Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72285összes:
  • 27mai napon:
  • 242héten:
  • 195hónapban:
  • 0jelenleg online:

Napi szó

Naponta jövő mondatokat alkotó szavak, amiről érdemes beszélni.

A valódi célod

valodicelodAmi az életünkben valódi, mélyen a lényünk belsőjével van kapcsolatban, ami valótlan általában csak a testünkkel és a külsőségekkel kapcsolatos. A valódi célod csak olyan lehet, amit akkor is ugyanúgy követsz ha gazdag vagy, ha szegény, ha beteg, ha egészséges, ha nyomorék, ha világbajnok, ha híres, ha elfelejtett, ha szomorú, ha vidám. Mi lehet az, ami akkor is a legfontosabb az életedben ha elveszíted mindened és akkor is ha végtelen gazdagság vesz körül? A lényeg mindig változatlan attól, hogy számtalan alakban jelenhet meg körülötted.

A fölösleges dolgok mégis sok időt és figyelmet vesznek el az emberek életéből. Azt gondolják, hogy örökké élnek és mindenre lesz idejük. Ez mind egy ostoba gondolkodásmódból származik. A tudatlanságot nem kell tanulni, magától jön amikor a tiszta belső hangot elnyomjuk magunkban és a külsőségek világában csak kényeztetni akarjuk a testünket, elménket vagyis az Egónkat. Mindez úgy tűnik magától megy végbe és ha nem veszünk ezzel ellentétes irányt szándékosan, akkor nyugodtak lehetünk abban, hogy lefelé haladunk az úton a tudatlanság felé. Egy fátyol fedi mindannyiunk szemét amiben elhisszük, hogy azok vagyunk amit magunkból a társadalom szemével látunk. Nem lehet, hogy létezik másik látásmód? Nem csak a mostani világnézetek és hitek múló pillanatának mércéje létezik. Aki helyesen méri saját létezését, annak hamar körvonalazódnak a valódi célok az életében.

Nem csak a saját valódi célom válik világossá hanem a sok más emberé is. Meglehet a te célod is ismerem, pedig téged nem ismerlek, nem tudom mi a kedvenc színed és hogy milyen pózban olvasod ezt a bejegyzést. Mégis ismerlek, úgy érzem nem is kicsit. Talán jobban mint elsőre gondolnád, talán kevésbé, de valamennyire mindenképpen. Mert mindenkit az önismeret hiánya tesz tudatlanná, így boldogtalanná is. Egy jó szerelő aki már sok dolgot megszerelt az életében, ránézésre megmondja hol lehet a probléma forrása. Ha ezt nem tagadod, akkor már valószínűleg elindultál az önismereti úton, és ha szerencséd van akkor volt annyi sikered ami egyre inkább rávezetett ennek fontosságára. Egyszerűen önismeret, semmi más, csak ennyit mondok. Ne gondold, hogy egy vallás áll a hátterében a mondataimnak vagy egy filozófia mondatja velem. Semmi szándékom nincs veled. Nem akarlak meggyőzni, még azt sem akarom elérni, hogy tovább olvass. Nekem mindegy mit hiszel rólam és az ilyen bejegyzésekről. De ez csak azért van így mert ismerlek. Jól tudom ilyenkor valaki ellenkezik benned, a lényed egy része azt szeretné, hogy ez ne legyen igaz. A lényednek több része is van akik mást mondhatnak. De ez mind nem fontos, mármint, hogy éppen most mit mondanak. Inkább az a fontos, hogy ismered a lényednek ezen részeit?

A valódi célodban a lényed minden része benne kell, hogy legyen és fontos szereplője lesz. Ha ez nem így van, a célod nem helyesen választottad. Nézz utána a valódi céljaidnak, mert nem tudhatjuk ebben az életünkben mennyi időnk van a tudatlanságra és az önismeretre. Sok sikert és nagyon szép véletlenekkel teli napot kívánok ehhez! Nem tudom elmondani milyen szeretettel gondolok rád és mindenkire aki a valódi célját keresi, követi, valósítja és éli.

forrás megjelölés: az Élet!

Taijiquan szeminárium Párizsban

Ez a bejegyzés egy rövid vegyülete lesz az élmények, ami megerősített és a tudásnak, ami felébredt az elmúlt napokban Párizsban Heavenmanearth workshopon. Már több mint egy éve követem a Taiji videóit Adam Miznernek, a stabil mozgása és tartása keltette fel a figyelmem, ezért úgy döntöttem elmegyek egy szemináriumra ahol megbizonyosodhatok a saját magam.

 

paris_seminar_2018

Részemről nem kis befektetés volt ez az út, de azt kell mondjam megérte. Nagyon hasznos volt minden része az oktatásnak. Néhány dolog megerősödött bennem, néhány bizonytalan megbizonyosodott és legalább ugyanennyi új tanulnivaló tárult elém. A szemlélet miszerint erős alapokra van szükség és ezt nem elég belül érezni hanem meg is kell tapasztalni (például páros gyakorlatokban) beigazolódott. Az utóbbi években több hangsúlyt fektettem már erre, éreztem a szükségességét. Most kitárult a kapu, jó úton járok és van még hová fejlődni. Mindig egyre többet és többet mutat meg a Taiji önmagából. Ez a rész is elengedhetetlenül szükséges.

Akik arra kíváncsiak, hogy valóban két újjal el tud e dobni egy embert, a válasz igen. De ez nem csoda, van aki kicsit repül, van aki nagyot. Nincs csalás, valóban eldob és akkor állsz meg amikor tudsz. Az alapja a kényelmetlen helyzetbehozása az ellenfélnek és akkor némi erőt és képességet vegyítve messzire lehet dobni. Nem a struktúra a kulcs és nem is az erő. Tapasztalhattam magamon és nem csak a mester, hanem a tanítványai tudását is, számomra ez volt igazán meggyőző mert ez bizonyítja, hogy át is adja amit tud. Megbizonyosodtam róla, hogy olyan megvalósított belső képessége van, amilyet még eddig nem tapasztaltam. Igyekszem megtanulni én is.

Az egyensúly és a harmónia a hihetetlen lágyság és keménység helyes arányán múlik, kívül, belül, alul, felül, elől, hátul egyik és másik oldalt stb. A lényeg, hogy mindig épp a megfelelőt és épp elegendőt kell alkalmazni. Nem többet nem kevesebbet és semmiképp sem az oda nem illőt. Az előző mondatnak nincs tárgya mert az folyamatosan változik és épp csak arra igaz, ami éppen jelen van. És hogy épp mi a megfelelő azt nem lehet kiszámolni vagy gondolkodással előteremteni, a helyzet mindig a maga egyszerűségével úgyis hordozza, csak a képesség kell amivel ezt alkalmazzuk, a gondolkodásnál gyorsabban és tökéletesebben. Minden elmélet csak lassítja a folyamtatot.

A mester kedves egyszerű és pontos, nem beszél többet a dologról mint amennyi a minimum, inkább alkalmazza. Nincs semmi sallang és misztérium csak a puszta egyszerű módszer, nem engedi, hogy a tanítványok túldimenzionáljanak egy egyszerű gyakorlatot. Ez nekem nagyon szimpatikus volt, szeretem én is a cukormázat mellőzni, mert csak elfedi az egyszerűbb lényeget, a szemünk elől valami különleges fölöslegességgel.

Most gyakorlás következik és elmélyítés, ami után keresni fogom a lehetőséget, hogy újra találkozzak Adammal. Akik komolyan gondolják a Taiji képességek elsajátítását csak ajánlani tudom. Akik hozzám járnak Taijit gyakorolni még sokat fognak hallani ezekről, akik viszont nem, azoknak írtam ezt a bejegyzést.

Békés, Örömteli napokat!

Meditációval

meditAki reggelente, vagy egyéb pillanatokban meditációval fejleszti önmagát, biztosan felismerte már azt a fontos jellegét az ilyen gyakorlásnak, hogy nem léphetünk ajándék nélkül a megszentelt térbe. Egyszerűsítve, akik nem szeretik a színes megfogalmazást, nem ülhetünk le meditálni úgy, hogy nem vittünk magunkkal az aktuális hangulatunkat. De ezen felül még vihetünk mást is, tudatosan!

Mindig valamilyen hangulattal vagy szándékkal közelítünk, de ez nem minden esetben tudatos. Nekem ebben az esetben az ajándék azt jelenti, hogy viszek magammal valamit, mintha vendégségbe mennék. Mert eleinte vendégségbe megyünk, a hétköznapi tudatállapotunkból egy tágabb tudatállapotba. Aki pedig vendégségbe megy, az vihet ajándékot. Nem muszáj vinni, de lehet. Ezzel a példával azt szeretném kifejezni, hogy mennyire fontos vinni valamit a meditációba, ami tudatos. Tudom néha a problémákat visszük, de az mellett is megfér egy kis kedvesség vagy szeretet, mert nagy a tér körülöttünk.

Ajándék lehetsz te önmagad is vagy a szabad időd. Nem lesz minősítve soha, hogy mit viszel bele a szent térbe amiben alakulni, fejlődni szeretnél, viszont nem mondhatjuk azt sem, hogy nem lesz hatással a karma világában rád az amit viszel. Mert nagyon is meghatározza a meditációd ha tudatosan készülsz a belépésre már előtte és felöltöd magadra a hálát amiért gyakorolhatsz, a tisztaságot amivel megújulhatsz, a szeretetet és boldogságot amit pedig csak azért viszel, hogy  odaadd valakinek.

Ne hidd el, hogy így van, de javaslom, hogy próbáld ki. Sok múlik azon, hogy miként vélekedsz a saját gyakorlásod teréről. Megszentelt térnek hívom, mert számunkra akik ebben kívánunk fejlődni, kevés ennél szentebb tér létezik. Pontosabban itt fedezhetjük fel, hogy mindig is Egy végtelen szent térben élünk. Először talán egy reggeli meditációban tapasztaljuk meg. De később ez a valódibb valóság magába ölel mindent.

Egyszerű dolgok

Rég írtam már bejegyzést, nem tudom kik olvasnak még. Ma az egyszerű dolgokról írok, amik mindennap jelen vannak az életünkben és észre sem vesszük őket. viszont ha elveszítjük, szenvedünk miatta, amíg megvan, nem értékeljük.

Nagy dolgokra vágyunk vagy egyáltalán csak vágyunk erre vagy arra, elképzelünk lehetséges jövőt, vagy megítéljük a múltunkat, ráerőltetve egy téves meglátást. Ez mind hasztalan. Nem tudjuk helyesen megélni és rendezni az életünket így csak illúziót és magyarázatokat gyártunk. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a rossz politikus. Fölöslegesen töltjük az időt ezekkel.

Van rengeteg érték az életünkben, amit alapvetésnek veszünk, így nem becsüljük meg. Például az, hogy látunk hallunk és értünk, szeretünk. Bizonyos tetteink felett döntéseink vannak, ennek szépségét ki látja? Vettél már mély lélegzetet és átélted ahogy az oxigén feltölti testedet? Vagy csak akkor fontos, amikor a víz alól bukkansz fel légszomjjal? Akkor futhatsz, túrázhatsz felszabadultan, amikor csak akarsz. Nem kell hozzá baleset, amiben hosszú időre csak feküdni tudsz. Akkor szeretheted a családod és barátaid, amikor csak akarod! Nem kell elveszítened ahhoz, hogy erre kelljen vágynod. Bármikor megteheted! Aki halálos beteg bármit megadna még egy hónapért vagy évért, amit élve egészségesen tölthet. Nincs erre szükséged, megteheted betegség nélkül is! Csak ismerd fel! Ted szebbé az életed, szeress ha tudsz, lény megértő ha tudsz, de nem múljon el az életed úgy hogy nem veszel részt benne! Mosolyogj többet és tedd színessé a napod, dolgozz azon, hogy mások is mosolyogjanak!

A világodat te irányítod, te teszed szebbé vagy szomorúbbá. Lehet, úgy érzed nincs választásod. De a legfontosabb dolog fölött mindig van. Hogyan éled meg azt, ami történik? Ettől leszel az, aki vagy. A többi nem számít sem most sem később. Mindegy, hogy gazdagnak vagy szegénynek, szépnek vagy csúnyának tartod magad. Nem ezek számítanak, ezek a személyes illúzióid.

Valójában csak egy dolog számít, az hogyan reagálsz az eseményekre, amik veled történnek? Miért vagyok biztos ebben? Azért mert minden emberben a földön ez ami azonos függetlenül attól kiről van szó. Azok akik vakok az igazságra, azt nézik fekete vagy sárga, gazdag vagy szegény, okos vagy buta, szép vagy csúnya. Ezek csak kiindulási pontok. Azok akik látják a valóságot, azt nézik hová tartasz, mi az irányod. Mindenki halad valamerre. Semmi nem mozdulatlan. A kő elkopik, a fém rozsdásodik. Amit nem emelsz, az süllyed. Fontosabb az, hogy hová tartasz annál, mint hogy éppen most hol állsz.

Nem is marad más az emberből csak a tettei és döntései eredménye. Minden más vagyona elszáll, elfogy, átalakul. Mire emlékszel az elhunyt rokonaidból? Leginkább arra, hogy milyen ember volt, milyen tetteket és döntéseket hozott veled kapcsolatban. Rád is így fognak emlékezni vagy így fognak elfelejteni. Most még nem késő változtatni!

Tisztelet és Hála

A tiszteletet mindenki hordozza a lényének belsejében! Nevezheted a szívednek, lelkednek vagy egyébnek, de ne hordozza senki a tiszteletet és a hálát a szavaiban és a formalitásban. Csak elkopnak és eltorzulnak.

A lényünk belsejében, a hálából és a tiszteletből születnek a tettek és a szavak, majd ezen keresztül megjelenik úgyis ahol szükséges. Viszont a szavak és a formalitás nem hozza létre bennünk a tiszteletet és a hálát.

Mindenki Boldog

Sokáig hajtottam én is a boldogságnak nevezett elemeket az életemben, nem tudtam, hogy valójában amit keresek az nem más mint a szenvedés csábító ruhába bujtatott változata. Ezt az utóbbi mondatot senki nem képes megérteni, kivéve azok, akik már tapasztalták a Valódi boldogságot. Sokan élnek boldogan, de boldogságuk mégsem valódi, csupán függések következménye.

Tömeg közlekedek néha, de legtöbbször autóval járok dolgozni, mint sokan mások. Ma áttekintettem minden autóba, ki ül benne, mit gondol, hová mehet, milyen ember? Elsőre egy nagyon kedves arcú férfit láttam borostával és hatalmas nyugalom sugárzott belőle. Másodikra egy idős szakállas őszes, öregember, Isteni fény birtokában üldögélt egykedvűen. Harmadik középkorú hölgyecske tele kedvességgel és örömmel, bár nem a külsejéből sugárzott inkább belülről, de mintha a legboldogabb ember lenne a földön. Mintha minden ember tökéletes lenne és isteni bölcsesség és öröm sugározna belőle. Milyen jó cuccot kevertek megint a reggeli teámba gondoltam.

Gyönyörű a világ, amikor minden ember megvilágosodott bölcs, isteni lény, akiből sugárzik a fény és az odafigyelés szeretete minden létezőre. Mindenhonnan, az emberekből, a tárgyakból is végtelen béke és boldogság árad. Mindezért semmit sem kell tenni, nincs technika, ami fenn tartaná vagy életre keltené az élményt. Velem nem történt semmi, viszont a világgal igen, nem bennem van a változás, hanem a világban. Nem veszíthetem el, mert nem tőlem függ nem velem kapcsolatos.

A valódi boldogság sosem tárgyak vagy események váltják ki, vagy önmagától van, vagy csak viszonyítási alapunk változik. Legtöbben a saját helyzetükből határozzák meg önmagukat a világban. Attól gazdagok vagy szegények, hogy a környezetükhöz képest mivel rendelkeznek. Sajnos ebben benne van a birtoklás és elkülönülés illúziója. Mindennel kapcsoltban vagy! Anyagiakban nem így működik első ránézésre, de menj tovább a tapasztalásaid mélyére és fedezd fel te, hogy igaz-e?

Egy Valódi boldog napot kívánok mindenkinek!

Újjászületés

Sokszor hallottam, hogy az embereket foglalkoztatja a kérdés, voltak e előző életei és azokban ki volt, miket csinált, kik voltak szülei barátai és hol élt? Néhányan ezt annyira komoly kíváncsisággal színezik, hogy erőfeszítéseket tesznek ezek felidézésére többféle módszerekkel. Már az elején elárulom, hogy hasztalannak tartom az ilyen kíváncsiskodást, mert a legtöbben még a jelenlegi életüket sem ismerik, pedig benne élnek. Olyan keveset szinte semmit nem tudnak a jelenlegi életükről és már a múltbélire kíváncsiak. Ott keresik a megoldást jelenlegi életükre, pedig a megoldás csak a mostaniban található meg. Aki régen szögbe lépett, nem kell oda visszamenni ahol történt, ahhoz hogy kihúzzuk a szöget és begyógyítsuk a sebet.

A szkeptikusok felteszik a kérdést, hogy létezik e egyáltalán ilyen, vagy kategorikusan eleve tagadják. Az én véleményem az, hogy létezik is meg nem is! Nagyon jól megfér ez a két ellentét egymás mellet és nem is gyengítik egymást, hanem inkább erősítik. Vannak ősi emlékeink túl ezen életünkön, de ha csak a kíváncsiskodó elmei érdeklődés szekerén utazva kelünk útra, akkor hasztalan lesz minden erőfeszítés. Ha a bennünk lévő Szellem gyorsvonatjára ülünk, hogy tapasztalatot szerezzünk, már a jegyváltáskor tisztán felcseng bennünk a tudatosság által jelen lévő kérdés, hogy pontosan mire vagyunk kíváncsiak miért kelünk útra? Ez nem kötözködő kérdés önmagunkon belül, hanem a pontos célba érés jogos behangolása. Ilyenkor foszlanak szerte illúzióink utolsó maradványai, akik nem kellhetnek útra velünk.

A tiszta tudat terében megszűnik az idő és buborékszerűen terjedünk ki térben és időben egyre teljesebben átélve azt a lényt, akit önmagunknak hívunk. Megszűnnek a fizikai világ korlátai és szabályai elhalványodnak, átléphetővé válnak. Egy új világ tárja ki kapuját, amiben önmagunkat megélve számtalan új részlet jelenik meg, élettel teli, fénylik és mesél nekünk. Ebben a világban megváltozik érzékelésünk, kíváncsiságunk és elhalványul a múltba merengő vágyunk, mert érezzük a jelen cselekvő erejét, amit minden múltba révedő lépésünk egyre gyengítene. Ne erőltessük, inkább használjuk jelen életünk lehetőségeit.

Ugyanígy működnek a gondolataink, kár fárasztó ábrándokkal a jövőbe utazni vagy múlt eseményein sopánkodni. Legtöbbjüknek semmi értelme csak figyelemfelkeltő ugráló majmok, mindaddig, míg át nem itatjuk őket az öntudatosság fényével, ami teljesen új világba helyezik a szemléletmódunkat.

Az újjászületésre a legjobb bizonyíték, ha ezen életeden belül képes vagy újjászületni és megújulni. Amíg erre képtelen vagy addig rejtve marad a nagyobb léptékű emlékezés. Hasztalan hát erre törekedni, mert ez sosem volt valódi cél, viszont mint mellékhatás mindig megjelenik az igazi megvalósítás közben.

 

 

Az igazság

dao_rajzHa egy valódi rend, csillagok, őselemek és Istenek irányítják a világot, akkor miért tapasztaljuk olykor, hogy az igazságtalanság akkora alakot ölt a földön, hogy már szinte elviselhetetlen a léleknek. A illúzió világában ennek a tapasztalása a legfájdalmasabbak közé tartozik, hasonlóan erős tud lenni, mint mikor szeretteinket veszítjük el. Mégis az illúzióból táplálkozik, habár már közel a kijárathoz.

Az igazság, egy érzet, nem egy tényállás. Az igazság érzetből ered. Lehet szabályokat alkotni róla, de önmaga nem szabály, hanem érzet. Több annál is, mint szabályok halmaza. Ezek a szabályok belőle eredhetnek, de nem azonos vele. A világban tapasztalható az igazságtalanság, de akkor hol vannak az igazság erői? Kérdezhetnénk jogosan. A válasz az, hogy nem az igazság erőivel van a probléma, hanem azzal a képpel amit mi az igazság erőiről alkottunk. Azt hisszük, hogy mi tudjuk mi az igazság és nekik azt kellene tenniük. De egy tágabb szemszögből a mi igazságunk csak apró részlet. Ezért amikor várjuk a magunk által elképzelt igazság osztást, csak magunk illúzióját tartjuk életben.

A nagy Egész szemszögéből nézve, rend van. De milyen ez a rend, ha engedi az igazságtalanságot? Olyan ez a rend, ami megába foglalja az igazságtalanság megoldását is, ezért nem szükséges kívülről beleavatkozni természetfeletti erőknek. A világ annyira tökéletes, hogy engedi megszületni a hamisságot is. Nem csak azt tekinti ami épp vagy, hanem azt is amivé válhatsz. A rendszer tartalmaz mindent ahhoz, hogy átalakulj és nem csak pillanatnyi lényeddel azonosít. Ebből a szemszögből az idő másképp működik. A gyerekek is akkor tanulják meg hogy a tűz éget, ha egyszer maguk érintik meg, nem lehet megóvni őket ettől a tapasztalástól, sem eltiltással, sem példabeszéddel, sem egyéb mással. Mert az egész része a hibázás is. Úgy, ahogy mi is hibáztunk, mások is hibáztak és hibázni fognak a jövőben. Nem a hibázást kell elkerülni.

Nem az a tökéletes világ, ahol nincs hiba, hanem az ahol ki tudják javítani.

Egy lehetséges “hibátlan világban” nincs meg a hiba helyrehozatalának lehetősége, így képessége sem. A valódi hibátlanság az, amikor a hiba is megjelenhet, mert megvan a képesség a kijavítására. A fejlődés alapvető lépcsőfokáról van szó. Csak az a képességünk valódi, ami próbára lett téve. Nincs alapvetően igaz ember, csak Igazzá vált ember. Ez egy út, egy alakulás eredménye.

Az Igazság tehát az, hogy a világ tartalmazza az igazságtalanságot is, mert egy nagyobb jót tart szem előtt. Nem engedi, hogy ugyanazok maradjunk, mindig változik a világ és ezzel minket is változásban tart. Eredendő természetünk a szellemi tisztaság, ennek az érzete az igazság. Ide jut mindenki, előbb vagy utóbb. Elkerülhetetlen ez a cél, csak az útban van választásunk ami ide vezet, mindegy, hogy milyen hosszú is legyen. Ezt az utat hívják Dao(道)-nak. A legnagyobb igazság mindig átjárja, vagyis, hogy  mindenki az önmegismerés útján a tudatossághoz, eredendő természetéhez halad rajta. Ez az igazság mindig jelen van, a legnagyobb “igazságtalanságban” is. Egy felsőbb Igazság lengi be a világot, amiben a saját igazságérzeteinket hozzuk létre. Nincs aki nem az útját járja, még akkor sem ha letért róla. A valódi természete elől, nem menekülhet el senki, csak ideiglenesen ellenállhat neki. Olyan mint a test öregsége, lehet ellene tenni, de akkor is előbb utóbb eljön.

Az igazság tehát létezik, esetleg még mi nem vettük észre, mert másban kerestük.

A gondolatok nélküli állapot

gondolatnélküliA gondolatok nélküli állapot elérése gondolatokkal lehetetlen. Akkor hogyan? Egyetlen  eszköz a fejünkben a gondolkodás? Vagy lehet, hogy más is rendelkezésünkre áll, csak a sok gondolat és velük való foglalkozás eltakarta eddig? Bárki képes felfedezni rejtett képességeit, ha elhatározza és energiát fektet bele. Nem misztikumról beszélek, hanem egyszerű megtanulható képességről.

Példa

A fejünk néha olyan mint egy szoba, például egy ház nappalija, ami tele van tárgyakkal, amik gyarapodnak, cserélődnek, elhasználódnak. Eddig mindig ezek a tárgyak kötötték le a figyelmünket. Nem is volt más amivel foglalkozhattunk. Nem találtunk mást, mert nem kerestük, csak azzal törődtünk ami szembeötlő volt (ezek jelentik a gondolatokat a példában). De ha ellazulunk és eddigi megszokott hozzáállásunkat képesek vagyunk elengedni, csak létezni és szemlélni, felfedezni mindent a nappaliban, akkor olyan történhet ami eddig még nem. Besüt a nap az ablakon és ez a fény betölti a szobát. A szoba terét érzékeljük, ez lesz szemlélődésünk tárgya, a gondolatok helyett maga a fény, a tér, a hangulat,  amiben minden más képes megjelenni. Együtt az egész alkotta képet tapasztaljuk nem csak részleteket. Egyik sem húz be vagy foglalkoztat jobban mint a többi.

Nem erőlködés, inkább egy könnyűség ez tapasztalni. Ahhoz hasonlít, mintha eddig cipeltünk volna terheket és most letettük volna. Vajon ez lenne a cél, amit el kell érni? Nem, de egy lehetőség, amivel azután könnyebb. Olyan mint olvasni megtanulni, nem ez az élet célja de sokkal könnyebb ezzel a tudással. Nélküle is lehet élni, de gazdagabbak vagyunk vele. Pont ilyen,  ha a zavaró gondolatok világán túl is megtapasztaljuk önmagunkat.

Tévhit

A gondolatok megállításának megpróbálására nem buzdítanék senkit. Nem ezt kell elérni. Nem erről beszéltem eddig. A gondolatokkal való foglalkozás újabb gondolatokat szül. Minek a gondolatokkal foglalkozni, ha nem őket akarjuk, hanem ami mögöttük van? Ha a fény érdekel, ne az árnyékokat próbáljuk megfogni. Hanem forduljunk a fény felé. A tudatosság terében időzve, a gondolatok csak apró majmok egy ezer kilométer hosszú hegységben. Így aki megszüntetni, megállítani szeretné őket, az a majmok kergetése közben nem látja  a hegyet, ami sokkal hatalmasabb annál hogy gondot okozzanak benne eme apró majmok.

Melyik vagy te valójában az ugráló majmok vagy a hegy? Amivel sokat foglalkozol ezek közül, azzal azonosítod magad idővel, tehát olyanná válsz.

Az illúzió tápláléka

Az illúzió világát három dolog táplálja. Valójában te is táplálod ezzel a három dologgal, egészen addig, amíg nem teszel ellene. Az illúzió világa három dolgot szeretne belőled kikényszeríteni. Mindhárom egy érzelmi kosár, ami kibontható további érzelmekké. Ezek mind fogva tartanak, irányítanak, ezáltal elfedve előled a lehetőséget, hogy önmagad légy.

  1. Az első a harag, továbbá, ellenszenv, stressz, aggodalom, amiből gőg és büszkeség is kialakulhat.
  2. A második a vágyakozás, ami az álmodozás, kötődés, ragaszkodás, tárgyak, emberek vagy bármi felé, később irigység fukarság is lehet.
  3. A harmadik, hogy közömbös legyél és érzéketlen, ne foglalkoztasson semmi és ne érdekeljen semmi igazán.

Ez a három dolog táplálja az illúziót, amit az emberek tartanak életben, ilyen és hasonló érzelmeikkel. Döntsd el te, hogy te is közéjük akarsz e állni? Táplálni szeretnéd a tudatlanság fátylát, amiben vakon tévelygők élnek, vagy megvonod táplálékát az illúziónak, ami sok embert rabul ejt. Így gyémánttá válsz, ami széttöri a torz és színes mázát az illúzióknak. A gyémánt maga a tudatosság, amivel saját életed érzékeled, tapasztalod és nem engeded bele a tudatlan cselevések halmazába.

Az öt színű fény

azotszinufenyAz öt színű fény természetesen sugárzik belőlünk emberekből. Eredendő szellemünk fényei ezek és ők alkotják szívünk és tudatunk szerkezetét amiből tetteink születnek. Ha némely színt nem engedünk át magunkon, akkor tompul és sötétedik, megszűnik a teljesség tisztasága. Csak az ego lehet az ami ragaszkodásával kötödéseivel és hamis elképzeléseivel képes ezeket a színeket torzítani. Önmagunkról alkotott képünk már egy ilyen torzítás. Ha képesek vagyunk megengedni és átengedni magunkon azt, ami eredeti valónk akkor sokkal tisztábban tapasztaljuk önmagunkat. A valódi önmagunk nem játsza el, hogy például kedves ha épp kedvesnek akar tűnni, hanem önmaga a forrása minden kedvességnek.

Ha eredendő természetünk nem engedjük megnyilvánulni, akkor lehetünk és maradunk is az a személy akinek a hétköznapokban képzeljük magunkat, aki szerepeket vállal és játszik el, önmagát képzeli valakinek a mert megteremti magát olyannak amilyennek tudja a tetteivel és gondolataival. Ilyenkor az önvaló fényei csak erők maradnak és akkor nyilvánulnak meg, amikor már annyira eltávolodtunk tőlük, hogy az fájdalmat okoz. Ilyen megnyilvánulás a harag ami taszít valamit, a kötődés tárgyakhoz ami ragaszkodik, vagy a teljes közömbösség ami eltompít és élettelenné tesz. Ezeket zavaró érzelmeknek nevezhetjük, de valójában a viharban eltéved hajónak jelzőfények a partról. Csak hazavezetni szándékoznak minket.

Miért ne lehetnél valaki aki megszabadult önmaga elképzeléseiből, aki több annál, mint amit önmagáról gondolni képes. Nem kell megértened önmagad, amíg nem élted meg. Előtte ne próbáld megérteni és megfogalmazni ki vagy. Engedd magad túl a korlátaidon és figyeld ki vagy amikor túlmész azon a képen amit eddig magadról hittél! Mert akkor nem lehetsz az aki voltál, hiszen túlmentél rajta. Majd menj túl ismét és ismét, hogy megtapasztald nem csak a szereplő vagy hanem a rendező is ebben a “filmben”!

A nyugalom lelassítja majd megszünteti az idő múlását, nem kell sietni, sem törekedni, nincs nyomasztás és feladat. Szemlélheted a világot ahogy önmagát éli, nem nyel el saját apró történeted hanem az egészben lebegve tapasztalója lehetsz a történetednek. Nagyon kellemes átélni a határtalan biztonságot, amiben a derű felbukkan, átölel és kiterjeszt.  Ez a kezdete az életnek amiben élve mindenki elindulhat az útján.

A tudat

tudat_

A fenti geometriai forma, a tudat részeit hivatott szimbolizálni, felölelve a működését. A kifejtésén folyamatosan dolgozom, hogy minél érthetőbb és használhatóbb legyen. Addig is itt megosztom hátha másokat is megindít a megértés és megélés harmóniájában.

Archívum

Kategória