Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72285összes:
  • 27mai napon:
  • 242héten:
  • 195hónapban:
  • 1jelenleg online:

Csillagos virágmezők I.

Havas csillagfény körül sziporkázó fénykoszorút érzünk fejünk tetején, amikor a legkedvesebb érintéssel párunkat öleljük magunkhoz, de nem a karjainkkal, hanem tiszta szeretetünk érintésével, ami olyan fényesen ragyog aranyfényben, hogy kitágulva a világegyetem végtelen terét is tovább nyújtja. Ebben a végtelen tiszta lebegésben minden csillagmező csak piciny virágcsokornak tűnik. Fényes fénnyel színezzük egymás tekintetét szemünkön keresztül a világegyetem összes fénye áramlik.Fejünk tetején egy újabb univerzum mutatja tágasságának végtelen terét amiben tükröződhetnek érzéseink fényei. Nem láttam még sosem láthatót, nem fogtam még sosem foghatót, az érzéskelésem a létezés minden atomjára kiterjed. Óriási csönd van, ami befedi a kavargó őshalmazok völgyeit is. Ebben a csendben egyetlen lélegzetvétel lüktet, kitágul majd lelassul és újra tovább tágul. Fénye meghatározhatatlan, akkor látjuk tisztán, ha lehunyjuk szemünk. Felfénylik a legvilágosabb vakító teremtő fénymező majd lassan finoman, mint legpuhább női érintés visszaengedi magát színességek végtelen skálájába. Minden lélegzetvétellel új színtartományok jelennek meg. Világegyetemek születnek meg, a világegyetemekben bolygók lépnek pályára, a bolygókon megannyi létező lény életének létével ünnepli ezt a lüktető teremtő folyamot, ami mindent pillanatban a létezés összes atomjának a szívdobogását adja. A létezők a földeken vizekben játékosan úsznak,felröppenek, szaladnak vagy mozdulatlanul pislognak. Színes madarak ezrei emelkednek fel a széles folyópartok puha növényzeteiről. Emberek gondolnak barátaikra, szerelmeikre olyan érzelmekkel, amik tükrözik a teremtés ritmusát és fényszálon kapcsolódnak egymáshoz ahol ugyanazt a ritmust közvetítik teljes szeretetük fényében úszva, virágos mezők illataival körbeszínezve.Nincs semmi ki nem e lélegző világegyetem szerves részét nem képezné egyedi individuumként. Megannyi ember vagy egyéb teremtett lény az univerzumok tengerében valahol ül egy teljes pillanatot átélve éppen ebben a pillanatban és olvassa, gondolja, írja, teremti, érzi, érti e sorokat, a sorokban a rezgést, a ritmust, a lüktetését mindannyiunk Egy szívének dobbanását! Fény, drága fény, ki tereket öltöztetsz, légy örök vendége a jelenlétnek emberek szívében, mert a világosság az, ami kitárja karjait, hogy magát teremtésünk által megismerjük a teljes valóság teremtésének jelenlétében.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.

Archívum

Kategória