tehát a legfontosabb hogy élvezzük a teremtés örömét miközben élünk. Tévedések hibák lehetségesek, de mindent ki lehet javítani. A saját korlátainkat egónk szenvedtető minősítő játékait pedig ne engedjük be a teremtés örömébe. Erre nem kell figyelni hanem el kell kerülni, a teremtés öröme maga az elkerülés.

Ez a festészet első szintje, aki ezt nem valósította meg ne is lépjen a következő szintre, mert azért ez az első szint hogy csak ezután következzen a többi!

A képalkotás

A következő szinten, a tettek mezejére léphetünk ahol vagy szabadon vagy egy kis segítséggel pillanatnyi várakozás nélkül elkezdjük elsajátítani a festői technikákat és titkos trükkök sokaságával ismerkedünk meg. Alább bemutatom egy festmény felépítésének menetét, ahol lépésről lépésre haladunk, és miközben az alkotás öröme táncol finoman körülöttünk, magunk képet varázsolunk a vászonra.