Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72287összes:
  • 29mai napon:
  • 244héten:
  • 196hónapban:
  • 0jelenleg online:

meditáció

A Tudat tágításával való foglalkozás

Meditációval

meditAki reggelente, vagy egyéb pillanatokban meditációval fejleszti önmagát, biztosan felismerte már azt a fontos jellegét az ilyen gyakorlásnak, hogy nem léphetünk ajándék nélkül a megszentelt térbe. Egyszerűsítve, akik nem szeretik a színes megfogalmazást, nem ülhetünk le meditálni úgy, hogy nem vittünk magunkkal az aktuális hangulatunkat. De ezen felül még vihetünk mást is, tudatosan!

Mindig valamilyen hangulattal vagy szándékkal közelítünk, de ez nem minden esetben tudatos. Nekem ebben az esetben az ajándék azt jelenti, hogy viszek magammal valamit, mintha vendégségbe mennék. Mert eleinte vendégségbe megyünk, a hétköznapi tudatállapotunkból egy tágabb tudatállapotba. Aki pedig vendégségbe megy, az vihet ajándékot. Nem muszáj vinni, de lehet. Ezzel a példával azt szeretném kifejezni, hogy mennyire fontos vinni valamit a meditációba, ami tudatos. Tudom néha a problémákat visszük, de az mellett is megfér egy kis kedvesség vagy szeretet, mert nagy a tér körülöttünk.

Ajándék lehetsz te önmagad is vagy a szabad időd. Nem lesz minősítve soha, hogy mit viszel bele a szent térbe amiben alakulni, fejlődni szeretnél, viszont nem mondhatjuk azt sem, hogy nem lesz hatással a karma világában rád az amit viszel. Mert nagyon is meghatározza a meditációd ha tudatosan készülsz a belépésre már előtte és felöltöd magadra a hálát amiért gyakorolhatsz, a tisztaságot amivel megújulhatsz, a szeretetet és boldogságot amit pedig csak azért viszel, hogy  odaadd valakinek.

Ne hidd el, hogy így van, de javaslom, hogy próbáld ki. Sok múlik azon, hogy miként vélekedsz a saját gyakorlásod teréről. Megszentelt térnek hívom, mert számunkra akik ebben kívánunk fejlődni, kevés ennél szentebb tér létezik. Pontosabban itt fedezhetjük fel, hogy mindig is Egy végtelen szent térben élünk. Először talán egy reggeli meditációban tapasztaljuk meg. De később ez a valódibb valóság magába ölel mindent.

Mindenki Boldog

Sokáig hajtottam én is a boldogságnak nevezett elemeket az életemben, nem tudtam, hogy valójában amit keresek az nem más mint a szenvedés csábító ruhába bujtatott változata. Ezt az utóbbi mondatot senki nem képes megérteni, kivéve azok, akik már tapasztalták a Valódi boldogságot. Sokan élnek boldogan, de boldogságuk mégsem valódi, csupán függések következménye.

Tömeg közlekedek néha, de legtöbbször autóval járok dolgozni, mint sokan mások. Ma áttekintettem minden autóba, ki ül benne, mit gondol, hová mehet, milyen ember? Elsőre egy nagyon kedves arcú férfit láttam borostával és hatalmas nyugalom sugárzott belőle. Másodikra egy idős szakállas őszes, öregember, Isteni fény birtokában üldögélt egykedvűen. Harmadik középkorú hölgyecske tele kedvességgel és örömmel, bár nem a külsejéből sugárzott inkább belülről, de mintha a legboldogabb ember lenne a földön. Mintha minden ember tökéletes lenne és isteni bölcsesség és öröm sugározna belőle. Milyen jó cuccot kevertek megint a reggeli teámba gondoltam.

Gyönyörű a világ, amikor minden ember megvilágosodott bölcs, isteni lény, akiből sugárzik a fény és az odafigyelés szeretete minden létezőre. Mindenhonnan, az emberekből, a tárgyakból is végtelen béke és boldogság árad. Mindezért semmit sem kell tenni, nincs technika, ami fenn tartaná vagy életre keltené az élményt. Velem nem történt semmi, viszont a világgal igen, nem bennem van a változás, hanem a világban. Nem veszíthetem el, mert nem tőlem függ nem velem kapcsolatos.

A valódi boldogság sosem tárgyak vagy események váltják ki, vagy önmagától van, vagy csak viszonyítási alapunk változik. Legtöbben a saját helyzetükből határozzák meg önmagukat a világban. Attól gazdagok vagy szegények, hogy a környezetükhöz képest mivel rendelkeznek. Sajnos ebben benne van a birtoklás és elkülönülés illúziója. Mindennel kapcsoltban vagy! Anyagiakban nem így működik első ránézésre, de menj tovább a tapasztalásaid mélyére és fedezd fel te, hogy igaz-e?

Egy Valódi boldog napot kívánok mindenkinek!

A gondolatok nélküli állapot

gondolatnélküliA gondolatok nélküli állapot elérése gondolatokkal lehetetlen. Akkor hogyan? Egyetlen  eszköz a fejünkben a gondolkodás? Vagy lehet, hogy más is rendelkezésünkre áll, csak a sok gondolat és velük való foglalkozás eltakarta eddig? Bárki képes felfedezni rejtett képességeit, ha elhatározza és energiát fektet bele. Nem misztikumról beszélek, hanem egyszerű megtanulható képességről.

Példa

A fejünk néha olyan mint egy szoba, például egy ház nappalija, ami tele van tárgyakkal, amik gyarapodnak, cserélődnek, elhasználódnak. Eddig mindig ezek a tárgyak kötötték le a figyelmünket. Nem is volt más amivel foglalkozhattunk. Nem találtunk mást, mert nem kerestük, csak azzal törődtünk ami szembeötlő volt (ezek jelentik a gondolatokat a példában). De ha ellazulunk és eddigi megszokott hozzáállásunkat képesek vagyunk elengedni, csak létezni és szemlélni, felfedezni mindent a nappaliban, akkor olyan történhet ami eddig még nem. Besüt a nap az ablakon és ez a fény betölti a szobát. A szoba terét érzékeljük, ez lesz szemlélődésünk tárgya, a gondolatok helyett maga a fény, a tér, a hangulat,  amiben minden más képes megjelenni. Együtt az egész alkotta képet tapasztaljuk nem csak részleteket. Egyik sem húz be vagy foglalkoztat jobban mint a többi.

Nem erőlködés, inkább egy könnyűség ez tapasztalni. Ahhoz hasonlít, mintha eddig cipeltünk volna terheket és most letettük volna. Vajon ez lenne a cél, amit el kell érni? Nem, de egy lehetőség, amivel azután könnyebb. Olyan mint olvasni megtanulni, nem ez az élet célja de sokkal könnyebb ezzel a tudással. Nélküle is lehet élni, de gazdagabbak vagyunk vele. Pont ilyen,  ha a zavaró gondolatok világán túl is megtapasztaljuk önmagunkat.

Tévhit

A gondolatok megállításának megpróbálására nem buzdítanék senkit. Nem ezt kell elérni. Nem erről beszéltem eddig. A gondolatokkal való foglalkozás újabb gondolatokat szül. Minek a gondolatokkal foglalkozni, ha nem őket akarjuk, hanem ami mögöttük van? Ha a fény érdekel, ne az árnyékokat próbáljuk megfogni. Hanem forduljunk a fény felé. A tudatosság terében időzve, a gondolatok csak apró majmok egy ezer kilométer hosszú hegységben. Így aki megszüntetni, megállítani szeretné őket, az a majmok kergetése közben nem látja  a hegyet, ami sokkal hatalmasabb annál hogy gondot okozzanak benne eme apró majmok.

Melyik vagy te valójában az ugráló majmok vagy a hegy? Amivel sokat foglalkozol ezek közül, azzal azonosítod magad idővel, tehát olyanná válsz.

Az illúzió tápláléka

Az illúzió világát három dolog táplálja. Valójában te is táplálod ezzel a három dologgal, egészen addig, amíg nem teszel ellene. Az illúzió világa három dolgot szeretne belőled kikényszeríteni. Mindhárom egy érzelmi kosár, ami kibontható további érzelmekké. Ezek mind fogva tartanak, irányítanak, ezáltal elfedve előled a lehetőséget, hogy önmagad légy.

  1. Az első a harag, továbbá, ellenszenv, stressz, aggodalom, amiből gőg és büszkeség is kialakulhat.
  2. A második a vágyakozás, ami az álmodozás, kötődés, ragaszkodás, tárgyak, emberek vagy bármi felé, később irigység fukarság is lehet.
  3. A harmadik, hogy közömbös legyél és érzéketlen, ne foglalkoztasson semmi és ne érdekeljen semmi igazán.

Ez a három dolog táplálja az illúziót, amit az emberek tartanak életben, ilyen és hasonló érzelmeikkel. Döntsd el te, hogy te is közéjük akarsz e állni? Táplálni szeretnéd a tudatlanság fátylát, amiben vakon tévelygők élnek, vagy megvonod táplálékát az illúziónak, ami sok embert rabul ejt. Így gyémánttá válsz, ami széttöri a torz és színes mázát az illúzióknak. A gyémánt maga a tudatosság, amivel saját életed érzékeled, tapasztalod és nem engeded bele a tudatlan cselevések halmazába.

Az öt színű fény

azotszinufenyAz öt színű fény természetesen sugárzik belőlünk emberekből. Eredendő szellemünk fényei ezek és ők alkotják szívünk és tudatunk szerkezetét amiből tetteink születnek. Ha némely színt nem engedünk át magunkon, akkor tompul és sötétedik, megszűnik a teljesség tisztasága. Csak az ego lehet az ami ragaszkodásával kötödéseivel és hamis elképzeléseivel képes ezeket a színeket torzítani. Önmagunkról alkotott képünk már egy ilyen torzítás. Ha képesek vagyunk megengedni és átengedni magunkon azt, ami eredeti valónk akkor sokkal tisztábban tapasztaljuk önmagunkat. A valódi önmagunk nem játsza el, hogy például kedves ha épp kedvesnek akar tűnni, hanem önmaga a forrása minden kedvességnek.

Ha eredendő természetünk nem engedjük megnyilvánulni, akkor lehetünk és maradunk is az a személy akinek a hétköznapokban képzeljük magunkat, aki szerepeket vállal és játszik el, önmagát képzeli valakinek a mert megteremti magát olyannak amilyennek tudja a tetteivel és gondolataival. Ilyenkor az önvaló fényei csak erők maradnak és akkor nyilvánulnak meg, amikor már annyira eltávolodtunk tőlük, hogy az fájdalmat okoz. Ilyen megnyilvánulás a harag ami taszít valamit, a kötődés tárgyakhoz ami ragaszkodik, vagy a teljes közömbösség ami eltompít és élettelenné tesz. Ezeket zavaró érzelmeknek nevezhetjük, de valójában a viharban eltéved hajónak jelzőfények a partról. Csak hazavezetni szándékoznak minket.

Miért ne lehetnél valaki aki megszabadult önmaga elképzeléseiből, aki több annál, mint amit önmagáról gondolni képes. Nem kell megértened önmagad, amíg nem élted meg. Előtte ne próbáld megérteni és megfogalmazni ki vagy. Engedd magad túl a korlátaidon és figyeld ki vagy amikor túlmész azon a képen amit eddig magadról hittél! Mert akkor nem lehetsz az aki voltál, hiszen túlmentél rajta. Majd menj túl ismét és ismét, hogy megtapasztald nem csak a szereplő vagy hanem a rendező is ebben a “filmben”!

A nyugalom lelassítja majd megszünteti az idő múlását, nem kell sietni, sem törekedni, nincs nyomasztás és feladat. Szemlélheted a világot ahogy önmagát éli, nem nyel el saját apró történeted hanem az egészben lebegve tapasztalója lehetsz a történetednek. Nagyon kellemes átélni a határtalan biztonságot, amiben a derű felbukkan, átölel és kiterjeszt.  Ez a kezdete az életnek amiben élve mindenki elindulhat az útján.

Meditációs térkép

meditation_map_

Meglehet, hogy némi magyarázatot igényelne ez a térkép, most mégsem szánok ide több információt, később biztosan lesz még erről szó. Addig értelmezhetjük a geometriát, a mondatok helyett. Néhány év munkájába tellett mire összeállt ez az ábra és nem biztos, hogy nem fog változni még.

Ha érezni tudnánk!

_szabadKi vagy te valójában? Ha nem külalakod , neved, szokásaid , múltad, munkád, hobbid vagy? Mindaz aminek hisszük magunkat, leginkább nem mi vagyunk. Legtöbb válasz erre a kérdésre, csak a külsőségekről szól vagy az eseményekről a múltból. A lényeget amiből minden ered nem vesszük észre a külső máz miatt. Belefeledkezve az életünk sodrásába észrevétlenül azonosultunk azzal a személlyel, ami kialakult az idők során belőlünk.  Valójában belül sokkal többek vagyunk ennél.  Jelen énünk felfogni sem képes milyen lehetőségeink vannak az életben, ha kifejlesztjük őket. Ilyen képesség túllátni a homályon a valóság felé, ilyen képesség az őszinteség, ilyen képesség az érezni tudás és  a szeretet.

Azt hisszük, hogy képesek vagyunk érezni, vagy őszintének lenni, de valójában nem. A múltunk mintáit vagyunk képesek feleleveníteni magunkban, jót és rosszat vagyunk képesek érezni, ami valójában nem is érzés. Nincs jó vagy rossz, amit érezni lehetne. Amit ilyenkor érzünk az a gondolataink következménye által létezik. Leszűkítjük az érzeteinket két végletre. Nem a valódi érzetet érezzük csak amit mi gondolunk róla. A sokszínűség helyett, csak jó vagy rosszra redukáltuk az érzéseink tágas világát. Aki nem fejleszti ki a valódi érzetek világát, annak nincs ilyen. Aki nem fejleszti ki az őszinteséget, annak nincs ilyen. Maguktól ezek a képességek nincsenek, mert az ego veszi birtokba észrevétlen.

Van egy képesség, amivel el lehet kezdeni önmagad visszaszerzését. Ez a figyelem és az érzet keveréke, amivel tapasztalod azt a pillanatot, amiben éppen vagy most, amikor ezt a betűt olvasod. Csak érezd magad. Semmit ne tégy, ne változtass csak légy tudatában annak, amit érzel, de ne fogalmazd meg milyen amit érzel. Mihelyst megfogalmazod már leszűkítetted és bezártad. Hagyd szabadon, engedd meg magadnak ezt az apró szabadságot. Ne tégy semmit, de ezt minden erőddel engedd meg magadnak. Képes leszel ilyenkor érezni olyat, amit mindig is érezhettél csak azonnal megmagyaráztad magadnak mi az és elfedted ezáltal a címkével, amit ráragasztottál. Ne címkézz csak legyél. Ez az ami kifejleszti benned azt, hogy elindulj valami olyan úton, ami valódi és visz is valahová.

De ne gondold, hogy ez lesz a célod, amit el kell érned, mert ez is egy címke. Csak csináld, minősítés nélkül, türelemmel és hagyd, hogy önmagad érzete utat nyisson számodra. Mindig érezz és élj! Sose feledd hogy szabad vagy és éld is ezt át, mert csak tudni kevés, ha nem érzed! Ne csak gondolkodj magadról, hanem érezd is magad. Érezd magadban az életet, amit nem megérteni kell, hanem érezni minden pillanatban. Ha így teszel, lassan fejlődik benned valami ami valódibb válasz az eddigieknél arra, hogy ki vagy te valójában.

Hajlandó vagy elhagyni a barlangot?

Nem az a kérdés, hogy létezik-e egy olyan valóság, amiből most semmit sem látsz, hanem az, hogy hajlandó vagy-e megismerni? Platón ismert hasonlatára építve, képes vagy-e elhatározni magad, hogy ledobd láncaid és kimenj a megszokott barlangodból, amiben eddigi életed élted le. Mindegy, hogy kellemes, kényelmes vagy szenvedős, de tiéd, megszoktad, kötődsz hozzá, szinte szereted is. De csak azért, mert nem láttál ennél többet. Az emberek miért nem nevezik kedvenc ételüknek azt, amit még meg sem kóstoltak? Mert nem ismerik, de miután megismerték még lehet a kedvencük. Minél többet látunk a világból, annál szabadabbak tudnak lenni az elképzeléseink, mert nem korlátolt környezetből erednek. A korlátolt környezet a barlang, amiben mindenki él, kivéve ha erőfeszítéseket tett elhagyni azt.  A kötődés az eddigi életfelfogásunkhoz már kialakult. Vegyük csak észre, már kötődünk az elveinkhez, hitünkhöz, gondolatainkhoz. De vajon mersz-e , akarsz-e ettől a kötődéstől megszabadulni? Ha egyáltalán képes vagy észrevenni. Meg mered-e tagadni az eddigi valóságod egy valódibb valóságért? El mered-e hagyni eddigi önmagad és énképed egy olyanért, amit még nem ismersz. Nem tudod jobb lesz-e vagy rosszabb, csak a bizonytalanságod érzed.

Sundoor 01Az újtól nem kell félni, csak az éned fél, aki úgy érzi, veszíthet valamit, és veszíthet is, de csak olyat, ami eddig láncaid voltak, amik visszatartottak. Sajnos kötődsz a láncaidhoz, mert biztonságod ad a korlátoltság, hiszen kiszámítható, az eddigi személyed ebből táplálkozik. Az új személyiséged, ha vagy elég bátor elindulni a megismerés útján, sokkal teljesebb és kiegyensúlyozottabb lehet. De cserébe oda kell adnod a régit, a korlátaival együtt. Ilyenkor jó lenne egy ígéret vagy biztosíték, hogy az új jobb lesz. Ezt nem adhatja meg neked senki. Ha meg is próbálnám, nem hinnéd el. Mert önmagad miatt, érdek nélkül kell meghoznod a döntést, hogy változni akarsz. Különben csak eljátszod az egészet a régi éned színfalai mögött.

A  felébredés csak a tiéd lehet, ahogy a megvalósítása is. Minden jelzőtábla csak emlékeztet és lehetőséget ad arra, hogy valóban merj változni. Sokan akarnak fejlődni és jobbak lenni, de közben nem mernek változni. Ha a szokásinkat meg akarjuk tartani, de emellett változni, akkor az nem változás. Pont azt kell megváltoztatni, amit már annyira megszoktunk és nehéz feladni. Nem kell viszont mindent feladni. A helyes irány fontos, ne essünk végletekbe sem.

Amikor megengeded magadnak, hogy felszámold eddigi éned egy szabadabbért cserébe, először könnyűség jár körbe, majd fellélegzel, nagy sóhajtás után azt érzed, hogy miért nem tetted már korábban, hiszen eddig mintha barlangban éltél volna, nem láttad azt a sok értékes élményt, ami nap mint nap veled van. Kinyílik a világ tele új lehetőségekkel, amik eddig csak arra vártak, hogy készen állj meglépni a változást. Az elengedéssel nem kevesebbnek érzed magad, hanem határtalanul többnek. Nem marad régi énedből csak egy tiszta szándék, ami vezetni fog a megismerésben egyre magasabbra,  egyre fényesebb, tisztább tudat felé. Csak akkor fogsz megállni, amikor újra félni kezdesz valami miatt, amihez még kötődsz.

A kötődést ne értsük félre, ha például a párunkhoz vagy egy családtagunkhoz olyan kötődést érzünk, amit nem akarunk megszakítani, akkor nem is szükséges. Nem erről van szó.

Ez az út valójában a legkönnyebb út, csak addig lehet nehéz, amíg megismerjük a járást rajta.

Viszont ha észrevesszük, hogy a párunkhoz vagy a családtagunkhoz való kötődés mennyire befolyásol és szűk látókörűvé tesz, akkor felismerhetjük, hogy nem a párunkat kell elengedni, hanem azt a kötődést amivel fogva tartjuk őt. Akit lánccal tartunk fogva, az úgyis szabadulni vágyik, akit szabadon tartunk, úgyis visszatér oda, ahol nem korlátozzák. Ezek csak példák, nem örök érvényű igazságok. A lényeget próbálják sejtetni. Ha érted, miről írtam, akkor úgyis mindent megteszel majd azért, hogy ki gyere a barlangból. Segítséget akartam nyújtani, hogy amikor ezt teszed a belső elhatározás és nyitottság legtisztább fénye legyen veled!

Ha úgy érzed ez az írás nem neked szólt, akkor szólt igazán neked, de még várni akarsz egy későbbi pillanatra. Félsz elveszíteni a kötöttséged önmagadhoz, könnyebb neked a láncokkal.

Mindig van tovább, ha felébredtél éned börtönéből, ébredj fel a szabadág börtönéből is, és aztán a felébredés börtönét is hagyd el. Ha százszor megéled még a felébredést, akkor mondhatod, hogy porszemnyi élményed van arról , mi a valósághoz vezető út.

 

Platón Barlanghasonlata:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Barlanghasonlat

 

Végletek

Ha a boldogság végtelen, akkor viszont a szomorúság is végtelen kell legyen, hiszen egymás hiányából fakad függőségük és örök kapcsolatuk. Nem tudom röviden bizonyítani ennek okát, és nem is motivál semmi erő arra, hogy megtegyem. Tapasztalatból eredő ténynek tekintem, mert fél állapot mindkettő. A szomorúságot aki tapasztalta és nem ragadt bele, ismerheti mulandóságát. A boldogságot aki tapasztalta, de nem minden pillanatban melengeti jelenléte, szintén ismerheti változékonyságát. Hosszú idő óta megy a játék kettejük között, de csak annak az embernek lehetnek ilyen tapasztalatai, aki nem látta még a színfalak mögött rejlő valóságot az eredetéről  ennek a kettő tényezőnek. Forrásaik, ahonnan erednek, az egy. Ezt hívom valódi boldogságnak vagy Derűnek. A valóság szó is illik rá, mert már független a személy által átitatott nézőpontok szennyeződéseitől, túl van a kettőség illúzióján. Ha Létezésünk érzékelését képesek vagyunk abba a forrásba helyezni, ahol a szomorúság és boldogság egyek még, akkor láthatjuk eredeti természetét a derűnek, ami sosem múlik, mert sosem keletkezett, mindig jelen van amíg a tudat képes összekapcsolni a nézőpont nélküli érzékeléssel. A nézőpont az, ami képes elhomályosítani ennek az érzékelését. Nevezhető személynek, egónak vagy bárminek, ami az egyént elkülönítve tapasztalja a környezetétől, világától.

Nincs módszer ennek az elsajátításához, illetve van, de engedjük el mind, mert minden módszer hátráltat annak az elérésében, amit nem kell elérni. Hiszen mindig is jelen van, csak fel kell ismerni és érezni a mindent alkotó erők között. Végy egy nagy lélegzetet és amíg kifújod a levegőt, addig érezd át, mert nem szükséges több idő a megvalósításhoz. Minden más gondolat csak elterel a valóditól.

Mindentől meg kell válnod ahhoz, hogy ezt megtapasztald; viszont ha megtaláltad a forrást minden érzelem és érzet részed lehet, nem kell utána megválnod semmitől, mert a középpont köré rendeződve már nem hitetik el önállóságukat és kizárólagosságukat. Így a semmiért cserébe a mindent kapod. Csak egy felismerés szükséges hozzá, amiben mindentől függetlenné válsz és az egységbe kapcsolódik tudatod.

Nem te létezel, hanem a tudatod. Nem a test vagy, hanem a pillanat, amit átélsz. Minden, amit ezen kívül tapasztalsz, az is ennek eredménye. Ha tudatában vagy ennek a felismerésnek, akkor tudsz változtatni és élni, amúgy csak kiszámolható folyamatok eredménye vagy. Nem birtoklod a szabadságot. A szabadság nem más, mint a létezésed eredménye. Sokan hiszik, hogy szabadok, de valójában személyiségük börtönéből jelentik ki ezt. A valódi szabadság a tudat kivirágzásának eredménye. Nem kell hozzá más, mint tudatosságban megmártani a folyamatokat, amik végbemennek az életünkben. Felismerés és ráeszmélés a valóságra, amiben felülről  látjuk életünk eseményeit és nem mozgatnak a zavaró érzelmek, zavaró gondolatok. Ezek után következik a szabadság. Mindenkinek van ilyen képessége, ha kifejleszti. Ha nem ezzel azonosulsz, akkor mindig csak egy részletét látod a világnak. Pedig a teljesség most történik, épp ebben a pillanatban.

Meditálva elérni

PrintSokan nevezik módszerüket meditációnak, mégis rengeteg mindent takarhat ez a szó ahhoz, hogy értsük mit is csinál valójában. Megkísérlem a lényegének megfogalmazását, ami független attól, hogy milyen módszert alkalmazunk, vagy melyik stílust követjük. Hiszen valójában mindig az emberről, tudatról, szellemről, gondolatokról vagy gondolatmentességről, van szó. A sok módszerből mindenki választhat kedve szerint, de még ha céljaik különbözni is látszanak, helyes út egy létezik, sok megközelítéssel és megnevezéssel. Természetesen most gondolhatja az olvasó, hogy biztosan azt gondolom, hogy az én módszerem a helyes út. Ez nem így van. Nem gondolkodom erről. Könnyebb ilyen gondolatok nélkül.

A lényeg megvilágítása egyszerű. Aki meditációját befejezve ugyanolyan emberként áll fel üléséből, az nem meditált. Ha egy új ember áll fel üléséből, aki több lett a gyakorlat által, arról már érdemes beszélni, vagy írni. Azért, hogy ne vesszük el a fellebbenő élmények halmazában, nézzük azt, ami valóban fontos és használható eredményességünk felmérésére.

Három szintet különböztetünk meg, hatását tekintve melyik szinten jön létre a változás. Ez három fokozat is egyben

  1. Az első a gondolkodás szintje, ahol a megértések születnek helyes gondolkodás által. Elméletek kelnek életre vagy törlődnek ki, esetleg átalakulhatnak ezen a szinten. Meg is szűnhet a gondolkodás, az elmei aktivitás, nagy csendre és békére váltva. Megérthetjük a létezést, vagy életünk értelmét.
  2. A második az érzelmek szintje. Ez már igen hatásos, hiszen meditációban képesekké válunk más érzelmekkel felkelni az ülésből mint amivel leültünk. Például szomorúságot boldogsággá alakítani vagy haragot békévé. Ez természetesen nem véletlenszerűen zajlik hanem tudatosan irányított folyamat. Nagyon jó érzés ezen a szinten gyakorolni, mert rendelkezésünkre állnak valódi átélhető érzelmek. A zavaró érzelmekből könnyen kihátrálunk, így egyre nagyobb szabadsággal rendelkezünk.
  3. Harmadik amikor a test is változni képes. A meditáció által testi érzetek jelennek meg. Ezek lehetnek könnyűség, melegség, vibrálás, áttetszőség, fénylés stb. A lényeg hogy olyan tudati-érzelmi folyamatot visz végbe a gyakorló, hogy a fizikai testén is megjelenik a hatás. Ezt a három közül a legmagasabb szint. Valójában ez az alap, itt kezdődik a lényeg. Testi érzetek nélkül nem igazi a megvalósítás, mert nem hat a teljes emberre, csak egy részére, így könnyen el is múlik.

A három szint összeköttetésben van, ha az egyik szintet meghaladtuk, átkerülünk a következőbe.

Kezdetben, bármelyik a három szinten eredménynek mondható, de később minden megvalósítás mindhárom szintet át kell hogy hassa, különben megakadunk. Ebből következik, hogy igazából minden meditáció három szinten meg végbe, három szinten is kell felkészülni rá és dolgozni benne. Kezdetben furcsának tűnhet de a test is fontos, hogy fel legyen készítve a gyakorlásra. Azok a meditációk, amik az érzelmek elcsendesítésére irányulnak, látható, hogy csak egy részletével foglalkoznak még a teljességnek. Nem lebecsülendőek, csak érdemes tudni, hogy nem ez a vég-cél. Tehát akik a helyes gyakorlás útján járnak, nagy körültekintéssel teszik rendbe a testüket, érzelmeiket, és elméiket a gyakorláshoz. Ilyen körültekintő hozzáállás meg fogja hozni az eredményét. Ez a tudás segít elkerülni a szétszórtságot, tompaságot és a “mozit”.

Könnyed Boldogság az áramlásban

Ha valakinek arról beszéltem, hogy a boldogság elérése milyen könnyű, szinte magától van jelen és nem kell semmilyen erőfeszítéseket tenni érte, akkor legtöbbször falakba ütköztem. Nem mindenki gondolta így. Viszont a sok mondatnak mégis volt értelme, mert hallottam már vissza,  más megfogalmazásban hasonló mondatokat. Tehát mikor beérik valakiben akkor ő is így tapasztalja. Ezzel kapcsolatban írtam ezúttal egy kis útmutatót.

A áramlás szó helyett szívesebben használnám az azonosulást, de most mégsem teszem. A címből adódóan szeretném ezt a három szót definiálni.

Könnyednek lenni, annyit tesz mint erőfeszítés nélkül mozgásban lenni, elérni vagy megvalósítani, tehát aktívnak maradni, de nem megfeszülni. Sétálás közben is halad az ember és közben mást is tud csinálni. Rohanás közben már megfeszül a cél érdekében, így nem maradhat könnyed. A vitorláshajó könnyed, mert a szél viszi, nem erőlködik. A léghajó ha emelkedni akar elég a súlyokat kidobni. Ahogy a tiszta személyiség eléréséhez sem kell semmit tenni csak elengedni a terheket a hamis szerepeket. Az érzést felszabadultság, felemelkedés és könnyű szív jellemzi. Ezért mondom, hogy nem nehéz ezzel a módszerrel elérni semmit. Mert magától történik, ha nem állunk ellen tudattalan részeinkkel.

Boldogság alatt azt értem, amikor lelkes tiszta életöröm izzik, különösebb kiváltó ok nélkül. Magától való, mert ha oka van, akkor ahhoz kötött az élettartalma. Ez a boldogság nem egyenlő azzal, amit hétköznapi értelemben a nagyobb örömök halmazának tekintünk. Nem összege, időben egymás után következő szerencsés örömteli eseményeknek sorozatának. Még az is lehet, hogy létezik olyan ember, aki nem tapasztalta azt a Boldogságot amiről írok. Mert egyik jellemzője, hogy örökké jelen van, kisebb vagy nagyobb intenzitásban. Van egy kiváltó oka létrejöttének, de ez csak annyi mintha rádöbbennénk, hogy a fény hordozza, ami mindig is itt volt csak nem láttuk, mert a formákat néztük a fényben és nem a fényt. Valójában más oka nincs a jelenlétének. Minden anyaghoz, tárgyhoz, személyhez, eseményhez kötött boldogság, nem az amiről beszélek. Amiről beszélek az Eredendő Boldogság ami a létezésből ered. Magam sem értem pontosan, de tapasztalni van szerencsém.

Az Áramlás meghatározása fizikai értelemben egy mederben vagy csőben, folyadék vagy gáz haladását jelenti. belsejében sebesség változás és súrlódás jön létre, de mondhatjuk, hogy akadálytalan a mozgás, a formában amiben halad. Filozófiai értelemben is ugyanezt értem áramlás alatt. A külvilág a meder és a belső világ a folyó! Ez is önmagát fenntartó természetes és könnyed aktivitás. Aki életét az áramlásba helyezi, akadálytalanná válik és megérkezik oda ahová a meder vitte. Nem feltétlen a céljához! A világegyetem, a természet a meder, amiben az ember áramolhat. Szeretném kihangsúlyozni, hogy az áralmás alatt nem egy megvalósítandó célt értek, hanem egy lehetőséget, ami segítség lehet sokszor az életben. De folyton áramolni nem szükséges az embernek, hiszen nem növény. Testét tekintve nem csak folyadékokból áll, hanem csontból és izomból is. Az akaratot nem is említve! A helyzetekben néha ellenállni vagy irányítani szükséges, nem csak elfogadni. Később erről is írok majd, most nem tartozik ide.

Két tulajdonsága van az Áramlásnak:
  1. Önmagának teljesen alkalmazkodóvá tétele minden helyzetre, saját irányainak felolvasztása, megadni, engedni, hagyni, alakulni. Megfoghatatlan, ezáltal akadálymentes hozzáállás a jelenségekhez. Önmegadó, mindig azonosulva megadja magát a jelennek. Csak azoknak az erőknek enged, ami épp jelen van így saját erejét nem használja, de pont ebből nyeri erejét, hogy nem használ erőt és így is mozgásban van.
  2. Mindent elfogad mindennel azonosul mindennel egy, semmitől nem különbözik vagy válik el, nincs jellege vagy iránya, mert minden irány önmaga lesz. Mindennel egyet ért és mindent magába foglal válogatás nélkül. Egybeforr a létezés személytelen oldalával és az összes személyessel is.

Valójában ez a két tulajdonság is szinte egy!

Akik problémákkal szembesülnek az élet színterén azok az áramlással, ha könnyeden tudják művelni, elérhetik az ok nélküli Boldogságot. Hiszen minden lehet forma, cső és meder, ha mi magunk vagyunk a folyadék vagy a gáz, ami benne áramlik. Semmit nem kell tenni azért, hogy áramoljunk. A világ magától is működik, mi csak apró részletei vagyunk ami keringhet benne. A könnyedségért nem lehet erőfeszítésekkel menni. Az erdők és tavak maguktól szépek, nem kell tenni érte semmit csak észrevenni. Minden megy a maga útján és nem áll meg, ha mi meghalunk vagy megszületünk benne. Nem is függ tőlünk, ezen a szinten. Úgy vagyunk porszemei a hatalmas világnak, hogy ugyanúgy részei vagyunk, mint minden más és az egész szempontjából, mi is a minden vagyunk benne. Lényegünk azonos mert a létezésben gyökeredzik. A boldogság nem célunk, hanem tulajdonságunk. Miközben “felnőttünk” elveszítettük, de nem végleg.

Akik nem érzik, sok erőfeszítést tehettek azért hogy elveszítsék, így mentesültek tőle. De a visszaszerzésének módszere és ideje, egyetlen pillanatban van elrejtve a szemük elől. Aki nagy elhatározásokkal a Boldogság nyomába ered, nem fogja elérni. Mindaz aki el akarja érni és ezért könnyedséget nélkülözve munkába kezd, nem fogja elérni. Mindaz aki megakad a medrében, még nem képes folyni, mint a víz és kikerülni a köveket, ezért nem fogja a könnyedséget elérni. Így aki a boldogságot keresi már tudja, hogy semmit sem kell tenni és elérni. Nincs hova megérkezni, mert mindaz amire vágyik, épp most történik. Látom magam kívülről ahogy ezt mondom és arra is emlékszem, amikor én hallottam hasonlót mástól. Nem mindig ilyenkor válik valóra bennünk, hanem amikor beérik. Ehhez kinek sok hiányzik, kinek talán ezek a sorok is elegendőek. Vagy már túl van rajta. De a lényeg változatlan marad, ha megértjük, ha nem. Az észt meghaladó tudást nem én találtam ki. Én csak buzdítalak rá, de csak ha érted miről beszélek. Mert meghaladni valamit, nem azt jelenti hogy elvetni. Hanem tovább menni a korlátain, de nem elveszíteni, hanem belefoglalni egy nagyobb tágabb meglátásba.

Kívánom neked a könnyed Boldogságot!

Elengedés a gyakorlatban

Elengedni annyi erőfeszítés, mint valamit megfogni. Illetve még annyi sincs. Ha a fizikai értelemben nézzük a kérdést és példánk tárgya egy pohár víz, akkor megfogni és elengedni nem művészet, hanem hétköznapi dolog minden különlegességet mellőzve. Ha viszont az érzelmek és gondolatok szintjén vizsgáljuk a kérdést, akkor már nem ilyen hétköznapi a tudás, amivel képesek vagyunk elengedni. Alapvetően azt gondolom, hogy az ember működéséhez mindhárom szinten elengedhetetlen, hogy képes legyen valamit megfogni, megismerni, megvizsgálni és elengedni, tovább haladni szabad akaratából. Ez a bejegyzés azért készült, mert nem így van az emberekkel jelenleg. Amilyen könnyen elenged a kezével valamit, ahhoz képest érzelmeivel nehezen képes megtenni, néha csak keserves módon és hosszú idő elteltével. Miért nem lehet egy döntés kérdése ez is? Ha valami fáj és nem jó, ne cipeljük! Miért nem dönthet az ember az érzései felett? A válasz az, hogy dönthet. Miért ne dönthetne? Csak nem tanulta meg. Ahogy gyerekkorban megtanuljuk az ujjainkat használni, úgy kellene serdülő korban megtanulni az érzelmeinket használni. Míg az egyikre láthattunk példát a másikra kevésbé. Nem volt kitől elsajátítani, mert csak kevesen tudták megvalósítani ezt a képességet. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ennek semmi köze sincs az érzelem mentességhez, elnyomásához vagy hasonlóhoz. Ez teljesen más, az érett embereknek a képessége, amit manapság csak idős korban szereznek meg, vagy akkor se. Le lehet nélküle élni az életet, nem kérdés, de egész más minőségű életet élhetünk ha birtokoljuk ezt a képességet.

Több rendszer is tartalmazza a zavaró érzelmektől való mentesség elérését mint módszer. Alapvető mozgató ereje az embernek a vágy és kötődés. Azt hihetnénk, hogy ha kivesszük az emberből meg is szűnik embernek lenni. Ez igaz is, mert nem kivenni kell belőle. Nem lehet kivenni, de nem is kellene úgy működnie ahogy most. Tekintsünk rá úgy, mint a helyes működés hiányában – amit nem sajátított még el – eltorzult, beszennyeződött és tartalék üzemmód. Kényszeresen figyelmeztet a hiba kiküszöbölésére. Mindaddig ilyen marad amíg helyre nem állítjuk az egészséges állapotát. Addig ez egy motiváló erő ami serkent a helyes működés megvalósítására. Sajnos van akit egy életen át csak serkent. Pedig az élet ott kezdődik amikor az ember Testileg Érzelmileg és Szellemileg is egészséges. Amíg ez nincs, addig csak vegetálás van és törekvés a javulás felé. Ahoz hogy az elengedést valóban megvalósítjuk, kevés az elmélet. Alkalmazni kell tudni a gyakorlatban is. Eleinte apró dolgokon majd fokozatosan mindenen.

Gyakorlatban

Általában ott rontható el az elengedés megvalósítása, mikor nem vesszük figyelembe, hogy minden erőfeszítés, ami a tárgyával kapcsolatos az csak nehezíti a dolgot. A “ne gondoljuk rá”-ban, benne van a rá-utalás vagyis a felelevenítése és felerősítése. Amit épp elengedni akarunk az nem foglalható a gyakorlatba, amivel elengedjük. Ez minden módszert kizár, ami akár csak említés szintjén is de megjeleníti az elengedés tárgyát. Valójában nem a tárgyal (vagy fogalom vagy bármi) van a problémánk hanem a hozzá kapcsolódó viszonyunkkal. A viszony az, ami Valójában zavart és kötődést alakít ki. Viszont a kötődés tárgyába látjuk az elengedhetetlen köteléket. Mintha össze lenne kötve a kettő. Két fajta megvalósítás lehetséges, a részleges, amit helyettesítésnek hívunk és a teljes amit felismerésnek.

Helyettesítés

Az első hasznos segítség ha a fent leírtak fényében az elengedni kívánt dolog helyébe helyezünk valami mást és figyelmünket arra fordítva, a nem kívánt dolog helyett csak az általunk választott dologgal foglalkozunk. Ez a megoldás segít, de nem oldja meg a folytonos kötödést mint tulajdonságunkat. Ha ezt válasszuk minden újabb helyzetben újra végig kell csinálni ahányszor csak zavaróvá válik valamivel a megkötő kapcsolatunk. Nem tökéletes megoldás viszont gyors.

Felismerés

Második segítség amikor nem a kötődés tárgyának helyettesítésével foglalkozunk, mint az első esetben, hanem a viszonnyal ami a kapcsolódást kialakítja. Képesnek kell látnunk a múltat amiben létrehoztuk az érzelmi köteléket. Képesnek kell látnunk, hogy a múltban történt egy régebbi személyiségünkkel amikor ezt kialakítottuk. A legfontosabb pedig az hogy képesek legyünk felismerni, hogy mi magunk hoztuk létre a köteléket. Kis százalékban léteznek ösztönös kötelékek is, amit nem érzünk teljesen magunkénak, de ezt most hagyjuk, mennyiség tekintetében sokkal kevesebbek és a módszer velük kapcsolatban is ugyanaz. A felismerés megszületik mikor megértjük a kötödésünk valódi okát. Ennek visszaigazoló jele, hogy csodálat jelenik meg bennünk. Kötődés felszámolása megkönnyebbüléssel és alapvető egyszerű csodálattal tölt el, amiben mosolyogva szemléljük tovább a helyzeteket, amik ugyanúgy működnek eztán is külsőleg, de mi már szándékosan nem alakítunk ki olyan kötődést velük mint azelőtt. Mindaz amit birtokoltunk vagy úgy véltünk hogy birtoklunk más színben jelenik meg. Nem kívánunk birtokolni olyan dolgokat amit azelőtt fontosnak éreztünk.

A felismerés öt részre osztható:

  • felismered, hogy az elengedés hiányában a kötődés milyen negativitással és problémákkal jár.
  • felismered, hogy minden ember kötődések és vágyak tárháza.
  • felismered, hogy kötődés nélkül sem leszel kevesebb, így gyönyörködtet a játék, amiben már nem veszel részt, mert kívülről látod.
  • A kötődés helyett felismered, hogy van egy fontossági sorrend, ami megmutatja mivel mennyit érdemes foglalkoznod.
  • felismered az egyik mozgatórugóját az embernek, ami állandó változásra kényszeríti.

Ha mind az öt felismerést megértettük és alkalmazni is képesek vagyunk az életben, akkor egy csodás képességre tettünk szert, amivel megértőbbek és elfogadóbbak leszünk mások felé. Rendelkezni fogunk azzal a képességgel, hogy inspiráljunk másokat is ennek elérésére, mert megértettük a dolgok mögött megbúvó titkos hajtóerő egyszerű működését. A kötődés kialakítása és elengedése, feladatmentes élvezetté válik életünkben. Mert tudatosan leszünk képesek alkalmazni.

Archívum

Kategória