Támogatási lehetőség

Ha szívesen adományozol és támogatni szeretnéd az oldalt, itt megteheted:

MEGNÉZEM

 

Látogatottság

  • 72285összes:
  • 27mai napon:
  • 242héten:
  • 195hónapban:
  • 0jelenleg online:

A bölcsesség arcai

Egyszerű dolgok

Rég írtam már bejegyzést, nem tudom kik olvasnak még. Ma az egyszerű dolgokról írok, amik mindennap jelen vannak az életünkben és észre sem vesszük őket. viszont ha elveszítjük, szenvedünk miatta, amíg megvan, nem értékeljük.

Nagy dolgokra vágyunk vagy egyáltalán csak vágyunk erre vagy arra, elképzelünk lehetséges jövőt, vagy megítéljük a múltunkat, ráerőltetve egy téves meglátást. Ez mind hasztalan. Nem tudjuk helyesen megélni és rendezni az életünket így csak illúziót és magyarázatokat gyártunk. Olyanok vagyunk ilyenkor, mint a rossz politikus. Fölöslegesen töltjük az időt ezekkel.

Van rengeteg érték az életünkben, amit alapvetésnek veszünk, így nem becsüljük meg. Például az, hogy látunk hallunk és értünk, szeretünk. Bizonyos tetteink felett döntéseink vannak, ennek szépségét ki látja? Vettél már mély lélegzetet és átélted ahogy az oxigén feltölti testedet? Vagy csak akkor fontos, amikor a víz alól bukkansz fel légszomjjal? Akkor futhatsz, túrázhatsz felszabadultan, amikor csak akarsz. Nem kell hozzá baleset, amiben hosszú időre csak feküdni tudsz. Akkor szeretheted a családod és barátaid, amikor csak akarod! Nem kell elveszítened ahhoz, hogy erre kelljen vágynod. Bármikor megteheted! Aki halálos beteg bármit megadna még egy hónapért vagy évért, amit élve egészségesen tölthet. Nincs erre szükséged, megteheted betegség nélkül is! Csak ismerd fel! Ted szebbé az életed, szeress ha tudsz, lény megértő ha tudsz, de nem múljon el az életed úgy hogy nem veszel részt benne! Mosolyogj többet és tedd színessé a napod, dolgozz azon, hogy mások is mosolyogjanak!

A világodat te irányítod, te teszed szebbé vagy szomorúbbá. Lehet, úgy érzed nincs választásod. De a legfontosabb dolog fölött mindig van. Hogyan éled meg azt, ami történik? Ettől leszel az, aki vagy. A többi nem számít sem most sem később. Mindegy, hogy gazdagnak vagy szegénynek, szépnek vagy csúnyának tartod magad. Nem ezek számítanak, ezek a személyes illúzióid.

Valójában csak egy dolog számít, az hogyan reagálsz az eseményekre, amik veled történnek? Miért vagyok biztos ebben? Azért mert minden emberben a földön ez ami azonos függetlenül attól kiről van szó. Azok akik vakok az igazságra, azt nézik fekete vagy sárga, gazdag vagy szegény, okos vagy buta, szép vagy csúnya. Ezek csak kiindulási pontok. Azok akik látják a valóságot, azt nézik hová tartasz, mi az irányod. Mindenki halad valamerre. Semmi nem mozdulatlan. A kő elkopik, a fém rozsdásodik. Amit nem emelsz, az süllyed. Fontosabb az, hogy hová tartasz annál, mint hogy éppen most hol állsz.

Nem is marad más az emberből csak a tettei és döntései eredménye. Minden más vagyona elszáll, elfogy, átalakul. Mire emlékszel az elhunyt rokonaidból? Leginkább arra, hogy milyen ember volt, milyen tetteket és döntéseket hozott veled kapcsolatban. Rád is így fognak emlékezni vagy így fognak elfelejteni. Most még nem késő változtatni!

Mindenki Boldog

Sokáig hajtottam én is a boldogságnak nevezett elemeket az életemben, nem tudtam, hogy valójában amit keresek az nem más mint a szenvedés csábító ruhába bujtatott változata. Ezt az utóbbi mondatot senki nem képes megérteni, kivéve azok, akik már tapasztalták a Valódi boldogságot. Sokan élnek boldogan, de boldogságuk mégsem valódi, csupán függések következménye.

Tömeg közlekedek néha, de legtöbbször autóval járok dolgozni, mint sokan mások. Ma áttekintettem minden autóba, ki ül benne, mit gondol, hová mehet, milyen ember? Elsőre egy nagyon kedves arcú férfit láttam borostával és hatalmas nyugalom sugárzott belőle. Másodikra egy idős szakállas őszes, öregember, Isteni fény birtokában üldögélt egykedvűen. Harmadik középkorú hölgyecske tele kedvességgel és örömmel, bár nem a külsejéből sugárzott inkább belülről, de mintha a legboldogabb ember lenne a földön. Mintha minden ember tökéletes lenne és isteni bölcsesség és öröm sugározna belőle. Milyen jó cuccot kevertek megint a reggeli teámba gondoltam.

Gyönyörű a világ, amikor minden ember megvilágosodott bölcs, isteni lény, akiből sugárzik a fény és az odafigyelés szeretete minden létezőre. Mindenhonnan, az emberekből, a tárgyakból is végtelen béke és boldogság árad. Mindezért semmit sem kell tenni, nincs technika, ami fenn tartaná vagy életre keltené az élményt. Velem nem történt semmi, viszont a világgal igen, nem bennem van a változás, hanem a világban. Nem veszíthetem el, mert nem tőlem függ nem velem kapcsolatos.

A valódi boldogság sosem tárgyak vagy események váltják ki, vagy önmagától van, vagy csak viszonyítási alapunk változik. Legtöbben a saját helyzetükből határozzák meg önmagukat a világban. Attól gazdagok vagy szegények, hogy a környezetükhöz képest mivel rendelkeznek. Sajnos ebben benne van a birtoklás és elkülönülés illúziója. Mindennel kapcsoltban vagy! Anyagiakban nem így működik első ránézésre, de menj tovább a tapasztalásaid mélyére és fedezd fel te, hogy igaz-e?

Egy Valódi boldog napot kívánok mindenkinek!

Életünk villanása

_hangszerHa képesek lennénk kívülről szemlélni az életünket, rengeteg jó tanácsot adhatnánk magunknak. Ha csak részben sikerülne ez a kísérlet, akkor is észrevehetnénk milyen parányi porszemei vagyunk  a világnak. Kérész életű villanás a létezésünk, ezen a bolygón. A saját dolgainkba bonyolódva, ezt nem vesszük észre. Alszanak bennünk a lehetőségek.

Hogyan ébredhetnénk fel abból az alvásból, amiben saját életünket álmodjuk? Sajnos senki nem akar felébredni aki alszik, mert nem tudja, hogy alszik. Ha szépet álmodik akkor ragaszkodik ahhoz, hogy a végéhez érjen. Akinek rémálmai vannak azok sem ébrednek fel, mert a félelem elhiteti velük, hogy ami éppen történik csak azzal lehet foglalkozni, nincs más lehetőség.

Így hát alszik az emberben a lehetőség, úgy mint a hangszer amin sohasem zenéltek. Pedig ha egy villanás az életünk akkor, csak annyi maradt nekünk, hogy a  komplex zeneműbe egy rövid dallamot tegyünk, legalább egyszer megszólaltassuk a hangszerünket mielőtt véget ér a darab.

A lehetőségeink sokszínűségét kevesen ismerik föl. Pedig semmibe nem kerül. Elhatározás szükséges hozzá. Amíg ez a helyzet addig legalább gyönyörködjük a világban, akármi is legyen ennek a tárgya. Vegyük észre hogy minden ember egy egyedi csoda, akármilyen jelzőt aggatunk rá előzőleg. Mindenki a boldogságot keresi a maga módján, ezért nem lehet haragudni senkire. Minden változatosan és színesen tárul elénk, rengeteg csodálatos dolog történik egyszerre, egy időben vagy egymáshoz kapcsolódva. Gyönyörködjünk a világban addig amíg képesek vagyunk, nehogy ez a képességünk elmúljon amiatt, hogy nem használtuk eleget!

Önmagát kibontja

_utAz élet és változás csendes folyama felhívja figyelmedet egy kis kedvességre, ami egy észrevétlen ajándék számodra. Ha jelenléteddel megtöltöd a teret amiben élsz, felismerheted a dolgok egymásba alakulását. Mintha egy kerék forgása lenne, ami sosem áll meg és mindig hoz valami újat. Ez a változás folytonossága, de ezt már ismerheted. Nem erről szól az írás, hanem a szándékosságnak tűnő folyamat, ami vezérli ezt a kereket. A jelenségek úgy bontják ki magukat, mint egy virág a szirmait, mint egy ajándék, ami neked szól. Nem személyeskedő, inkább lényed legmélyének ajándék. A jelenségek kibontják magukat, megmutatva ezzel neked az utat. Nincs másod, mint ami éppen történik veled. Minden önmagát bontakoztatja ki és nincs ami felfedezetlenül maradhatna. Megismerteti magát a világban egymással minden, ha képes vagy észrevenni.

“minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad.” Dao De Jing  道德经  16. vers

Nem szükséges hát tenni, sürögni, tevékenynek lenni a hasznosságért. Legalábbis azelőtt, hogy felismernénk a mindent átható tevékenységet. Aki összhangban tevékenykedik a mindent áthatóval az felismeri benne a szándékot. Aki felismeri a mindent átható szándékát, az ajándékokkal halmozódik el folyton folyvást. Minden összhangban történik vele és rajta kívül is minden erő érte és vele mozog. Nem ábrándos céljait támogatja, hanem a valódiakat. Így szűnik meg lassan a kívül és belül illúziója.

“Én feszítettem ki ezt a világegyetemet láthatatlan alakomban; minden élőlény énbennem lakozik, s nem én tartózkodom bennük.” Bhagavad-gíta, IX. ének

Nem mond ez az írás semmit, hanem elvárja, hogy észrevedd magad. Minden folyton a lényedért tevékenykedik, neked hordoz kincset. Minden, amit jónak vagy rossznak címkézel. A világ erői érted munkálkodnak. Ha önös céljaid húzod tiszta munkájára, lepereg majd róla. Ha meghagyod kristály tisztaságát, mindent megtalálsz benne. Amiért régóta elindultál, hogy megtaláld, megleled ott ahonnan elindultál, magad körül és belül, mintha sosem kellett volna keresni.

Nincs semmi, ami nem érted lenne teremtve, de nincs semmi, ami képzelt személyednek szólna. Ez hát a különbség abban, hogy neked szól vagy érted van. Csak azon múlik megtaláltad e önmagad és valódi céljaid. Ki vagy te? Pontosabban kinek hitted magad eddig? Mert minden segítséget hordoz számodra, hogy megismerd a valóságot. De ahelyett, hogy megtennéd, kitalált illúzióidat próbálod életben tartani vagy elérni. Pedig mennyi kegyben és adományban részesültél emberként, ha csak ezred részét észrevennéd, hálától olvadna el szíved. A lehetőség benned van. Tisztelem nagyságod, bármivé válsz, azt szabad akaratodból teszed vagy abból, ami elhomályosítja szabad akaratod. De ez utóbbi pont azért létezik számodra, hogy felfedje a valódi szabadságod.

Ez történik akár akarod, akár késlelteted, mert ez az Út. Az Út pedig mentes sok mindentől, amit az elején járva hittél róla, holott tartalmazta is előtte.

Mi igaz, mi sem?

_ego_sundoor.huHa szójátékot írnék úgy kezdeném, hogy mi igaz ha Mi sem? Az igazságért sokan ontottak vért a múltban, de feltettük e már a kérdést hogy valójában mi az igazság? Rögtön a lényegre térve tételezzük fel hogy létezik Objektív Igazság. Ennek bizonygatása helyett, nézzük meg, hogy ha létezik képesek vagyunk e megismerni?

Egyébként is, szerintem egy kreatív hozzáállás, ha  azt kutatjuk, hogy milyen tulajdonságai vannak a témánk tárgyának, ahelyett hogy csak a létezését keressük. Legtöbb esetben jobb megcélozni egy magasabb célt így amíg oda jutunk, a szükséges lépésekkel úgyis találkozunk.

Első lépés

Elindulni a mindenkori szubjektív tudatból és megérkezni az objektív felfogás felszabadító világába. De hogyan? Egy kísérlet erejére tételezzük fel az összes igazságot, amit létező elmondhat és képviselhet. A saját meglátásunkat is felolvasztva ebbe a masszában, keressünk egy olyan vektort, ami mindegyik esetben igazság. Nem szabad a részletek mélyére süllyedni ha igazságról van szó. Felülről kell szemlélni, átélni és kiemelni a lényeget. A szubjektív részletek nem hordoznak valódi igazságot, de ugyanolyan valódinak tűnhetnek mint a valódi igazságok.

Ha a szél irányát szeretnénk megtudni, nem szükséges minden levél egyedi mozgását tanulmányozni, elegendő csupán a fő vektor irányát meglelni, amit viszont mindegyik levél mozgása tartalmaz. Vonatkoztassuk ezt az igazság megtalálására.

Amikor mindenki a maga igazát hajtogatja és némileg ellentmondanak egymásnak ezek az érvelések az pont olyan mintha a falevelek arról vitatkoznának, hogy a saját lengedezéseik igazak és valódiak csak a szél játékában, a többieké nem. Hiszen nem egyeznek meg néha ellentétesek is. De ez tévedés. A valódi igazság túlvan ezen ,de úgy hogy mind tartalmazza is.

Második lépés

Fedjük fel az igazság valódi szándékát és vektorának irányát. Legkönnyebb most is a példánkat használni. Mi a célja a szélnek a falevelekkel valójában? Konkrét lennék;  semmi. Csak a falevelek gondolják, hogy miattuk fúj a szél és célja van. Valójában további világokban is folyik a kiegyenlítődés, hideg meleg légáramlás formájában. Ezek a világok egymásra hatással vannak, a jelenségek kapcsolatban vannak. De nem mindig azért történnek amiért mi megértésre törekvő lények, gondoljuk. Beleláthatjuk elképzeléseinket a történésekbe, de attól még nem lesz benne.

Lefordítva a fenti példát, a saját igazságaink is csak rezegnek a lényünkben, minden erőnket felhasználva olykor harcba is megyünk miattuk. Valójában illúziót kergetve adtunk értékes életidőt a semminek. Legalábbis akkor tettünk így ha nem ismerjük fel az egónk feletti magasabban történések sodrását. S ha fel is ismertük, ne vegyük feltétlen személyesnek, de ne is higgyük, hogy nincs dolgunk vele. Vegyük észre, hogy a sodrásában vagyunk. Vegyük észre mennyi minden történik rajtunk kívül és belül, anélkül hogy észrevennénk!

Ha látod az igazságot, attól még nem biztos hogy a valódi. Ha biztosan valódi, akkor már nem küzdesz érte.

És befejezésül egy kis inspiráció:  ha nem az ego ölel téged, akkor a világ ölel majd helyette!

Elengedés a gyakorlatban

Elengedni annyi erőfeszítés, mint valamit megfogni. Illetve még annyi sincs. Ha a fizikai értelemben nézzük a kérdést és példánk tárgya egy pohár víz, akkor megfogni és elengedni nem művészet, hanem hétköznapi dolog minden különlegességet mellőzve. Ha viszont az érzelmek és gondolatok szintjén vizsgáljuk a kérdést, akkor már nem ilyen hétköznapi a tudás, amivel képesek vagyunk elengedni. Alapvetően azt gondolom, hogy az ember működéséhez mindhárom szinten elengedhetetlen, hogy képes legyen valamit megfogni, megismerni, megvizsgálni és elengedni, tovább haladni szabad akaratából. Ez a bejegyzés azért készült, mert nem így van az emberekkel jelenleg. Amilyen könnyen elenged a kezével valamit, ahhoz képest érzelmeivel nehezen képes megtenni, néha csak keserves módon és hosszú idő elteltével. Miért nem lehet egy döntés kérdése ez is? Ha valami fáj és nem jó, ne cipeljük! Miért nem dönthet az ember az érzései felett? A válasz az, hogy dönthet. Miért ne dönthetne? Csak nem tanulta meg. Ahogy gyerekkorban megtanuljuk az ujjainkat használni, úgy kellene serdülő korban megtanulni az érzelmeinket használni. Míg az egyikre láthattunk példát a másikra kevésbé. Nem volt kitől elsajátítani, mert csak kevesen tudták megvalósítani ezt a képességet. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ennek semmi köze sincs az érzelem mentességhez, elnyomásához vagy hasonlóhoz. Ez teljesen más, az érett embereknek a képessége, amit manapság csak idős korban szereznek meg, vagy akkor se. Le lehet nélküle élni az életet, nem kérdés, de egész más minőségű életet élhetünk ha birtokoljuk ezt a képességet.

Több rendszer is tartalmazza a zavaró érzelmektől való mentesség elérését mint módszer. Alapvető mozgató ereje az embernek a vágy és kötődés. Azt hihetnénk, hogy ha kivesszük az emberből meg is szűnik embernek lenni. Ez igaz is, mert nem kivenni kell belőle. Nem lehet kivenni, de nem is kellene úgy működnie ahogy most. Tekintsünk rá úgy, mint a helyes működés hiányában – amit nem sajátított még el – eltorzult, beszennyeződött és tartalék üzemmód. Kényszeresen figyelmeztet a hiba kiküszöbölésére. Mindaddig ilyen marad amíg helyre nem állítjuk az egészséges állapotát. Addig ez egy motiváló erő ami serkent a helyes működés megvalósítására. Sajnos van akit egy életen át csak serkent. Pedig az élet ott kezdődik amikor az ember Testileg Érzelmileg és Szellemileg is egészséges. Amíg ez nincs, addig csak vegetálás van és törekvés a javulás felé. Ahoz hogy az elengedést valóban megvalósítjuk, kevés az elmélet. Alkalmazni kell tudni a gyakorlatban is. Eleinte apró dolgokon majd fokozatosan mindenen.

Gyakorlatban

Általában ott rontható el az elengedés megvalósítása, mikor nem vesszük figyelembe, hogy minden erőfeszítés, ami a tárgyával kapcsolatos az csak nehezíti a dolgot. A “ne gondoljuk rá”-ban, benne van a rá-utalás vagyis a felelevenítése és felerősítése. Amit épp elengedni akarunk az nem foglalható a gyakorlatba, amivel elengedjük. Ez minden módszert kizár, ami akár csak említés szintjén is de megjeleníti az elengedés tárgyát. Valójában nem a tárgyal (vagy fogalom vagy bármi) van a problémánk hanem a hozzá kapcsolódó viszonyunkkal. A viszony az, ami Valójában zavart és kötődést alakít ki. Viszont a kötődés tárgyába látjuk az elengedhetetlen köteléket. Mintha össze lenne kötve a kettő. Két fajta megvalósítás lehetséges, a részleges, amit helyettesítésnek hívunk és a teljes amit felismerésnek.

Helyettesítés

Az első hasznos segítség ha a fent leírtak fényében az elengedni kívánt dolog helyébe helyezünk valami mást és figyelmünket arra fordítva, a nem kívánt dolog helyett csak az általunk választott dologgal foglalkozunk. Ez a megoldás segít, de nem oldja meg a folytonos kötödést mint tulajdonságunkat. Ha ezt válasszuk minden újabb helyzetben újra végig kell csinálni ahányszor csak zavaróvá válik valamivel a megkötő kapcsolatunk. Nem tökéletes megoldás viszont gyors.

Felismerés

Második segítség amikor nem a kötődés tárgyának helyettesítésével foglalkozunk, mint az első esetben, hanem a viszonnyal ami a kapcsolódást kialakítja. Képesnek kell látnunk a múltat amiben létrehoztuk az érzelmi köteléket. Képesnek kell látnunk, hogy a múltban történt egy régebbi személyiségünkkel amikor ezt kialakítottuk. A legfontosabb pedig az hogy képesek legyünk felismerni, hogy mi magunk hoztuk létre a köteléket. Kis százalékban léteznek ösztönös kötelékek is, amit nem érzünk teljesen magunkénak, de ezt most hagyjuk, mennyiség tekintetében sokkal kevesebbek és a módszer velük kapcsolatban is ugyanaz. A felismerés megszületik mikor megértjük a kötödésünk valódi okát. Ennek visszaigazoló jele, hogy csodálat jelenik meg bennünk. Kötődés felszámolása megkönnyebbüléssel és alapvető egyszerű csodálattal tölt el, amiben mosolyogva szemléljük tovább a helyzeteket, amik ugyanúgy működnek eztán is külsőleg, de mi már szándékosan nem alakítunk ki olyan kötődést velük mint azelőtt. Mindaz amit birtokoltunk vagy úgy véltünk hogy birtoklunk más színben jelenik meg. Nem kívánunk birtokolni olyan dolgokat amit azelőtt fontosnak éreztünk.

A felismerés öt részre osztható:

  • felismered, hogy az elengedés hiányában a kötődés milyen negativitással és problémákkal jár.
  • felismered, hogy minden ember kötődések és vágyak tárháza.
  • felismered, hogy kötődés nélkül sem leszel kevesebb, így gyönyörködtet a játék, amiben már nem veszel részt, mert kívülről látod.
  • A kötődés helyett felismered, hogy van egy fontossági sorrend, ami megmutatja mivel mennyit érdemes foglalkoznod.
  • felismered az egyik mozgatórugóját az embernek, ami állandó változásra kényszeríti.

Ha mind az öt felismerést megértettük és alkalmazni is képesek vagyunk az életben, akkor egy csodás képességre tettünk szert, amivel megértőbbek és elfogadóbbak leszünk mások felé. Rendelkezni fogunk azzal a képességgel, hogy inspiráljunk másokat is ennek elérésére, mert megértettük a dolgok mögött megbúvó titkos hajtóerő egyszerű működését. A kötődés kialakítása és elengedése, feladatmentes élvezetté válik életünkben. Mert tudatosan leszünk képesek alkalmazni.

Szellemi formátlanság avagy a …

Tehát az aki képes látni a formákat, az képes túllátni a formákon. Ez a tézis még nem teljesen helytálló, de nézzük most azt az oldalát amelyik helytálló. Amúgy is javasolt a dolgok használható oldalát nézni a haszontalan oldala helyett ha épp dolgunk van vele.

A formátlan világba bejutni – nevezzük most így – nem könnyű, mert bármit megcélzunk a gondolatainkkal, máris visszajutottunk a formák világába. Mégis hallhatunk róla, hogy nem hasztalan a próbálkozás, talán beszéltünk is olyanokkal, akinek ez már sikerül, sőt bátorkodom állítani hogy mi magunk is voltunk már ilyen látásmódban.

A formákon túljutni egyáltalán miért szükséges? Bárki nekem szegezhetné ezt a kérdést és nem jogtalanul. A válaszom viszont már a tapasztalataimból ered, ami nem biztos, hogy meggyőző lesz bárki számára. Mert azt állítom, hogy nem szükséges és hasznosságát sem hirdetném. Nehéz azért ezt így felvállalni, mert valójában jómagam nagyon érzem a fontosságát. Mondhatnám emberi összetevőinknek egyik fontos tudati tapasztalása lehet ez. Mégis erőt veszek magamon és azt mondom, hogy aki nem érzi, hogy ezzel foglalkoznia kell, az nyugodt szívvel lapozzon túl ezen a cikken.

A továbbiakban mivel már csak olyan olvasóm maradt akik önmagukban meglelték a vágyat a formátlan megismerésére, kifejtenék egy módszert amivel a tapasztalásaink közé beszerezhetünk néhány idevágó élményt. Nem lesz nehéz a gyakorlat, inkább roppant egyszerű. Ezért magán a kivitelezésen lesz a hangsúly és nem a titkos formulák megismerésén. Javaslom ehhez a legtisztább nyitott derűs kíváncsi hozzáállást, ami képes az esetlegesen eddig felállított határaink felett úgy átrepíteni minket, hogy észre sem vesszük, hogy volt határ, amit átléptünk. A formátlan belül ugyanúgy jelen van, mint kívül. Kezdjük a külső világban a munkát. A belsőben meglelni azért találom nehezebbnek, mert könnyebben alakul észrevétlen lényük befolyásai által, míg a külsőről észrevehető ha visszapattanunk mint kapufáról a labda. A gyakorlat szemlélődést igényel, aminek alapfeltételeit teremtsük meg magunk. A szemlélődés egy olyan tudati tevékenység amiben képesek vagyunk felismerni dolgokat, mentesen az illuzórikus szubjektív gondolkodás rabságától. Ez alatt értem azt is, hogy egy már megismert dolgot, vagyunk elég bátrak teljesen újra értelmezni, ami így akár ellentétessé is válhat eddigi tapasztalatainknak. Akik meditáltak már helyesen életükben, azok nyilván tudják miről beszélek. Tehát jöjjön a gyakorlat: Szemléljük az időjárást. A gyakorlás ennyi. Kifejthető bővebben is, de a lényege ebben a mondatban rejlik. Mi is az időjárás? Nem a napsütésre gondolok csak vagy az esőre, mert ez mind az, ami már forma. Ne azt nézzük miben jelenik meg az időjárás. Tekintsünk a forma mögé, ahogy az első mondatomban céloztam rá, túl kell látni rajta! Igyekszem nem leírni és nem részletezni tovább a gyakorlatot. Legyen ez a felfedezés mindenkinek minél egyedibb és személyes. Ez utóbbi mondatom remélem érdekesen cseng ebben a témában! 🙂

Segédletek:
  • Ha azt látjuk, hogy milyen szépen süt a nap vagy a falevél hullásában gyönyörködünk, esetleg az esőcseppekben, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
  • A végtelen boldogság jár át és szinte sírni támad kedvünk az örömtől és mindenkit megölelni, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
  • Ha azt érezzük hogy kiterjed a tér és mindent mozdulatlan nyugalom hat át, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.
  • Ha elveszítjük eddigi látásmódunkat, a szavakkal való beszédet, mintha kiemeltek volna minket egy teljesen új világba ami felfedezetlen, minden ízében új, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
  • Ha megfoghatatlan üresség és vibráló színes élet egyszerre az összetevője minden dolognak, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
  • Ha jelenlét érzésünk erősebb mindennél, amit megfogni vagy gondolni lehet, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
  • Ha lehetőségeink korlátlanná válnak, amit elérhetünk egy végtelen szabad univerzumban, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
  • Ha úgy érezzük hogy mindent elértünk amit el lehet és mindenünk megvan ami kellhet, akkor az egy jó visszaigazoló jele a gyakorlatnak.
  • Ha úgy érezzük hogy istenek vagyunk, akkor gratulálok az élményhez, de ez nem az amiről írtam.

 

Szellemi forma, avagy a bölcsesség 19. arca

Kedves olvasó, először is a benned lévő figyelmet köszönteném, majd a mögötte nyugvó isteni szikrát, aki épp alszik. Sajnos az utóbbihoz szeretnék szólni, de mivel éppen alszik, ezért csak az olvasó figyelmével tudok egy röpke találkozás erejéig beszélni. Hamarosan soraim unalmassá válnak számára így nagyon rövid időm maradt, hogy izgalmas mondataimmal összehozzak valami olyat, ami a figyelmet tovább fenntartja. Ha ez nem sikerül, akkor tovább lép az oldal bezárásával és ha a végső valósághoz vezető út legfontosabb lépéseit közöltem volna, akkor is veszni hagyja soraimat. Persze érthető, hiszen sok esetben csak unalmas sorokat ír az író, ami nem másról szól mint saját felfedezései, vagy gyönyörű sorokba fogalmazott nagyra törő érdekességek, amik valójában csak saját önös érdekei által szült Egójának fertőzései. Ha az Ego szólal meg az emberben, az mindig felfedezhető abból, ahogy önmaga nagyságának cukormáza akarja eladni édes ízét. De beül üresség gong. A másik esetben kívül nincs cukormáz, vagy is nem érdekes a mondanivaló, amit a sorok tartalmaznak, hanem csak olyan ismeretlen, szokatlan szavak sorozata. Ez utóbbi esetben viszont számolhatunk egy Valódi összetevővel, ami a beltartalmat illeti. Nem ürességtől kong, hanem tartalmazza a valósághoz vezető út némely szikráját. Mivel én írom e sorokat és ez az én, nem az Egós  önös érdekeit néző Én. Ezért közlöm, hogy nem a kívül teli belül üreset képviselem. Hanem azt, ami azt mondatja velem, hogy ha valami beül teli, az kívül valamilyen. Lehet, hogy nem tud minden emberhez szóló igazságot közölni. Hacsaknem az ember már élesítette fülét a hallásra. Az eddigi rizsa nem szól másról, mint kieszközölni azt, hogy ne a figyelem olvassa a soraim, ahogy az elején írtam, hanem az isteni szikra alvó állapotából felébredve felfigyeljen valami olyanra, ami Őt képes megérinteni és fejlődése útjául szolgálni. Nos ez idáig soraim tiszták, mint a magashegyi patak forrásának vize. Már csak egy dologgal maradtam adósa az olvasónak benne lévő tisztaság felébresztésén túl. Ami nem más, mint maga a mondani való. Hiszen ha jó csavartam mondataim, akkor a figyelem észrevétlen fátylán áthatolva már felébresztettem az emberben alvó isteni szikrát. Ezek után viszont az emberben lévő figyelmet már nincs érdekemben válasszal vagy egyéb mondanivalóval táplálni. Helyette inkább megmaradnék eredeti célomnál, miszerint kár a figyelmet kényeztetni érdekes sorokkal, ha helyette az isteni szikrát is lángra lehet lobbantani. Aki tudja, hogy mit takar jelen esetben az, amit én isteni szikrának hívok e sorokban, az tudja azt is, hogy az üresség, világosság és forma nem elválasztható.

Köszönöm megtisztelő figyelmét az olvasónak. A gondolatának ezekről a sorokról pedig annyi a véleményem, hogy ha képes volt nem hasztalan szavak tömkelegének megélni, akkor megértett engem, hiszen én életidőmet szántam e sorok megírására és többszöri megfogalmazás által oda jutottam, hogy megosztom az olvasóval. El is vethettem volna, de mégsem tettem. Pedig egyértelmű, hogy ha valaki az írásom tárgyát keresi, vagy a mondani valóm lényegét, az nem talál semmit. Mégis körbevezettem az elme csarnokaiban, ami ahelyett, hogy kapaszkodót adott volna a figyelem követhető fonalának, remélhetőleg pici csengő volt az alvó isteni szikrának!

Nekem csak ez utóbbi volt a célom, ha nem sikerült, akkor szíves elnézését kérem.

 

Archívum

Kategória