Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72285összes:
  • 27mai napon:
  • 242héten:
  • 195hónapban:
  • 1jelenleg online:

Felébredés – korszak I.

Valamit el kell mondanom neked. A változásokról akarok beszélni amik veled történnek mostanában. bizonyára észrevetted hogy az utóbbi időben a gondolataid más fordulatot vesznek. Kezd felébredni benned az első korszak. Ez a kezdet, olyan mint amikor először a föld talajára lépsz egy űrhajóból kiszállva az örök lebegésből. A példám szándékos, fordítva is mondhattam volna, hogy a lebegésbe indulsz a földről, de az nem lenne annyira helytálló, mint ahogy először fogalmaztam. A felébredés első korszaka az elmédben tárolt szemétről szól. A világban élve megannyi kérdést kell összegyűjtened amikre a válsz nem található meg a világban. Ezek a töredékek hibás a részei az illúziónknak – költőien mondva. A kapuk minden tudatos lény számára készen állnak, nincsenek kiválasztottak, vagy előrébb valóak. Nincs végső tanítás sem, ami ide vezet, nincs egyetlen út, nincs igaz út sem és igaztalan út sem. bármiben keresed a felébredésed, semmiben sem lelheted meg mégis mindenben ott van. A legtisztább felismerések azok, amivel megérted az elérésére való törekvés hiábavalóságát. Szemetet halmozol fel az elméidben, a szemét a megválaszolatlan kérdések, amik nem értelmezhetőek nem megválaszolhatóak pontosan. Ezek halmaza képes a felébredés első fokának kapujához elvinni. Meg kell értened, nincs módszer nincs gyakorlat. A tudatod képessége önmaga felismerése, a tükörvilágban. A sok információ, amit szemétnek neveztem nem arra hivatott, hogy megoldó kulccsá álljon össze, hanem arra, hogy elvigyen a kritikus pontra ahol megélheted a szemét felhalmozásának hiábavalóságát. Mondok egy példát, ami megvilágosítja neked. Aki azért gyűjti a kavicsokat, hogy hajót építsen belőle, bármennyi ideig gyűjtheti és építheti a kavicsból hajóit. Nem fog sikerülni és ez a számtalan csalódás lesz a kulcs az egyes korszak meghaladásához. Másik eszköz után kell nyúlni amiből építhető hajó mert arra való. Mostanra már kell sejtened, hogy mire akarok kilyukadni hogy miről beszélek. Fontos hogy legyen sejtésed, mert elmondani nem tudom, képtelenség, csak navigátor vagyok a kiránduláson, megmutatom az utat mint egy turistának, de a látványt nem tudom átadni, a szemeden nem tudom a természet gyönyörűségeit beönteni és csodálatot alakítani belőle. Ezt mind te hozod létre. A navigátor csak megy az úton, amit már bejárt és te dönthetsz, hogy követed vagy sem, és te dönthetsz, hogy nyitva tartod a szemed és fogadod a látvány ízét, vagy nem kívánsz csak pusztán nézni. Ez a navigátor szerepe, nem tehet senki többet ezen a világon. Ebből következik, hogy a legnagyobb igazságok mindig abból erednek amikor tükröződéseidet hasonlítod egy másik tükörképedhez, tapasztalataidat egy másik tapasztalatodhoz. hiszen a tükörteremben nem áll senki akit észrevehetnél, tapasztalhatnál, ha nem hordasz oda valakit, vagy töménytelen szemetet. Az igazság az, hogy a felébredés nem más ezen a szinten, mint észrevétele önmagunk szemétkupacának, mindez abban a pillanatban kell hogy tudatosuljon bennünk amikor a tudatosságunk fénye már kezdi felismerni hogy a tükröződés tükörképben levés és fénymásolás az amit ösztönösen csinál bennünk a lélek. valódibb és lelkesebb módon mint ahogy a szemetet hordjuk szorgosan e tükrök közé! Így valódibb képe lesz énünknek a dolgok helyett a feldolgozása maga a tükröződés. Megerősítem a képedet magadról még egyszer. Tapasztalod a szemétlerakást egy teremben, amiben minden önmagad tükörvilágán vetődik vissza. A válasz már egyértelmű. melyik vagy te a szemét vagy a tükörszoba? ha azt gondolod a szemét, hiszen ez életed megannyi mondhatni összes tapasztalása ez, akkor tévedsz. Viszont ha kezded észrevenni hogy létezik a tükröződés benned, akkor jó úton haladsz, de még mindig tévednél ha ennek hinnéd magad. Pedig milyen gyakori itt leragadni, hogy a tükröt felismerjük és hamis fényében élünk, ami hamis fényt szintén mi hordtunk a valódi tükrök elé. A megoldás még mindig rejtett, ha beleszűkülsz elképzeléseid apró szűk terébe. Amikor azt érzed, hogy a tükörterembe hordott szemét éppolyan valóságos, mint maga a tükörterem és önmagunk nem vagyunk mások, mint e kettő egyesítése, akkor ismertük fel az első korszak tanítását. mert ameddig választunk a dualitás két véglete között addig, mintha egy hintában ülnénk, ellibben a túlsúly irányába. A hinta akkor áll meg középen ha világossá válik az elmei és a szellemi működésünk mindkét véglete és nem választani akarunk önmagunk két része között hanem élni hagyni mindkettőt!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.

Archívum

Kategória