Mindannyian olvastunk és hallottunk történeteket a szinte mágikus képességekről, amelyeket a múlt Taijiquan mesterei értek el. Van akinek sikerül a nyomdokaiba lépni és van akinek kevésbé, de sokan igyekszünk gyakorolni ezt művészetet.
Mondhatjuk, hogy a Taijiquan-ban, sokféle tanítási mód létezik, sokféle oktató próbálja továbbadni a művészetet legjobb tudása (és korlátai) szerint.
A Taijiquan helyes elsajátítása sokszor akadályba ütközik, aminek egy félreértés az oka. Az emberek félreértik, hogy mit kell fejleszteni és hogyan kell edzeni. Így a hibás okok miatt a hatások csak hibásak lehetnek.
A Yang család három részre osztotta a képzést. Mindegyiknek van célja és ideje, mindegyiknek hatása van a másikra, és megfelelő arányban kell gyakorolni, és helyesen kell fejleszteni ezeket a siker elérése érdekében.
A képzés három összetevője:
- Lian (练) vagy gyakorlat
- Yong (用) vagy használat és
- Biaoyan (表演) vagy bemutatás.
A gyakorlat az egyéni képzés, a testtel való gyakorlás. Ez magában foglalja az alapvető gyakorlatokat, erősítéseket, nyújtásokat, fa állásokat, légző gyakorlatokat, külső és belső Qigongot, további Qi vel való munkát.
A használat a páros gyakorlatokban nyilvánul meg. Toló kezek gyakorlása közben derül ki, hogy elsajátítottuk a képességeket és alkalmazni is tudjuk. Képesek vagyunk lazán mozogni és használni mindazt amit Taijiquan-nak hívunk.
A bemutatás az, amit ma Taijiquan-nak látunk. Olyan elemekre összpontosít, mint a szép lassú mozgás, összhang, lágyság, kecses lépés, tehát mindaz ami kívülről látszik.
Manapság a néhány tanító csak a képzés „bemutatás” összetevőjén dolgozik, elhanyagolva a „gyakorlat” és a „használat” alkalmazásának lényegét. Sajnos megfordult az elsajátítás helyes sorrendje. Ebből a hibából eredően könnyen tévelyeg a gyakorló a művészet peremén anélkül, hogy a lényegét akárcsak érintené.
Ez az írás Adam Mizner, www.discovertaiji.com oldalon található bejegyzése alapján jött létre.